Anyuka
A kislány megkérdezi anyukáját: „Miért nem hasonlítok a tesómra?” – később DNS-tesztet csináltat és kiderül az igazság
Mindig is csodálkozott, hogy miért néz ki láthatóan másképp, mint a szülei és a testvérei. Gyanúja idővel egyre erősödött, mígnem úgy döntött, hogy elvégez egy DNS-tesztet. Meglepő módon az eredmények fenekestül felforgatták a világát.
Emberként bár jó, ha tervezünk és látjuk, hogy a dolgok a kívánt utat vagy egy meghatározott mintát követik, néha azonban lélekemelő, szemet gyönyörködtető és életünket megváltoztató meglepetések érnek.
Az élet számos rejtélyének megfejtése könnyebben mondható, mint megvalósítható, különösen, ha azok szíven ütnek és mélyen megdöbbentő titkokat tárnak fel. A történet, amelyet ma megosztunk veletek, egy olyan nőről szól, aki nem tudta, mi vár rá, és milyen hatással lesz az életére. Olvass tovább, hogy megismerd a teljes történetet.
KÜZDELEM A HOVATARTOZÁSÉRT
Yvette Mystakas gyermekkora óta mindig is kívülállónak érezte magát. Mindig azon tűnődött, miért néz ki másképp, mint a testvérei. Kék szemük, meglehetősen világos hajuk és hófehér bőrük volt, amely égett, ha napfény érte. Még a szülei is világos bőrűek voltak.
Mystakas ezeknek az ellentéte volt, és egyáltalán nem hasonlított a családjára. Sűrű, sötétbarna haja, mandulavágású, csokoládészínű szeme és olajbarna bőre volt, amely annál sötétebb lett, minél tovább tartózkodott a napon.
EGY FURCSA ÉLMÉNY
Mindenki megkérdőjelezte körülötte a külsejét, beleértve a barátait, rokonait, vadidegeneket, sőt még az iskolásokat is. Mikor 13 éves volt, szokatlan élményben volt része. Mystakas elmondta, hogy az iskolabuszon ült mikor egy vele egy évfolyamos fiú megkérdezte tőle:
„Te bennszülött vagy?”
A lány meglepődött: „Miért kérdezel ilyet? Én fehér vagyok!” Válasza azonban nem győzte meg a fiút, így az széles vigyorral így válaszolt: „Mert úgy nézel ki, azért”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
MÁSKÉNT KEZELTÉK
Mystakas Ausztráliában született, akárcsak a szülei. Az anyja horvát, az apja pedig brit. Sydneyben született, ami őt ugyanolyan ausztrállá tette, mint bármelyik más, az országban született embert.
Túlnyomórészt angolok lakta vidéken nőtt fel. Emlékezett arra, hogy a gyógyszertárakban és a ruhaboltokban az eladók mindig megálltak, hogy ellenőrizzék a táskáját, bár a fehér tinédzserekkel nem tették ugyanezt.
A BEILLESZKEDÉS VÁGYA
Mystakas elmondta, hogy ő volt az egyetlen horvát az iskolájában. Néhány iskolás „vogulnak, cigánynak, komcsinak vagy jugónak” nevezte. Amellett, hogy feleslegesen vonta magára az iskolatársai figyelmét, a tanárokkal is meggyűlt a baja. Gyermekkori élményeivel kapcsolatban hozzátette:
„Életem nagy részében a tükörbe néztem, és azt kívántam, bárcsak aranyos, szőke hajam, világos bőröm lenne, és úgy néznék ki, mint egy ausztrál. Arról fantáziáltam, milyen jó lenne egyszerűen beleolvadni a tömegbe, ahelyett, hogy feltűnnék.”
A gonosz megjegyzések, a durva nevek és a furcsa kérdések bántották Mystakast. Végül eljutott arra a pontra, amikor már nem tudta elhallgattatni a fejében lévő kérdéseket. Egyszer megkérdezte az anyját, hogy miért nem hasonlít senkire a családjából, és miért barnul le olyan könnyen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mystakas megjegyezte, hogy bár egy kicsit hasonlít az anyjára, a külseje nem egyezik az apjával. Az anyja azonban lesöpörte a kérdését, és azt mondta neki, hogy a géneket a horvát nagyapjától örökölte, aki horvát létére szokatlanul sötét volt – fekete haja, barna szeme és sötét olajbogyószínű bőre volt.
Az édesanyja mellett Mystakas nagymamája is rajongott azért, hogy mennyire hasonlít a nagyapjára és annak családjára. Ez elég volt ahhoz, hogy elhallgattassa a kételyeit, legalábbis egy időre.
MEGTALÁLTA A SZERELMET
Majd megtalálta a szerelmet, és hozzáment egy Steve nevű férfihoz. A pár együtt egy kisfiút, Dimitrit fogadta a világon. Mystakas elmondta, hogy mindig azt mondták neki, hogy a lányok az apjukra, a fiúk pedig az anyjukra hasonlítanak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De miután Dimitri anyukája lett, az emberek mindig azt mondták neki, hogy a fiú mindkét szülőjére hasonlít. Megjegyezte, hogy a fia hasonlít az apai nagyszüleire, de nem hasonlít az anyai nagyszüleire, különösen nem az apjára.
SZEMBESÍTETTE AZ ANYJÁT
Hirtelen minden kérdés, amit évekig eltemetett, a felszínre tört. Elmesélte:
„Egy nap váratlanul felhívtam anyámat, és megkérdeztem tőle, hogy az apám az igazi apám-e. Ő felsikoltott, biztosítva arról, hogy ő az apám. Engem nem győzött meg. Tudni akartam, hogy pontosan honnan örököltem a sötétebb vonásaimat. Tudni akartam, hogy miért sötétebb a nagyapám és a családja.”
AZ ÉLETET MEGVÁLTOZTATÓ EREDMÉNYEK
Hogy véget vessen a rejtélynek, úgy döntött, hogy elvégez egy DNS-tesztet. Az eredmények szerint nem brit származású. Más szóval, a férfi, aki az úszókarneválokon szurkolt neki, és aki megtanította biciklizni, nem a biológiai apja. Mystakas elárulta:
„Lélekölő volt … Összetört a szívem.”
Az édesanyja közel 35 éven át titokban tartotta valódi személyazonosságát és a születésével kapcsolatos igazságot. Mystakas szerint az egyetlen három ember, aki tudott róla, az anyja, a nagymamája és a biológiai apja volt.
AZ IGAZSÁG
Mystakas felidézte, hogy becsapottnak, megalázottnak és elárultnak érezte magát, és nem tudott megbékélni az életét megváltoztató titokkal. Egy része azonban vágyott arra, hogy megismerje a vér szerinti apját. Némi internetes nyomozás után rájött, hogy a vér szerinti apja 14 évvel ezelőtt tüdőrákban elhunyt.
A férfi az ausztriai Bécsben született, a második világháború vége felé. Az anyja cseh zsidó volt, az apja pedig szicíliai. Mystakasnak eszébe jutott valami 18 éves korából is, egy emlék, amely a jelenlegi helyzetéhez kapcsolódónak tűnt.
Annak idején a Westfieldben dolgozott a Bondi Junctionben, amikor egy idegen odalépett hozzá, és Peterként mutatkozott be. Azt mondta, hogy az édesanyja barátja. Mystakas szerint ez egy furcsa eset volt. Azt mondta, a férfi „nagyon magas volt, német akcentusa volt, barna szeme és nagy orra”.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A PONTOK ÖSSZEKÖTÉSE
A furcsa találkozás után Mystakas elmondta, hogy felhívta az édesanyját, és megkérdezte a férfiról, de az csak nevetett, és figyelmen kívül hagyta az esetet. Végül, annyi év után, minden értelmet nyert. A szokatlan találkozás az idegennel Westfieldben nem volt véletlenszerű. Az a férfi az apja volt. Hozzátette:
„Most már mindennek van értelme. Honnan van a sötét hajam, a mediterrán vonásaim és az olajbogyó színű arcbőröm”.
Hosszas keresés és évekig tartó kétségek és a külsejét megkérdőjelező kérdések után Mystakas végre megkapta a válaszokat. Megfejtette a titkot, amely megváltoztatta az életét. Családfákat készített, összekötötte a pontokat, és bátorságot talált, hogy kapcsolatba lépjen újonnan megtalált családtagjaival.
VISSZANYERTE IDENTITÁSÁT
Miközben a folyamat gyógyulást és tisztánlátást hozott számára, megváltoztatta a valóságát is. Amikor megérkeztek a DNS-eredményei, Mystakas küzdött az igazság elfogadásával, és nem tudta elismerni azt a személyt, akit a tükörben látott. De a dolgok idővel kezdtek a helyükre kerülni. Kifejezte:
„Most már belenézhetek a tükörbe, és ahelyett, hogy a fiatalabb énem lenne, aki szétszedné magát, és azt kívánná, bárcsak valami más lenne. Most elismeréssel és szeretettel nézek magamra. Büszke vagyok arra, aki vagyok, arra, ahogy kinézek, és alig várom, hogy egyre többet és többet tanuljak újdonsült örökségemből.”
A most 36 éves Mystakas megosztotta, hogy míg a titok és a hazugságok összetörték, az igazság megtalálásának útja során megkönnyebbült. Azt is hozzátette:
„Megtanultam, hogy ami a múltban történt, az nem tükrözi azt, aki ma vagyok. Nem kell cipelnem a múlt terheit. A titok, a hazugság és a szégyen velem együtt véget ér.”
Neked mi a véleményed erről a történetről? Te úgy kezelnéd a dolgokat, mint Mystakas, ha a helyében lennél?
