Történetek
A kisfiú minden pénzét arra költi, hogy virágot vegyen gyermektelen tanárnőnek anyák napján – később a fiává válik
Mikor Simon megtudta, hogy tanára, Ms. Jenkins nem kapott semmit anyák napjára, hazarohant, feltörte a malacperselyét, és vett egy szép csokrot, hogy másnap elvigye. Ms. Jenkins barátja lett Simon családjának, és ott volt mellette, mikor valami szörnyűség történt.
“Az én anyukám nagyon boldog volt!”
“Anyukám sírt!”
“Anyukám kitette a képeslapomat a hűtőre!”
Simon hallotta, ahogy az összes 8 éves osztálytársa az anyák napjáról beszél. A tanára, Ms. Jenkins múlt héten arra kérte őket, hogy készítsenek képeslapokat egy kedves üzenettel az édesanyjuknak.
Az anyukája, Miriam nagyon hálás volt a képeslapért. “Anyukámnak van egy doboza, ahol az összes ajándékunkat tartja!” – árulta el, és a pajtásai mosolyogva folytatták a beszélgetést arról, hogy mit csináltak azon a vasárnapon.
Simon és kistestvérei reggelit készítettek édesanyjuknak, később pedig elmentek az ohiói városuk helyi parkjába. Nem sok mindenük volt otthon, mert az apja évekkel ezelőtt elhagyta őket, de Miriam keményen dolgozott, és mindent biztosított nekik, amit csak tudott.
“Oké, srácok. Mindenki üljön le” – mondta Ms. Jenkins, mikor belépett a terembe, és az asztalára tette a táskáját. De mielőtt még bármi mást mondhatott volna, Simon gyorsan felemelte a kezét. “Igen, Simon?”
“Mit kapott anyák napjára, Ms. Jenkins?” – érdeklődött.
Minden osztálytársa a tanárnő felé fordult, hogy hallja a történetét, és Ms. Jenkins elmosolyodott. “Sajnos semmit, Simon. Nincsenek gyerekeim, egyedül élek” – válaszolta és igyekezett megőrizni a jókedvét. “…Oké, kezdjük el a mai anyagot.”
Mindenki kinyitotta a könyvét, de Simon szörnyen érezte magát a tanárnője miatt. Nem tűnt igazságosnak, hogy nem kapott semmit, mikor állandóan gyerekekkel volt körülvéve. Megértette, hogy neki nincsenek saját gyerekei, de úgy bánt velük, ahogy egy anya tenné. Megérdemelt volna valamit, nem igaz?
Simon hazament, egyenesen a malacperselyéhez igyekezett, feltörte és megszámolta a benne lévő pénzt. Azt a néhány dollárt, amit az anyja zsebpénzként adhatott neki, hogy vegyen egy biciklit. Közel sem volt elég pénze, de valamit biztosan tudott venni.
Mikor befejezte a számolást, megkérte az anyját, hogy vigye el a virágüzletbe.
“Miért akarsz virágot venni, édesem?” – kérdezte.
Mikor Simon elmagyarázta az okát, az anyja lélekszakadva nézett rá, de nem látta a szemében a könnyeket. “Ez nagyon szép gondolat, fiam” – mondta, majd elvitte fiát a virágüzletbe, és segített neki választani.
Másnap Simon egy csokor virággal érkezett az osztályba, és ragyogó mosollyal nyújtotta át Ms. Jenkinsnek.
“Tudom, hogy nem vagy anya, mert nincsenek gyerekeid, de kedvesen, szeretettel és türelemmel bánsz velünk. Ön is megérdemel egy anyák napi ajándékot” – mondta a tanárnőjének, akinek leesett az álla a döbbenettől.
A többi gyerek tapsolt, mikor Simon megölelte Ms. Jenkins-t, és látták, hogy letöröl néhány kósza könnycseppet.
Másnap más gyerekek is ajándékkal érkeztek. Otthon elmesélték Simon gesztusát, és ők is szerettek volna adni valamit Ms. Jenkinsnek.
Ms. Jenkins lett Simon kedvenc tanára, és még abban a tanévben egy szülői értekezlet után összebarátkozott Miriammal. Barátságuk odáig terjedt, hogy Ms. Jenkins vigyázott Simonra és a testvéreire a nyári szünetekben, amikor Miriamnak dolgoznia kellett.
Sajnos Miriam még abban a decemberben elhunyt egy autóbalesetben. Attól tartva, hogy a gyerekeket különböző nevelőszülőkhöz küldik, Ms. Jenkins úgy döntött, hogy közbelép, és örökbefogadja őket. Voltak közös képei a családdal, és Simon nagyon bízott benne, így a szociális munkásuk egy időre őt jelölte ki törvényes gyámjuknak.
Bár a gyerekek gyászolták az édesanyjukat, most olyan valaki gondoskodott róluk, akit családtagnak tekintettek. Igaz eltartott egy ideig, de végül elkezdtek anyaként tekinteni Ms. Jenkinsre.
Simon soha nem mulasztotta el, hogy minden évben anyák napján virágot vegyen elhunyt édesanyjának és a tanárnőjének. Mindketten megérdemelték a szeretetét és az ajándékokat.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Amit adsz az tízszeresen térül vissza. Simon valami kedveset tett a tanárnőjéért, és ő akkor lépett a családja mellé, amikor a legnagyobb szükségük volt valakire.
- Egy figyelemre méltó tanárnő arra inspirálja a gyerekeket, hogy minél több szeretetet adjanak. Simon is azt akarta, hogy a tanára érezze, hogy szeretik, mert szereti őt, és az osztálytársai követték a gesztusát. De ez csak azért történt, mert Jenkins kisasszony olyan jó volt hozzájuk.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
