Cikkek
Étkezőszékek helyett a Stonehenge-et vette meg a feleségének: a történelem legrosszabb ajándéka
Mindenki vett már életében rossz ajándékot a párjának. Talán egy olcsó turmixgépet, amikor ékszert várt, vagy egy koncertjegyet egy olyan zenekarra, amit valójában te imádsz. De Cecil Chubb brit ügyvéd mindent és mindenkit felülmúlt, amikor 1915-ben egy aukción, pusztán hirtelen felindulásból megvásárolta magának a Stonehenge-et. A felesége pedig érthető módon egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől.
A félresikerült bútorvásárlás
A történet 1915 szeptemberében kezdődött a salisbury-i Palace Theatre-ben. A környék egyik elszegényedett birtokos családja elárverezte a tulajdonát, amelyen történetesen egy hatalmas, nagyjából 4000 éves, rejtélyes kőkör is állt.
Cecil Chubb felesége, Mary, aznap elküldte a férjét az árverésre egy nagyon szigorú és egyértelmű feladattal: vegyen végre egy garnitúra szép étkezőszéket, esetleg néhány új függönyt a házba. Cecil beült a terembe, és figyelte az eseményeket. Amikor azonban a Stonehenge került kalapács alá, észrevette, hogy a licit ijesztően lassan halad. Megesett a szíve az ősi emlékművön, és attól tartott, hogy egy gazdag amerikai befektető csap le rá, aki darabjaira szedi, és átcsempészi az óceánon túlra. Úgyhogy hirtelen felindulásból felemelte a kezét.
Sziklák a nappali helyett
6600 fontért – ami ma nagyjából 1 millió fontnak, azaz félmilliárd forintnak felel meg – Cecil Chubb hivatalosan is a Stonehenge egyetlen tulajdonosa lett.
Amikor hazaért, és büszkén bejelentette a feleségének, hogy kényelmes székek helyett egy mezőnyi gigantikus, ókori sziklát hozott haza, Mary Chubb állítólag hetekig szóra sem méltatta. A feleség semmi romantikusat vagy praktikusat nem talált abban, hogy a nevükre került egy halom neolitikus kőtömb, amivel ráadásul fűteni sem lehetett.
A házi béke ára: ajándék az államnak
Három éven keresztül voltak a kőkör büszke – bár Mary részéről feszült és gyanakvó – tulajdonosai. 1918-ban azonban Cecil rájött, hogy a házi béke és a nemzet érdeke egyaránt azt kívánja, hogy sürgősen megszabaduljon a világ legrosszabbul időzített ajándékától.
A Stonehenge-et hivatalosan is a brit államnak adományozta, méghozzá egy zseniális feltétellel: a belépő sosem lehet drágább egy sillignél, a helyi lakosok pedig mindig teljesen ingyen látogathatják. Az ország akkori vezetői annyira hálásak voltak a nagylelkűségéért, hogy lovaggá ütötték. Így lett Cecilből Sir Cecil Chubb – a felesége pedig végre lenyugodott, tudván, hogy a kövek többé nem az ő portájukat terhelik. Hogy az étkezőszékeket mikor sikerült végül megvenniük, arról a történelem sajnos már nem tesz említést.
