Cikkek
A pápa és a császár titkos paktuma: a naptár, amiből hiányzik 300 év
Néztél már rá úgy a naptárra a falon, hogy közben megkérdőjelezted magát a valóságot? Ha eddig nem, akkor most garantáltan fogsz. Heribert Illig, egy német történész és publicista a kilencvenes években állt elő a történelem talán legvadabb, legkreatívabb és legkidolgozottabb összeesküvés-elméletével.
Az úgynevezett Fantomidő-hipotézis szerint a világtörténelemből egész egyszerűen hiányzik 297 év. Illig határozottan állítja, hogy a hatalmas Nagy Károly sosem létezett, a kora középkor jelentős része pedig csupán egy gigantikus, zseniálisan kivitelezett adminisztrációs átverés. Ha pedig a német bírálónak igaza van, akkor jelenleg egyáltalán nem a 2020-as években járunk, hanem valahol az 1700-as évek elején tartunk.
A hatalomvágy és az ezredforduló varázsa
De miért találna ki bárki is egy komplett történelmi korszakot? Illig szerint a válasz a nyers hatalomvágyban és az akkori számmisztikában rejlik. Az elmélet úgy szól, hogy III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa (akik mellesleg a mi ezeréves királyunk, Szent István kortársai voltak) közösen dolgoztak ki egy sötét tervet a 7. század legvégén.
Ottó ugyanis mindenáron abban a presztízsben és isteni dicsőségben akart fürdeni, hogy ő uralkodik az Úr 1000. évében, ami a keresztény világban elképesztő misztikus jelentőséggel bírt. Mivel azonban a valós dátum akkoriban még csak valahol 700 környékén járt, a két vezető egyszerűen úgy döntött: egy laza tollvonással átírják a naptárat, és hozzáadnak közel három évszázadot a hivatalos időszámításhoz.
Nagy Károly, a kitalált történelmi szuperhős
Ehhez az óriási ugráshoz persze hihető történelmet is kellett gyártani. Illig szerint Nagy Károly, a frankok rettegett és hatalmas császára nem volt más, mint egy kitalált, mitológiai alak. Egy papíron megalkotott szuperhős, akit kizárólag azért találtak ki a krónikások, hogy kitöltsék a generált időszakadékot, és dicsőséges, legitimizáló ősöket biztosítsanak a dinasztiának.
A matematikai baki, ami majdnem igazolta az elméletet
Illig nem csak úgy a levegőbe beszélt, hanem komolynak tűnő bizonyítékokat is hozott a teóriája mellé. A legfontosabb érve a Gergely-naptár 1582-es bevezetésén alapult. Amikor XIII. Gergely pápa megreformálta a pontatlan, régi Julián-naptárat, észrevette, hogy a naptár jelentősen elcsúszott a csillagászati valóságtól. Ezt a csúszást akkor 10 nap végleges törlésével korrigálták.
Illig azonban kiszámolta, hogy Julius Caesar kora (a naptár eredeti bevezetése) óta a rendszernek nem 10, hanem pontosan 13 napot kellett volna késnie. A hiányzó 3 nap pont megfelel nagyjából 300 évnek. Ergo: ez a 300 év egyszerűen sosem telt el! Emellett a történész arra is előszeretettel hivatkozott, hogy a kora középkorból (614 és 911 között) gyanúsan kevés az írásos emlék, a régészeti leletek rendkívül szegényesek, a nyugat-európai építészet pedig látszólag évszázadokon át teljesen stagnált.
A csillagok sosem hazudnak
Bár a laikusok számára ez az elmélet lebilincselően és logikusan hangzik, a valódi történészek és a csillagászok pillanatok alatt ízekre szedték. A naptáros érv például ott sántít hatalmasat, hogy Gergely pápa a reform során nem Caesar idejéhez, hanem a 325-ös nikaiai zsinathoz akarta igazítani a naptárat, hogy a húsvét dátumát helyrehozzák – és ehhez az 1500-as években pont 10 nap korrekció kellett.
A csillagászati megfigyelések pedig végképp kinyírják az egész hipotézist. A Halley-üstökös megjelenését, valamint az akkori nap- és holdfogyatkozásokat a kínai és az iszlám csillagászok olyan elképesztően precízen dokumentálták a világ másik felén az érintett időszakban, hogy fizikai képtelenség lenne egy 300 éves lyukat elrejteni a világtörténelemben. Bár a Fantomidő-hipotézist a tudomány egyöntetűen elveti, egy dologra mégis tökéletes: emlékeztet minket arra, hogy a történelem néha pont olyan képlékenynek és izgalmasnak tűnhet, mint a legjobb sci-fi regények, ha valaki elég ügyesen forgatja a számokat.
