Cikkek
3700 éves a világ legrégebbi panasza: így verték át a vásárlókat az ókorban!
Képzeld el a szituációt: megrendelsz valamit az interneten, jó előre kifizeted, és izgatottan várod a futárt. Aztán amikor végre kibontod a dobozt, kiderül, hogy egy rakás hulladékot kaptál. Mit csinálsz ilyenkor? Azonnal mész a Google-be vagy a webshop oldalára, és bevágod az egycsillagos értékelést egy szaftos, felháborodott kommenttel: „Senkinek sem ajánlom, silány minőség, minősíthetetlen kiszolgálás!”
Ugye, milyen ismerős? Nos, ha azt hitted, hogy a reklamálás a modern kor és a fogyasztói társadalom sajátossága, akkor hatalmasat tévedsz. A vásárlói felháborodás egyidős az emberiséggel. Olyannyira, hogy a történelem legelső dokumentált „fogyasztóvédelmi panasza” nem kevesebb, mint 3700 éves!
Egy 3700 éves egycsillagos értékelés
A sztori egészen az i. e. 1750-es évekig, az ókori mezopotámiai Ur városába nyúlik vissza. Főhősünk, Nanni – aki vélhetően egy tehetős üzletember volt – egy Ea-nászir nevű rézkereskedővel üzletelt. Nanni abban a hitben élt, hogy a kemény munkával megkeresett pénzéért cserébe minőségi árut kap.
A valóság azonban arculcsapásként érte. Amikor a szállítmány megérkezett, Nanni rájött, hogy csúnyán átverték. A réz minősége finoman szólva is hagyott némi kívánnivalót maga után. Mit tett emberünk? Bár okostelefonja és internet-hozzáférése nem volt, úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot.
Gondoljunk csak bele a folyamatba: a mai világban lepötyögünk két mondatot, rányomunk a küldés gombra, és kész. Az ókorban viszont Nanninak egy írnokot kellett felfogadnia, aki egy nedves agyagtömböt gyúrt, majd egy hegyes eszközzel, hatalmas precizitással, ékírásos jelekkel nyomkodta bele Nanni dühödt szavait az anyagba. Ezt az agyagot utána ki kellett szárítani, majd egy futárral elküldeni a pofátlan kereskedőnek. Ez aztán az igazi elhivatottság, ha reklamálásról van szó!
Silány réz és bicskanyitogató stílus
A fennmaradt, ékírással teleírt apró agyagtábla egy igazi mestermű a dühös levelezések kategóriájában. Nanni nem finomkodott, és nemcsak a csapnivaló rezet kérte számon.
Kiderült ugyanis, hogy a kereskedő nemcsak rossz árut sózott rá, hanem Nanni küldöttjével is pökhendien, tiszteletlenül bánt. A levélből kiderül, hogy nem ez volt az első eset, hogy gondok adódtak kettejük üzletével. És ami a legjobban fájt a megkárosított vevőnek: a vételárat már rég kifizette, de a pénzéért nem azt kapta, amit megígértek neki. A sorokból ma is árad a tehetetlen düh, amit akkor érzünk, amikor átvernek minket. A levél hangulata elképesztően ismerős: „Hogy képzeled, hogy így bánsz velem?” – üzeni az évezredes agyagdarab.
A történelem legrosszabb kereskedője?
Ez a régészeti lelet – amelyet ma is őriznek – azért zseniális, mert végre nem a nagy királyokról, véres háborúkról vagy monumentális építményekről szól. Ez egy hétköznapi ember drámája. Egy pofonegyszerű üzleti konfliktus, amiben valaki csupán azt szerette volna megkapni, amiért fizetett. Nanni szerencséjére a kiégetett agyag sokkal tartósabbnak bizonyult a modern papírnál vagy a letörölhető online kommenteknél, így a panasza évezredekre megmaradt az utókornak.
A lezáratlan akta
Ea-nászir, a dörzsölt rézkereskedő napjainkra a modern internetes kultúra egyik kedvenc mémjévé vált. Ő lett az „eredeti rossz eladó”, aki már az ókorban is mesterfokon űzte a vevők felbosszantását.
Hogy mi lett a történet vége? Azt sajnos homály fedi. Fogalmunk sincs, vajon Ea-nászir visszatérítette-e a pénzt, kicserélte-e a rezet, vagy csak jót nevetett az agyagtáblán, és behajította a sarokba. Bárhogy is történt, a tanulság egyértelmű: a pocsék ügyfélszolgálat egyáltalán nem a mi korunk találmánya. Az emberi természet az évezredek alatt jottányit sem változott – maximum az agyagtáblát cseréltük le okostelefonra.
