Cikkek
A világ legkisebb városa: itt a polgármester maga csapolja a sört, és ő az egyetlen lakos
Képzeld el, hogy te vagy a városod polgármestere. Te felelsz a teljes éves költségvetésért, te vagy a helyi könyvtáros, te csapolod a jéghideg sört a sarki kocsmában, és ha választásra kerül sor, garantáltan száz százalékos aránnyal nyersz, hiszen az égvilágon nincs ellenfeled. Sőt, szavazópolgárból is csak egyetlen darab akad: te magad. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez nem egy posztapokaliptikus túlélőfilm elborult forgatókönyve, hanem a nebraskai Monowi városának teljesen hétköznapi valósága.
Egy nyüzsgő településből szellemváros
Amerika középső, hatalmas síkságain rengeteg a sorsára hagyott szellemváros, de Monowi egy egészen egyedi, külön bejáratú kategóriát képvisel. A település a huszadik század elején még virágzott: a harmincas években mintegy 150 lakosa volt. Működött itt posta, több jól menő bolt, és a vasút is rendszeresen megállt, hogy felvegye az utasokat.
Aztán megérkezett a modernizáció. Az urbanizáció és a mezőgazdaság egyre durvább gépesítése miatt a fiatalok szép lassan elköltöztek a nagyobb, több munkát kínáló városokba. A kétezres évekre a lakosság száma drasztikusan lecsökkent: pontosan két főre. Egy idős, kitartó házaspár, Rudy és Elsie Eiler maradtak az utolsó mohikánok. Amikor Rudy 2004-ben elhunyt, Elsie hivatalosan is Amerika (és talán az egész világ) egyetlen bejegyzett településének egyszemélyes lakossága lett.
Polgármester-választás egyetlen szavazattal
Azt gondolnád, hogy a ma már a kilencvenes éveiben járó Elsie élete magányos és végtelenül unalmas. Hatalmasat tévedsz. Mivel Monowi hivatalosan még mindig bejegyzett városként funkcionál a térképen, a törvények szerint szigorúan kötelező fenntartani az önkormányzati adminisztrációt.
Elsie minden évben becsületesen megtartja a polgármester-választást (ahol természetesen ő az egyetlen szavazó), és befizeti a városi adókat saját magának. Neki kell elkészítenie a település éves költségvetési tervét is – ami általában a három utcai lámpa 500 dolláros villanyszámlájának fedezésére megy el –, hogy a „város” megkapja a neki járó állami támogatást a karbantartásra.
Jégbe hűtött sör és ötezer könyv a pusztában
A legfontosabb feladat azonban a helyi intézmények pörgetése. Elsie üzemelteti a „Monowi Tavern” nevű kocsmát, ahol a környék leghidegebb sörét és legendásan szaftos hamburgereit kínálja. Hogy alkoholt mérhessen, polgármesterként minden évben hivatalosan ki kell állítania magának a kocsmaengedélyt. A tavernának hatalmas, hűséges törzsközönsége van: a környező farmokról, sőt a szomszédos államokból is rendszeresen átjárnak hozzá az emberek egy jó beszélgetésre.
Ha a vendéglátás nem lenne elég, Elsie vezeti a „Rudy Könyvtárát” is. Ez egy apró faház, amelybe néhai férje több mint ötezer kötetes, gondosan rendszerezett gyűjteményét pakolta be, és ahonnan bárki ingyen kölcsönözhet magának olvasnivalót.
Elsie Eiler története nem egy szomorú mese az elnéptelenedésről. Ő az élő, mosolygós bizonyíték arra, hogy egy város nem a betonépületektől vagy a lakosok számától lesz élő, hanem attól az egyetlen embertől, aki a szívét-lelkét beleteszi a hétköznapokba.
