Történetek
Három teljes éven át mindenkitől elrejtőzve, titokban étkeztem amiatt a lány miatt, aki a középiskolai célpontjává tett engem
Amikor tizennégy éves voltam, a szüleim meghaltak egy balesetben. A világom összeomlott.
A gyász magyarázhatatlan módon kezdett nyomot hagyni a testemen. Elkezdtem HÍZNI, anélkül, hogy bármit is változtattam volna az étkezési szokásaimon. Az orvosok ezt a STRESSZEL magyarázták.
Az egyik osztálytársam, Gergana észrevette ezt.
Gergana mindig megérezte mások gyengeségét.
Ő volt a középiskola vitathatatlan királynője — makulátlan szőke haj, márkás ruhák…
Az első alkalommal, amikor „óriásinak” nevezett, a nevetés viharként robbant ki a menzán.
Innét kezdve minden lejtőre került.
Gúnyolódott rajtam a folyosókon. Cédulákat dugdosott a szekrényembe olyan üzenetekkel, hogy engem soha senki nem fog szeretni. Egy alkalommal még egy egész tálca spagettit is ráborított a térdemre.
Végül abbahagytam, hogy megjelenjek a menzán.
Három éven keresztül az ebédszünet egy rejtőzködési műveletté vált.
Minden egyes nap BEZÁRKÓZTAM az iskolai mosdó legszélső fülkéjébe, a vécécsésze fedelére kuporodva, behúzott lábbal, hogy az edzőcipőm ne látszódjon az ajtó alatt, és Gergana meg a társasága ne találjon rám.
Az mindennapjaimat egy végeláthatatlan rémálommá változtatta.
De mindezek ellenére kibírtam.
Beiratkoztam az egyetemre. Mesterdiplomát szereztem. Karriert építettem az adattudomány területén. Megszabadultam a felesleges kilóktól.
Hosszú évekig még csak nem is gondoltam Gerganára.
Az utolsó dolog, amit hallottam róla, az volt, hogy hozzáment egy tehetős üzletemberhez, és makulátlan életet él a férfi lányának nevelőanyjaként.
Én pedig még mindig terápiára jártam, hogy feldolgozzam azokat a károkat, amelyeket ő hagyott maga után.
Eltelt húsz év.
Aztán múlthét kedden megszólalt a telefonom.
A szám ismeretlen volt számomra.
Általában nem veszek fel ilyen hívásokat, de valami arra késztetett, hogy felvegyem.
A vonal túloldalán egy férfihang szólalt meg.
Remegett.
„Elica az?” – kérdezte.
„Igen.”
„Martin vagyok… Gergana férje. Emlékszel rá? A középiskolából.”
Összerándult a gyomrom.
Miért keresne engem egyáltalán Gergana férje?
Martin hangja úgy szólt, mintha másodpercekkel azelőtt még sírt volna.
„Úgy döntöttem, jogod van tudni az igazságot” – mondta.
„Rábukkantam Gergana középiskolai NAPLÓIRA. Nem tudok tovább hallgatni. Azok után végképp NEM, AMIT Gergana tett a lányommal…”
A vonal elcsendesedett.
Aztán meglepetésemre valami olyat súgott a telefonba, amitől elállt a szavam.
