Történetek
A fiú kigúnyolja a lépcsőn megcsúszó pizzafutárt, de ekkor meghallja az apja dühös kiáltását
Egy gazdag fiú kigúnyol egy öreg pizzafutárt, aki leesik a csúszós lépcsőn. Nem is sejtette, hogy dühös apja figyeli az eseményeket, és olyan büntetést tervez, ami megrázza a fiú világát.
Az időjárás viszontagságaitól megkopott arccal és reménytől beesett szemekkel, a 81 éves Barney besétált a pizzériába, és felöltötte az egyenruháját és a sapkáját. Letörölte arcáról a kora reggeli izzadság gyöngyeit, arcán fültől fülig érő, makulátlan mosoly.
Barney életerős volt, ahhoz képest, hogy már az élete alkonyán járt, minden nap az utcákat járta, és pizzákat szállított a vásárlóknak. De Barney számára ez nem akármilyen hétköznapi munka volt – ez volt az egyetlen reménye, hogy árván maradt unokájának, Tommynak ígéretes jövőt biztosítson…
Barney-t nem zavarta, hogy a munkahelyén ő a különc. Az összes többi férfi és nő, aki ott dolgozott, fiatal és életvidám volt. Messze ő volt a legidősebb alkalmazott, és kívülállónak tűnt, de nem akarta feladni, hiszen ez a munka alapozhatta meg az unokája jövőjét.
Tudta, hogy a napjai meg vannak számlálva, és elhatározta, hogy a lehető legtöbbet hozza ki abból az időből, amit Isten adott neki. Így hát minden reggel reménykedve érkezett időben a pizzériába, és a kiosztott rendeléseket vitte az öreg Mustangjával.
Egy nap azonban minden megváltozott, mikor Barney elindult, hogy szállítást végezzen egy jómódú kerületbe, meglehetősen messze a munkahelyétől. Hatalmas megrendelés volt, és a gondolat, hogy szép borravalót kaphat, megcsillant Barney szemében.
A dobozokból a forró pepperonis és BBQ-csirkés pizzák illata áradt, és Barney érezte, hogy a hasa korog az éhségtől. Mindössze egy szelet vajas pirítóst evett reggelire. De vajon elég lesz-e az – különösen egy ilyen hideg, fagyos napon, mint ez a mai?
Nos, ilyen volt Barney… minden perc számított, és mindig korán indult munkába, hogy több kiszállítást kapjon, és több pénzt keressen.
Mindig is szorgalmas ember volt, köszönhetően nehéz neveltetésének. Tizennégy évesen kezdett el dolgozni, amikor elvállalta négy árván maradt testvére gondozását. Ettől kezdve Barney soha nem tudta, mi az a könnyű pénz, mindig keményen dolgozott.
Amikor úgy tűnt, az élet simának tűnik a hullámok sodrásában, Barney elvesztette élete két legkedvesebb emberét. Először a feleségét, majd évekkel később egyetlen lányát, aki hatéves kisfiát hagyta hátra.
Barney összetört, és az unokája, Tommy úgy motiválta őt, mint a legragyogóbb napsugár, amely áttör a sötét felhőkön.
A most 9 éves Tommy volt a mindene. Okos, tehetséges kisfiú volt, aki előtt ígéretes jövő állt. De alacsony nyugdíja és elégtelen forrásai miatt tudta, hogy nehéz lesz úgy gondoskodni Tommyról, ahogyan megérdemelte és megálmodta.
Ezért Barney olyasmit tett, amire 81 évesen még csak nem is gondolt volna: jelentkezett egy állásra, amint meglátott egy “Munkatársat keresünk!” feliratú táblát a helyi pizzéria előtt.
Ideges volt, amikor elment az interjúra, mivel fiatal fiúk és lányok vették körül, akik ugyanarra az állásra jelentkeztek.
Talán ez volt Isten akarata… felvették!
De 81 évesen pizzafutárnak lenni nem volt könnyű. Fárasztó volt, fel-alá kellett járnia a különböző címekre forró, hideg és esős napokon, házhoz szállítva a pizzákat a vevőknek, akik otthonuk kényelmében várták őt. Ráadásul a fizetés sem volt valami nagyszerű.
Barneyt azonban az a gondolat fűtötte, hogy minden egyes doboz, amit kiszállított, pénz volt, és egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy az unokájának jobb életet biztosítson.
Néha fájt Barney-nak, amikor néhány ügyfél még csak mosollyal sem köszöntötte. Néhányan még az arcába is vágták az ajtót, miután átvettél rendelésüket, és néhányan még a borravalót is egy hideg “Hé, tartsd meg a visszajárót!” -val kezelték, mielőtt hátat fordítottak neki. Barney csak ennyit jelentett a szemükben. Csak egy öreg pizzafutár volt!
Nem akarta, hogy az unokájával is hasonlóan bánjanak. Azt akarta, hogy a fiú megtanulja, hogy csak kemény munkával és elszántsággal mérhető a siker.
A múltjáról és az unokája jövőjéről szóló gondolatokkal a szeme előtt a címre hajtott.
A hideg téli levegő mindent megfagyasztott az útjában, a szél pedig megsebzett vadállatként üvöltött, és tépte a fenyőket. Aztán hirtelen lerobbant az öreg Mustangja.
“Jaj, ne… hogyan fogok időben odaérni? A vevő dühös lesz….” Barney szíve összeszorult, amikor az autója megállt a jeges út közepén.
Ez volt az arany esélye, hogy bebizonyítsa, hogy még ebben a hideg időben is odaadóan végzi a munkáját, amikor a legtöbb manhattani idős ember otthonosan és melegen, forró teát szürcsölgetve ült az otthonában.
Most azonban Barney kemény munkája, amit a megrendelés megszerzéséért végzett, hiábavalónak tűnt, ahogy a fagyos hidegben, egyedül és tanácstalanul kiszállt a kocsijából.
Remegő keze majdnem feladta, amikor kinyitotta a motorháztetőt, hogy ellenőrizze a motort. Közben a telefonja csörgött a megrendelő dühös hívásaitól.
“Meddig fog tartani? Éhes vagyok….” – robbant a hang a hívás másik végén, amint Barney felvette.
“Sajnálom, uram. Már úton vagyok. Öt perc múlva ott leszek” – mondta Barney. Hazudott, de volt más választása?
És tíz perccel később Barney még mindig az úton találta magát, és az ügyfél újra hívta.
Barney minden egyes másodperccel egyre idegesebb lett. Körülnézett segítségért, de ameddig a szeme ellátott, senkit sem látott. Tehetetlen volt, és semmi reménye nem volt arra, hogy időben kiszállítsa a rendelést.
“Jézusom, kérlek, ne tedd ezt velem…” – mikor majdnem könnyekben tört ki, és csodáért imádkozott, egy kedves idegen állt meg mellette egy autóval.
“Hé, mi történt? Miért áll kint a hidegben?” – kérdezte a férfi Barney-t.
“Valami baj van a motorral. Nem tudom, hogyan javítsam meg” – mondta Barney, tehetetlenül és legyőzötten.
“Hadd nézzem meg!” – a fickó kiszállt, dacolva az idővel, hogy segítsen Barneynak beindítani a kocsiját.
Barney imái meghallgatásra találtak, mikor elfordította a kulcsot, és autója felbőgött! A csoda lehetőséget adott neki, hogy végre kiszállítsa a pizzákat. Barney elhajtott, és integetve és örömkönnyekkel köszönte meg a kedves idegennek.
Mély reménykedéssel és megkönnyebbüléssel Barney végre megérkezett a címre. A szíve megdobbant, mikor meglátta a dühös ügyfelet, egy Fabian nevű tizenéves fiút a küszöbön.
“Mi tartott ilyen sokáig, öregem?”
Barney figyelte a tinédzsert, és tudta, hogy nem fog borravalót kapni. Nem volt ezzel baja, hálát adott Istennek, hogy legalább a pizzákat ki tudta szállítani az ügyfélnek.
Mikor a pizzás dobozokkal felfelé tartott a verandán, megcsúszott a jeges lépcsőn, elesett, megsérült a lába. A 15 doboz pizza pedig, amit a kezében tartott, szétszóródott a földön.
“Te vén csirkefogó! Hogy vehettek fel téged? Te semmire sem jó bolond!” – gúnyolódott Fabian Barney-n..
Barney rájött, hogy az esés következtében a lába is eltört.
Hogy lehetett ennyire ügyetlen? Nem figyelte, hogy a lépcső csúszós, mert sietett, hogy időben kézbesítsen.. Vajon a munka fontosabb volt a jóléténél? Nem!
“Te mocskos vénember! Tűnj a szemem elől… Bejelentelek a főnöködnél, és gondoskodom róla, hogy még ma kirúgjanak… takarítsd el ezt a mocskot, és tűnj el!” – a fiú gúnyolódása csengett Barney fejében, miközben tehetetlenül feküdt a jeges földön.
Hirtelen a fiú látta, hogy a barátai különböző irányokba menekülnek. Nem értette, mi folyik itt.
“Srácok? Hová mentek… hé! Gyertek vissza!”
“Khm!” – riasztotta meg egy dühös hang a háta mögül. Fabian szeme tágra nyílt, és mozdulatlanná dermedt – az apja hangja volt az.
“A bulinak vége! Fabian, Te maradj itt!” – dühöngött az apja Albert, rémálommá változtatva a bulit.
A fiút több mint sokkolta a dolog, hiszen ő rendezte bulit, holott a vizsgáira kellett volna készülnie.
“De apa… Azt hittem, üzleti úton vagy..”
Albert szíve hevesen kalapált, és a vére forrt a dühtől, de mégis Barney segítségére sietett. Nem tudta elhinni, hogy a fia ilyen kegyetlen valakivel szemben. Az pedig, hogy kigúnyoljon egy idős embert, nem az volt, amit elvárt a fiától, akit szeretettel és gondoskodással nevelt, miután az édesanyja meghalt, amikor még kicsi volt.
“Várj csak, amíg megmutatom neked, hogyan kell másokat tisztelni… Várj csak és figyelj!” – füstölgött Albert.
Felhívta a 911-et, és segített Barney-nak felállni. De szegény öregember nem tudott sokáig állni. Albert összeszedte a tönkrement pizzásdobozokat, és felhívta a pizzériát, hogy értesítse őket a balesetről.
A férfi ezután elkísérte Barneyt a a kórházba, fel sem tudta fogni, mi történhetett volna, ha nem ér oda időben.
“Hála az égnek, hogy időben érkeztem..” – gondolta Albert.
Mint kiderült, azért színlelte az üzleti utat, hogy megleckéztesse a fiát, amikor meghallotta, hogy a fiú meghívja a barátait egy partira…
Albert lemondta a repülőjegyét, és a hátsó udvaron keresztül belopózott a házba, hogy aznap reggel meglepetésszerűen megnézze mit csinálnak a fiúk, de nem gondolta volna, hogy a fia egy szegény idősebb embert sértegetve találja majd.
Barney kórházba került, és hálát adott Albert kedvességéért. Meghatódott, hiszen még soha nem találkozott olyan emberrel, aki ennyire törődött volna egy idegennel, nemhogy egy idős futárral.
“Sajnálom, amit a fiam tett. Mit tehetek önért?” – Albert megfogta Barney kezét, őszintén szégyellte és sajnálta, amit a fia tett.
“Szeretnék talpra állni. Vissza kell mennem dolgozni, pénzt kell keresnem az unokámnak. Neki csak én vagyok, és nekem csak ő van” – válaszolta Barney, és könnyek csordultak a szemébe.
A bűntudat és az együttérzés éles szúrása szökött Albert szívébe, amikor megtudta, hogy Barney 81 évesen azért dolgozott, hogy egyetlen unokájának ígéretes jövőt biztosítson.
Fájt neki, hogy a saját fia pont az ellenkezője volt – egy gondtalan kölyök, aki természetesnek vette apja gazdagságát. Albert nem tudott megbocsátani magának, amiért egy ilyen elkényeztetett fiút nevelt, aki nem ismerte a kemény munka vagy az emberek tiszteletének értékét.
Így amikor Albert másnap ismét meglátogatta Barneyt, már előre kitervelte, hogy elkényeztetett fiának egy felejthetetlen leckét ad.
“Hogy vagy? Most beszéltem az orvossal, és azt mondta, hogy két nap múlva hazaengednek! Elküldtem a szobalányomat a megadott címre. Ő vigyáz majd az unokádra, amíg haza nem mész, rendben?” – üdvözölte Barneyt.
Épp ekkor lépett be a kórterembe a nővér, kezében a Barney-nak szükséges gyógyszerek receptjeivel.
Mikor az idős férfi meglátta a költségeket, elcsüggedt.
“Nincs pénzem ezekre..” – sóhajtott csalódottan.
“Ne aggódj, Barney! Az orvosi számlát én állom!” – veregette meg Albert Barney vállát.
“Nővér, hol van a legközelebbi gyógyszertár?”
“Sajnálom, uram. A kórházi gyógyszertár felújítás miatt átmenetileg zárva van. De van egy az utca végén…” – mondta a nővér.
Albert elővette a telefonját, és megrendelte a gyógyszereket.
Percekkel később Barney-t hatalmas meglepetés érte, mikor egy kézbesítő lépett be a kórterembe.
“Hé! Mi tartott ilyen sokáig?” – mondta Albert fogát csikorgatva.
Barney nem hitt a szemének! Fabian volt az, a gazdag fiú, aki megsértette és megríkatta! Nem tudta elhinni, hogy Albert ilyen messzire megy, hogy megleckéztesse a fiát.
“Kedvesnek és felelősségteljesnek kellene lenned, hogy borravalót érdemelj” – törte meg Albert a kórterem csendjét, és szégyenkező fia szemébe nézett. “Szép munka, de nem érdemelsz borravalót!”
Albert nem szólt többet, és a fia távozása után sem maradt ott. Olyan bűntudata volt, hogy szembe kellett néznie Barney-val, de egy kicsit megkönnyebbült, remélve, hogy ez majd helyre teszi fiát, és megjavítja a viselkedését.
Ami Barney-t illeti, két nappal később elbocsátották, és újabb könnyfakasztó meglepetés érte, mikor meglátta, hogy Albert a küszöbén várja.
“Ezt neked hoztam! Tudom, hogy nem ér fel az unokád iránti szereteteddel… de ezt el kell fogadnod” – mondta Albert, és egy borítékot nyomott Barney kezébe.
“75,000?” – Barney könnyekben tört ki, mert nem tudta elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.
Mint kiderült, a pénz Fabian főiskolai alapját képezte. Albert azért adományozta, hogy Barney kifizethesse az unokája tanulmányait, hogy öregkorában kemény munka helyett nyugdíjba vonulhasson. Emellett ez volt a bocsánatkérés jele is, amiért a fia érzelmi sebeket hagyott szegény idős férfi szívében.
Ami Fabiant illeti, nem volt többé buli, se zsebpénz. Az apja lefoglalta a drága autóját és a hitelkártyáit, és megfosztotta a kényelmi szolgáltatásoktól. Végül Fabiannak nem maradt más választása, mint hogy keményen dolgozzon, és a saját keresetéből iratkozzon be a főiskolára, mivel az apja azzal fenyegetőzött, hogy megvon minden jövőbeli segítséget, ha nem teljesíti ezt a feltételt.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Anyagi örömöket lehet pénzzel vásárolni, de szeretetet és tiszteletet nem. Fabian gazdag tinédzser volt, aki kigúnyolta szegény Barney-t, amikor késett a pizzák kiszállításával. Szidalmazta őt, és azt hitte, hogy megússza a dolgot, nem sejtve, hogy az apja ott áll mögötte, és hamarosan felejthetetlen leckét ad neki.
- Még ha minden sötétnek is tűni, egy csodálatos fényszilánk megjelenik a semmiből, hogy reményt és bátorságot adjon neked. Mikor Barney a semmi közepén rekedt, egy kedves idegen segített neki megjavítani az autóját. Végül Barney el tudott jutni a címre, hogy kiszállítsa a pizzát.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
