Történetek
Hogyan okozott egyetlen nyitva hagyott szelep 20 ezer ember halálát a bhopáli éjszakában?
1984. december 2-ának fagyos éjszakáján az indiai Bhopál városának lakói mélyen aludtak a nyomornegyedek apró házaiban.
Éjfél után néhány perccel a szemük hirtelen égni kezdett, a torkuk összeszorult, és a levegőnek erős, rothadó káposztára emlékeztető szaga lett. Perceken belül több százezer ember rohant ki az utcákra fuldokolva, vakon botorkálva a koromsötétben.
A Bhopáli katasztrófa az emberiség történetének legtöbb közvetlen áldozatot követelő ipari balesete. A tragédiát nem egy külső természeti csapás, hanem az amerikai Union Carbide vállalat növényvédőszer-gyárának elképesztő hanyagsága okozta.
A spórolás, ami a biztonság végét jelentette
A gyárban egy rovarirtó szer előállításához szükséges vegyületet, metil-izocianátot (MIC) tároltak három hatalmas föld alatti tartályban. A MIC a vegyipar egyik legveszélyesebb anyaga: rendkívül instabil, mérgező gáz, amely vízzel érintkezve azonnal heves, forró láncreakcióba lép.
A gyár azonban veszteséges volt, ezért a vezetőség drasztikus költségcsökkentésbe kezdett:
-
Lebontották vagy kikapcsolták a biztonsági hűtőrendszert, hogy áramot spóroljanak.
-
A vészhelyzeti gázégető fáklyatornyot – amely felrobbantotta volna a kiszabaduló gázt – hetekkel korábban leállították karbantartás miatt.
-
A képzett mérnököket elbocsátották, és olcsó, tapasztalatlan munkásokkal pótolták őket, a műszerek pedig évek óta hibás adatokat mutattak.
Amikor a víz elérte a 610-es tartályt
Aznap este egy rutinszerű csőmosás közben az egyik munkás nem zárt le megfelelően egy szelepet. Több száz liter mosóvíz szivárgott át egy rozsdás csövön, és egyenesen belefolyt a 610-es számú tartályba, amelyben több mint 40 tonna MIC lapult.
A reakció azonnal beindult: A tartályban a hőmérséklet pillanatok alatt 200 °C fölé szökött, a belső nyomás pedig a kritikus értékre ugrott. A betonfedél megrepedt, a biztonsági szelep felnyílt, és a gáz ellenőrizetlenül tört ki a kéményeken át a hűvös éjszakai levegőbe.
Mivel a gáz kétszer nehezebb volt a levegőnél, nem szállt fel az égbe: vastag, fehér ködként terült el a földön, és a szél lassan besodorta a közvetlenül a gyárkerítés mellé épült nyomornegyedekbe.
A reggel, amit nem felejt el a világ
A gáz a tüdő nedvességével érintkezve savvá alakult, ami belülről marta szét a légutakat és a szemeket.
A hajnali órákra a város kórházait elárasztották a fuldokló tömegek. Az orvosoknak fogalmuk sem volt, milyen anyaggal állnak szemben, mert a cég vezetése üzleti titokra hivatkozva órákon át megtagadta a gáz pontos összetételének közlését.
A katasztrófa közvetlenül az első napokban több mint 3800 ember azonnali halálát okozta, a következő hónapokban és években pedig a szövődmények miatt az áldozatok száma meghaladta a 20 000 főt. Több mint félmillió ember szenvedett maradandó tüdőkárosodást és vakságot. A bhopáli éjszaka örökre a profitorientált ipari felelőtlenség legsötétebb szimbóluma maradt.
