Cikkek
Hétszer csapott belé a villám, mégsem az ölte meg: a férfi, akit szó szerint üldözött a vihar
Képzeld el, hogy a statisztikák szerint nagyjából egy a tizenötezerhez az esélye annak, hogy életed során egyszer is beléd csapjon a villám. Hogy valakit kétszer érjen ilyen baleset, annak a valószínűsége már a lottófőnyeremény esélyeivel vetekszik. És akkor itt van Roy Sullivan, a virginiai Shenandoah Nemzeti Park egykori vadőre, akit hivatalosan is hétszer talált telibe a mennykő.
Nem véletlenül kapta a helyiektől és a sajtótól az „Emberi Villámhárító” becenevet. De vajon hogyan lehet túlélni ennyi találatot, és milyen az élet, ha úgy érzed, maga a természet pikkel rád?
Amikor a vihar kipécéz magának
Sullivan hihetetlen kálváriája 1942-ben vette kezdetét. Épp egy tűzfigyelő toronyban teljesített szolgálatot, amikor egy heves vihar csapott le a vidékre. Mivel a tornyon még nem volt villámhárító, a fémépítmény hétszer kapott találatot. Sullivan jobbnak látta, ha kimenekül a szabadba, de alig tett meg pár métert, egy villám egyenesen a jobb lábába csapott. A találat levágta a nagylábujja körmét és lyukat égetett a cipőjébe. A legtöbb ember valószínűleg már másnap egy ablaktalan irodában keresett volna munkát, de Roy keményebb fából lett faragva: folytatta a vadőrködést.
A második égi áldás 27 évvel később, 1969-ben érte. Hősünk épp a teherautóját vezette a hegyi utakon, amikor egy villám a nyitott ablakon keresztül vágott be a fülkébe. Felgyújtotta a haját, Sullivant pedig eszméletlenül a padlóra küldte, miközben a teherautó megállíthatatlanul egy szakadék felé gurult. Csak a vakszerencsén múlt, hogy a jármű végül fennakadt egy fán, megmentve a férfi életét.
Lángoló frizura és a paranoia kezdete
Innencsak felgyorsultak az események. 1970-ben a saját kertjében gyomlált, amikor egy közeli transzformátorról a bal vállára pattant át az áram. A negyedik alkalom 1972-ben jött el, amikor a nemzeti park egyik őrhelyén dolgozott. A haja ismét lángra kapott, de ekkor már annyira rutinos volt a dologban, hogy csak nyugodtan fogott egy vizes törülközőt, és eloltotta magát.
Ezen a ponton Sullivan már kezdte azt hinni, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan, természetfeletti erő vadászik rá. Félni kezdett a viharfelhőktől. Ha vezetés közben látta megborulni az eget, inkább lehúzódott, és az ülés alá bújva reszketett. Sajnos nem segített. Az ötödik találat 1973-ban érte, amikor egy vihar elől menekült, amely – a saját elmondása szerint – szó szerint üldözte őt az égen. A hatodik csapás 1976-ban terítette le (természetesen egy újabb haj-tűzesettel kísérve).
A végső csapás és egy pofátlan tolvaj
A hetedik, egyben utolsó incidens 1977-ben történt, horgászás közben. A villám ekkor a mellkasát égette meg súlyosan. Mintha ez nem lett volna elég, miközben a férfi ájultan feküdt a földön, egy feketemedve odasétált, hogy ellopja a frissen fogott, mostanra talán meg is sült pisztrángját. Sullivan azonban magához tért, és – a mellkasi égési sérülései ellenére – egy fadarabbal elkergette a vadállatot.
Bár a természet legbrutálisabb energiája hétszer próbálta megölni, Roy Sullivan mindet túlélte, és bevonult a Guinness-rekordok könyvébe. Tragikus módon azonban végül nem egy villámcsapás végzett vele. 1983-ban, 71 éves korában, egy viszonzatlan szerelem miatti elkeseredésében saját kezével vetett véget az életének. Maga mögött hagyta a világot, és vele a modern orvostudomány és meteorológia egyik legbizarabb, máig megmagyarázhatatlan rejtélyét.
