Cikkek
A férfi meglepi feleségét azzal, hogy beköltözik az otthonába, de amikor találkoznak, az a pillanat valami szívszaggató
Egy férj, aki vágyott felesége társaságára, hónapokig tartó különélés után beköltözött a gondozóházba. Első találkozásuk könnyfakasztó volt, a férfi lassan térdre ereszkedett, hogy hosszú idő után először megcsókolja feleségét.
Soha nem könnyű elválni egy szerettedtől, különösen, ha az évtizedek óta veled van! Amikor feleségül veszel valakit, megfogadod, hogy együtt leszel vele jóban és rosszban, betegségben és egészségben. Vannak azonban olyan körülmények, amelyekre nincs hatásod, így néha nincs más választás, mint külön válni.
A COVID-19 hónapokra elválasztotta a családokat, ami a 84 éves Lewis Tunnicliffe és felesége, a 81 éves Barbara számára is szívszorító valósággá vált. Miután Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, Barbarát gondozóotthonba kellett vinni, hogy megkapja a megfelelő ellátást, amire szüksége van.
Vágyakozás egymás után
Lewis minden egyes héten meglátogatta feleségét az idősek otthonában, átölelte őt, és minden lehetséges módon kimutatta szeretetét. Mikor azonban bevezették világjárvány elleni korlátozásokat, a heti látogatásai megváltoztak, és mindig egy üvegfal választotta el őt és Barbarát.
Lewis és Barbara a külön töltött hónapok alatt is vágyakoztak egymás után. Ez volt a leghosszabb idő, amíg külön voltak. Az 1960-as házasságkötésük óta legfeljebb csak néhány napot töltöttek külön.
Végül, nyolc hónappal a különválás után Lewis újra láthatta feleségét, és nem egy üvegsfalon keresztül.
Megható találkozás
Lewis, aki demenciában szenvedett, és nehezen tudott otthon gondoskodni magáról, végül a családja döntése alapján ugyanabba a gondozóházba került, mint a felesége. Bár ez volt az egyik fő oka annak, hogy bekerült az idősek otthonába, szintén ebben az otthonban élt felesége, Barbara.
A találkozásuk napján Lewis odasétált Barbarához, és azt mondta a feleségének:
„Gyönyörű vagy. Drágám, ó, olyan régóta vártam erre. Most már itt maradok.”
Az egykori autókereskedő könnyek között térdelt le, és szenvedélyes csókot nyomott feleségének ajkára, miközben mindketten szeretettel fogták egymás arcát. Ez volt az találkozás, amire vártak, és talán még több, mint amit valaha is el tudtak volna képzelni.
A pár gyönyörű közös élete
Lewis és Barbara 1958-ban találkoztak, majd 1960-ban összeházasodtak. Ezután két lányuk és négy unokájuk született, és nyugdíjba vonulásukig autókereskedőként, illetve ápolónőként dolgoztak.
Gyermekeik nem is örülhettek volna jobban, hogy már nincsenek külön, és egyik lányuk, Sam megkérte az otthon személyzetét, hogy vegyék filmre a várva várt találkozást. Sam elárulta, hogy apja annyira izgult a Barbarával való viszontlátás miatt, hogy előző este nem tudott aludni.
„Boldogan éltek, amíg meg nem haltak”
Kiderült, hogy Lewis azért volt ideges, mert nem volt biztos benne, hogy Barbara felismeri őt. Még arra is ügyelt, hogy megborotválkozzon és szépen felöltözzön a hosszú idő utáni első találkozásukra. A könnyfakasztó viszontlátás után azt mondta, olyan volt, „mintha újra megtörtént volna az első randevújuk”.
Nem csak Lewis készült a viszontlátásra. Bár Barbarának fogalma sem volt arról, hogy Lewis jön, a gondozóotthon ápolói segítettek neki a legjobb formáját hozni, megcsinálták a haját és a körmeit.
Azóta a nap óta Lewis és Barbara soha többé nem váltak el egymástól. A gondozóház személyzetét inspirálja a kedves pár, megjegyezve, hogy „az ápolás egyik legjobb része az ilyen pillanatok”. Most Lewis és Barbara a saját boldogan élnek, amíg meg nem halnak!
