Történetek
A férfi megtudja, hogy örökbefogadott lánya néhai fia szívét hordozza
Hat évvel fia halála után egy férfi örökbe fogadott egy kislányt, mert azt gondolta, hogy ezzel enyhítheti fájdalmát. Egy kórházi látogatás során olyasmit fedezett fel, ami megríkatta.
Jeremy feleségül vette élete szerelmét, Sarah-t, és nem sokkal a házasságkötés után fiuk született. Nem tudott uralkodni a könnyein, amikor először tartotta a karjában a kisfiát, Arthurt.
Egy cégnél dolgozott vezetőként, míg Sarah otthon maradt, hogy vigyázzon Arthurra. A házaspár mindent megadott fiuknak, amire szüksége volt. Azt szerették volna, hogy felnő, iskolába jár, diplomát szerez, és jó állást kap, mint mindenki más, egészen addig, amíg meg nem ismerték a sors terveit.
Amikor Arthur négyéves lett, az orvosok egy gyógyíthatatlan autoimmun betegséget diagnosztizáltak nála. Azt mondták Jeremy-nek és Sarah-nak, hogy semmit sem tehetnek a kisfiúért.
“Kérem, mentsék meg a fiunkat. Készek vagyunk bármilyen árat megfizetni!” – könyörgött Jeremy az orvosnak.
“Sajnálom, uram” – mentegetőzött az orvos. “A fia állapota nem gyógyítható. Javasoljuk, hogy vigye haza, hogy élete utolsó napjait önnel és a feleségével töltse”.
Jeremy és Sarah több kórházat is meglátogattak a fiukkal, de minden orvos ugyanazt mondta nekik. Mindent megpróbáltak, hogy megmentsék gyermekük életét, de semmi sem használt.
Miután hazavitték Arthurt, Jeremy és Sarah úgy döntöttek, hogy halála után felajánlják a szerveit. “Más gyerekekben látnánk őt élni. Ez az egyetlen módja annak, hogy életben tartsuk a fiunkat” – mondta Jeremy.
A házaspárnak nem volt könnyű erre a döntésre jutnia, de úgy gondolták, ez a legjobb módja annak, hogy tisztelegjenek kisfiuk előtt.
Miután tájékoztatták a kórházat tervükről, a vezetőség összehozta őket egy haldokló kislány szüleivel, akinek szívátültetésre volt szüksége.
“Gondolod, hogy belevágjunk?” – kérdezte Sarah Jeremy-t. “Megmenthetjük a lány életét, de Arthur életének árán.”
Jeremy bólintott, miközben könnyek csordultak le az arcán. Nem volt könnyű eldönteni, hogy felajánlják-e fiuk szerveit, de a gondolat, hogy megmenthetik más gyerekek életét is, motiválta a házaspárt, hogy belevágjanak.
A szívátültetés sikeresen lezajlott, és a kislány újabb esélyt kapott az életre. Szülei köszönetet mondtak Jeremy-nek és Sarah-nak. “Örökké hálásak leszünk nektek!” – mondták.
Jeremy és Sarah eltávolodott egymástól fiuk halála után. A ház minden szeglete Arthurra emlékeztette őket, és egyre nehezebben tudtak ott élni.
Jeremy gyakran elhagyta a házat esténként, és kiült a közeli parkba. Lehunyta a szemét, és mély lélegzeteket vett, remélve, hogy ez enyhíti a fájdalmát.
Egy nap, amikor visszatért a parkból, meglátta, hogy Sarah három nagy bőrönddel áll a küszöbön. Zavartan megkérdezte tőle, hová megy.
“Elmegyek, Jeremy” – mondta, miközben a földet nézte.
Mielőtt Jeremy bármit is kérdezhetett volna, megérkezett a taxi, és Sarah bepakolta a csomagjait. “Nincs más mondanivalóm” – mondta, mielőtt beült a hátsó ülésre, és becsukta az ajtót.
Hat évvel később…
Jeremy még mindig nem tudta feldolgozni Arthur halálát. Ugyanabban a házban élt, ahol a fiát nézte, ahogy a játékaival játszik, és soha többé nem látta a feleségét azután a nap után, amikor az elhagyta.
“Jeremy, azt hiszem, önnek találnia kell valamilyen lehetőséget, hogy kifejezze az Arthur iránti szeretetét” – mondta pszichológusa.
Évekkel a fia elvesztése után a férfi pszichológushoz fordult, hogy segítsen neki feldolgozni a gyászát. Néhány beszélgetés után a pszichológus megtalálta a megoldást.
“Szerintem örökbe kellene fogadnod egy gyermeket. Ha újra szülő leszel, az segíteni fog neked, mert az Arthur iránti szereteted még mindig ott van a szívedben. Egy másik gyermek szeretete enyhíteni fogja a fájdalmad.”
Jeremy bólintott, de még mindig nem volt biztos benne, hogy készen áll-e arra, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket. Mi lesz, ha ezt a gyermeket is elveszítem, mint a fiamat? töprengett.
Miután néhány hétig gondolkodott, Jeremy meglátogatott egy gyermekotthont, hogy megnézze, milyen érzés körülöttük lenni. Mikor belépett boldognak érezte magát, hogy annyi gyermeket lát, akik játszanak.
A sok gyerek közül egy kislány keltette fel a figyelmét. Letérdelt mellé, és bemutatkozott neki.
“Szia, Jeremy vagyok. Téged hogy hívnak?” – kérdezte a lánytól.
A lány felemelte a fejét, és rámosolygott. Aztán felállt, és elszaladt játszani a többi gyerekkel. Olyan gyönyörűek a szemei! gondolta Jeremy.
Jeremy vonzódott a kislányhoz, ezért többször is meglátogatta a helyet, mielőtt úgy döntött, örökbe fogadja a kislányt. Kitöltötte a papírokat, és várta az engedélyt, hogy hazavihesse a lányt.
Miután elfogadták a kérelmét, a gyámügy felhívta Jeremyt egy találkozóra. Elmondták neki, hogy a kislánynak, Julie-nak havonta egyszer rendszeres orvosi vizsgálatra van szüksége, és megkérték, hogy írjon alá néhány papírt, mielőtt engedélyeznék, hogy hazavigye.
A férfi élvezte Julie társaságát, és mindent megadott neki, amire szüksége volt. Amikor eljött az orvosi vizsgálat ideje, elvitte a kórházba, nem is sejtve, hogy ott megdöbbentő igazságot fog megtudni.
Miután az orvosok megtudták, hogy Julie-t örökbe fogadták, úgy gondolták, hogy el kell mondaniuk Jeremy-nek a lány egészségi állapotát. Elmondták neki, hogy hat évvel ezelőtt szívátültetésen esett át.
Megdermedt, amikor meglátta a műtéti papírok részleteit.
“A dátum, a hely… lehet, hogy ez…?” Jeremy levegő után kapkodott, miközben a fejét markolta.
Nem volt könnyű biztosra menni, de szerencsére Jeremy kapcsolatai néhány óra alatt képesek voltak ellenőrizni az igazságot.
Julie, a lány, akit azért fogadott örökbe, hogy megadja mindazt a szeretetet, amit a fiának nem tudott megadni, a fia szívét kapta.
Jeremy arcán könnyek gördültek végig, amikor megtudta, hogy Julie a néhai fia szívével él. Szorosan átölelte a kislányt, és a fülét a mellkasához szorította, hogy hallja a szívverését.
“Ez az én fiam szíve!” – mondta. “Az én kis Arthurom!”
Néhány héttel később Jeremy arra gondolt, hogy megosztja a hírt Sarah-val. Bár nem éltek együtt, úgy érezte, volt párja megérdemli, hogy megtudja, hogy a fia szíve az örökbefogadott lánya mellkasában dobog.
Ahelyett, hogy felhívta volna, hogy közölje vele a hírt, Jeremy felvette Julie szívverését egy diktafonra, és egy plüssmackóba tette. Amikor Sarah megkapta, nem tudta megállni, hogy ne látogasson el Jeremy házába.
“Annyira sajnálom, hogy magadra hagytalak, Jeremy” – mondta. “Egyszerűen nem tudtam tovább itt élni, mert minden Arthurra emlékeztetett.”
“Meg tudom érteni, Sarah” – válaszolta Jeremy. “De miért hagytál el engem?”
“Úgy gondoltam, hogy ha elhagyom ezt a házat, az a legjobb módja annak, hogy az idő meggyógyítsa a dolgokat” – mondta. “Soha nem akartalak megbántani, Jeremy. Még mindig nagyon szeretlek.”
Miután meghallgatta a magyarázatát, Jeremy megértette az érzéseit, és megbocsátott neki. Arthur szívéről azonban még mindig nem beszélt neki.
Néhány további találkozás után Jeremy felajánlotta Sarah-nak, hogy költözzön hozzá. “Van valami, amit el akarok mondani neked, Sarah. Nem fogod elhinni” – mondta.
“Mi az?” Sarah izgatottan kérdezte.
“Emlékszel arra a lányra, aki megkapta Arthur szívét?”
“Igen, emlékszem rá.”
“Ő a fogadott lányom, Sarah” – mosolygott Jeremy. “A szülei meghaltak egy autóbalesetben, és a hatóságok elvitték egy otthonba.”
“Micsoda?” – Sarah könnyekben tört ki. “Úgy érted, hogy az én kis Arthurom szívét örökölte? Ó, te jó ég…”
Miután találkozott Julie-val, Sarah elfogadta Jeremy ajánlatát, és összeköltözött vele. A pár ugyanúgy együtt élt, mint korábban, és úgy nevelték Julie-t, mintha a saját gyermekük lenne.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A sors váratlanul meglephet. Amikor Jeremy és Sarah beleegyezett, hogy Arthur szerveit Julie-nak adományozzák, nem is sejtették, hogy a sors visszahozza őt hozzájuk. Ez egy olyan meglepetés volt, amely pozitívan megváltoztatta az életüket.
- Tanulj meg megbocsátani másoknak. Annak ellenére, hogy Jeremy évekig külön élt a feleségétől, megbocsátott neki, miután meghallgatta a magyarázatát. Megértette az érzéseit, és úgy gondolta, hogy a legjobb, ha elengedik a dolgokat.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
