Történetek
A saját arcát szégyellő lány színpadra lép, hogy etesse a családját – nem sokkal később luxusautó áll meg az udvarán
Egy szegény lány, akinek égési sebhely van az arcán, utálja a tükörképét. A körülmények arra késztetik, hogy dacolva minden nehézséggel, színpadra lépjen, nem sokat sejtve arról, hogy másnap ki fog érte jönni.
A hegek fájdalmas és állandó emléket állítanak egy betegségnek vagy balesetnek. És emiatt egyesek mindig negatívan vélekednek róluk. Néhányan még arra is hajlandóak, hogy eltakarják azoakt. De miért ne fogadhatnánk el őket?
A 14 éves Lia utálta magát a tükörben. Nem érezte jól magát a saját bőrében, és attól félt, hogy az emberek “csúnyának” bélyegzik majd, miután meglátta az arcán az égési sebet. Szinte mindenki, aki észrevette a foltot, megkérdezte tőle, mi történt, és minden alkalommal fájt neki, amikor fel kellett idéznie ezt a tragédiát..
Amikor Lia ötéves volt, édesanyja, Sandra és testvérei, Ryan és Riley mellett aludt, amikor tűz ütött ki, és elpusztította a világukat.
Lia apja, Chris, aki akkor éppen a pajtájukban volt, biztonságba vonszolta a családját. Sajnos Sandra belehalt sérüléseibe. Lia volt az utolsó, akit kihúztak a tűzből, de menekülés közben egy égő fadarab súrolta az arcát, és egy életre megrongálta a szépségét.
Chris nem sokkal később agyvérzést kapott. Elvesztette a járóképességét, és mivel a munkája nem volt kerekesszékes-barát, nem tudott tovább dolgozni. Úgy tűnt, hogy a sorsnak csak a legrosszabb tervei voltak ezzel a családdal.
Az állapotuk még évek múlva sem javult. Chrisnek a nyugdíjából sikerült eltartania a családot. Gyerekeit iskolába járatta, és mindent megtett, hogy javítson az életükön. De a nehézségeik sosem szűntek meg, főleg azután, hogy Chris lemondott megtakarításai jelentős részéről anyósa szívkezelésére.
Végül elfogytak a megtakarításai. Ez volt a legnagyobb csapás, tekintve, hogy három fiatal lányt kellett etetnie. Alig maradt élelmiszere, a segélyek kifizetése pedig még két hétig váratott magára. A túlélés érdekében Chris naponta kihagyta a vacsorát, hogy a lányainak legyen mit enniük.
Míg Ryan és Riley naivak voltak apjuk áldozatvállalását illetően, Lia mindent tudott, és nem bírta elviselni, hogy apukája ennyire küszködik. Segíteni akart neki. Egyszerűen nem tudta nézni, ahogy éhesen fekszik le aludni.
“De ki fog segíteni nekem?” – gondolkodott. “Hogyan tehetném jobbá az életünket?”
Sírva nézte magát a tükörben, a csúnya sebhelyet, amely baljós átokként bámult vissza rá. Másnap délután egy helyi zenei versenyt hirdető szórólap landolt Lia előtt. Szeme reménykedve csillant fel, amikor elolvasta, és látta, hogy a pénzdíj 25 000 dollár. Egy ötlet támadt benne, és hazasietett, hogy megkeressen egy régi gitárt a padláson.
Bezárkózott a szobájába, nem akarta, hogy a testvérei kinevessék. A tükör előtt állt, megigazította a gitár akkordjait, és elénekelt egy dallamot, amit az apja mindig énekelt neki, amikor kicsi volt.
Mivel három nap múlva elérkezett a verseny időpontja, Lia próbált, amikor csak ideje engedte. Ideges volt, de nem vesztette el a reményt. Meg akarta lepni az apját, ezért nem mondta el neki, mire készül.
Egy nap azonban a zenetanára megtépázta az önbizalmát, és leordította, amiért verseket írt az óráján..
“Szövegíró, mi? Akkor miért nem énekelsz nekünk egy dalt az osztály előtt, te rocksztár?” – mondta. A többi diák nevetésben tört ki. Lia zavarba jött, és sírva rohant ki. Már amúgy is lámpalázas volt, és ez csak rontott a félelmén.
“Istenem, képes leszek erre? Félek az emberek elé állni, nemhogy színpadra… Csak a sebhelyemet fogják látni. Félek, hogy ki fognak nevetni” – sírta magát álomba a verseny előtti éjszakán.
Elérkezett a nagy nap, és Lia ideges volt. De összeszedte minden önbizalmát, és a színpadra lépett. Izzadt, és érezte, hogy a szíve hevesebben ver, tudatában volt a rá visszabámuló embereknek, akik szánakozva, vagy ami még rosszabb, undorodva bámulták őt. Aztán az emberek éljenezni és tapsolni kezdtek, és ez még jobban megrémítette!
Kezébe vette a mikrofont, és elénekelte az egyik általa írt dalt. Bár jól teljesített, nem jutott be a döntőbe. Lia rettenetesen feldúlt volt, és összetörten tért haza..
“Az a pénzdíj volt az egyetlen reményem, hogy jobbra forduljanak a dolgok” – mondta magának, miközben a szobájában sírt. “Sajnálom, hogy cserbenhagytalak, apuci.”
Lia másnap nem ment iskolába, mert félt, hogy mindenki kigúnyolja majd. A küszöbön ült, amikor egy luxusautó állt meg az udvaruk előtt. Egy férfi szállt ki a kocsiból, és integetett neki. A lány még soha nem találkozott vele.
Szégyenlősen visszaintett, és felállt, hogy közelebb menjen.
Magas férfi volt, drága ruhákat viselt, és rámosolygott Liára.
“Szia! Nagyon örülök, hogy látlak” – mondta a férfi, aki Bradley-ként mutatkozott be. Zeneszerző volt.
“Jó napot!” – válaszolta Lia, nem tudva, miért jött és miért van ott.
“Láttalak tegnap a versenyen” – árulta el Bradley. “Hallottalak énekelni, és nagyon édes hangod van. De nem ezért jöttem ide…”
“Nem értem..” – fejezte ki Lia.
“Lia, tetszett a dalod szövege, és megtudtam, hogy te magad írtad. Ezért elkértem a címedet a verseny szervezőitől, és azért jöttem ide, hogy felajánljam neked, írj dalokat.”
Lia megdöbbent. Ráadásul Bradley-t nem zavarta az arcán lévő sebhely. Számára a lány tehetsége számított, nem pedig a külseje.
Lia aznap túlságosan is el volt ragadtatva. Elképzelte, hogy a családja sorsa jobbra fordul, és azonnal elfogadta az ajánlatot. Elmesélte apjának a versenyt és az ajánlatot, amit kapott, hogy dalokat írhat egy zenei cégnek.
“Az irántam és a testvéreid iránt érzett szereteted örömkönnyeket csal a szemembe, édesem. Nagyon szépen köszönöm! Nagyon büszke vagyok rád!” – sírt Chris.
Lia tehetsége végül nagyobb magasságokba repítette. Kisvárosában sztárrá vált, és azok, akik gúnyolták, csodálkoztak a sikerén.
Már fiatalon is jól keresett, és sikerült javítania családja életkörülményein. Kifizette apja lábműtétjét, és segített neki visszanyerni járóképességét.
Az apja büszke volt rá, és azt tanácsolta neki, hogy aláveti magát egy helyreállító égési műtétnek. De Lia visszautasította. “Szégyelltem az arcomra nézni, de rájöttem, hogy a tehetség számít a legtöbbet, nem a szépség. Boldog vagyok úgy, ahogy vagyok!” – mondta.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Az elszántság segít legyőzni minden akadályt, beleértve a félelmet is. Lia lámpalázas volt, de legyőzte, hogy fellépjen a zenei versenyen, és segítsen a családjának. Bár nem nyert, a sorsnak jobb tervei voltak vele, amikor egy zeneszerző munkát ajánlott neki.
- Tiszteld meg a szüleid által érted hozott áldozatokat. Amikor Lia megtudta, hogy az apja kihagyja a vacsorát, hogy neki és a testvéreinek legyen mit enniük, elhatározta, hogy segít neki. Annak ellenére, hogy az arcán lévő sebhely miatt lámpalázas volt, részt vett egy zenei versenyen, hogy megnyerje a pénzdíjat és etesse a családját.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
