Cikkek
A világ legmélyebb mesterséges lyuka: miért hagyták abba a fúrást 12 kilométernél?
A hidegháború évtizedeiben az Egyesült Államok és a Szovjetunió nemcsak az űr meghódításáért versengett, hanem az ellenkező irányba is elindultak: lefelé, a Föld gyomra felé. A szovjet mérnökök célja az volt, hogy átfúrják a földkérget, és elérjék a földköpenyt. Ám amikor a fúró elérte a döbbenetes 12 262 méteres mélységet, a munka hirtelen és végleg leállt.
A Kola-félszigeten lévő Kola Szupermély Fúrás (KSDB) a mai napig az emberiség által a földkéregbe fúrt legmélyebb függőleges lyuk. Mélyebb, mint a Mount Everest magassága, és mélyebb, mint a Mariana-árok feneke.
Amit a tudósok találtak, minden elméletet megdöntött
A fúrás 1970-ben indult, és a geológusok sorra szembesültek olyan meglepetésekkel, amikre a fizika és a földtan akkori törvényei nem adtak választ:
-
Víz a mélyben: A tankönyvek szerint ilyen hatalmas mélységben és nyomáson víz nem létezhetett volna. Mégis forró, ásványi anyagokkal telített vizet találtak a kőzetek repedéseiben, ami mélyen a föld alól szivárgott fel.
-
Ősi mikrokövületek: Több mint hat kilométeres mélységben mikroszkopikus egysejtűek maradványait mutatták ki olyan kőzetekben, amelyekről azt hitték, hogy a gigantikus nyomás miatt teljesen élettelenek.
-
Hidrogéngáz áradata: A furatból kiáramló iszap szó szerint forrt a hidrogéntől, ami miatt a fúrótorony környékén folyamatosan robbanásveszély volt.
Amikor a kőzet műanyaggá változott
A leállás igazi oka azonban nem valamilyen misztikus legenda volt (bár a 90-es években elterjedt az a városi legenda, hogy mikrofonokat engedtek le, és „a pokol kárhozottjainak sikolyait” rögzítették).
A valódi ellenség a brutális forróság volt.
A szovjet mérnökök arra számítottak, hogy 12 kilométeres mélységben a hőmérséklet nem lépi túl a 100 °C-ot. Ehelyett a hőmérők több mint 180 °C-ot mutattak. Ezen a hőmérsékleten és ekkora nyomáson a kemény gránitkőzet viselkedése megváltozott: a kőzet már nem rideg és törékeny volt, hanem rugalmas és nyúlós, mint a forró műanyag.
Amint a fúrófej mélyebbre fúrt, a kőzet a hő és a nyomás hatására szinte azonnal visszahullámozott és elzárta az üreget, a speciális fémötvözetből készült fúrófejek pedig percek alatt eldeformálódtak és megolvadtak.
A szovjetek 1992-ben feladták a küzdelmet, a kutatóállomást pedig elhagyták. Ma a Kola-félsziget tundráján a lyuk tetejét egy mindössze 23 centiméter átmérőjű, masszív vasfedél zárja le, amit tucatnyi vastag csavarral hegesztettek le – a pont, ahol az emberiség a legközelebb jutott a bolygónk belső poklához.
