Történetek
A vőlegényem egy döglött léggyel akarta elkerülni a luxusszámlát – De a karma 10 perccel később benyújtotta a tartozást
Viktorral fél éve voltunk együtt, és az eljegyzésünk örömére egy méregdrága szófiai tengeri étterembe hívott meg. Bár aggódtam a diákhiteleink miatt, ő nagyvonalúan csak annyit mondott: „Ma este semmi sem drága.” Kaviártól az omarig mindent megrendelt, én pedig kezdtem elhinni, hogy végre gondtalanul ünnepelhetünk.
Amikor azonban megérkezett a tetemes számla, Viktor nem a tárcájáért nyúlt. Egy kis gyufásdobozból titokban elővett egy döglött legyet, rátette a maradék ételére, és hatalmas cirkuszt rendezett. Üvöltözött a pincérrel, és fenyegetőzött, hogy tönkreteszi az étterem hírnevét. Az üzletvezető, hogy mentse a menthetőt, sűrű bocsánatkérések közepette törölte a teljes számlát. Viktor elégedetten kacsintott rám: „Látod? Így kell ezt csinálni.”
Azonban a győzelmi mámor alig tíz percig tartott.
Éppen felálltunk, hogy távozzunk, amikor egy elegáns, idősebb úr lépett az asztalunkhoz. Viktor elfehéredett, amikor meglátta. – Szép munka, fiam – mondta az úr jéghideg hangon. – Sajnos elfelejtetted, hogy a nagybátyád, akitől a jövő havi tőkét vártad az új vállalkozásodhoz, ennek az étteremláncnak a társtulajdonosa.
Kiderült, hogy a nagybátyja a szomszédos asztalnál ült egy üzleti megbeszélésen, és az elejétől a végéig végignézte a „mutatványt”. Nemcsak a családi támogatást vonta meg Viktortól azonnal, de közölte azt is, hogy a biztonsági kamera felvételeit elküldi a rendőrségnek csalási kísérlet miatt.
A sokktól alig kaptam levegőt. Viktor próbált magyarázkodni, de én ott, az étterem közepén lehúztam a gyűrűt az ujjamról, és beledobtam a legyes tányérba. – Vedd ki ezt is ingyen, Viktor – mondtam, és otthagytam a férfit, akiről egyetlen este alatt kiderült, hogy a jelleme még a zsebében hordott döglött légynél is hitványabb.
A karma nemcsak a számlát fizettette meg vele, hanem a jövőjét is.
