Cikkek
A hidegháború legbetegebb trükkje: amikor a CIA vámpírt csinált egy katonából
Ha azt hiszed, a pszichológiai hadviselés kimerül a repülőkből szórt propaganda-röplapokban vagy a hangosbeszélőkön játszott ijesztő hangokban, akkor még nem hallottál Edward Lansdale-ről.
Az 1950-es évek elején, a hidegháború legsötétebb éveiben az amerikai hírszerzés olyan akciót hajtott végre a Fülöp-szigetek dzsungeleiben, ami a legelborultabb B-kategóriás horrorfilmek rendezőit is zavarba hozná. Nem vetettek be bombákat, nem indítottak tömeges rohamot – helyette fogtak egy ősi népi hiedelmet, és mesterséges vámpírpánikot keltve futamítottak meg egy egész gerillahadsereget.
Edward Lansdale, a bizarr hadicsel atyja. Forrás: Wikipedia / Edward Lansdale – Wikipedia
A fegyver, ami erősebb a puskapornál: az aswang legendája
A helyzet nem állt jól a helyi kormányerők szempontjából: a kommunista elveket valló Hukbalahap (röviden Huk) lázadók szinte bevehetetlen táborokat építettek ki a nehezen járható, sűrű hegyvidéki vadonban. Hagyományos katonai erővel hetekbe vagy hónapokba telt volna a felszámolásuk, hatalmas veszteségek árán.
Ekkor érkezett meg a helyszínre a CIA különleges műveletekért felelős tisztje, Edward Lansdale. Lansdale felismerte a gerillák legsebezhetőbb pontját: a helyi harcosok rendkívül babonásak voltak, és mélyen hittek a Fülöp-szigetek legrettegettebb népi szörnyetegében, az aswangban.
Ez az alakváltó, repülő vámpírlény a helyi folklór szerint éjjel csap le a magányos utazókra, és addig szívja az áldozata vérét, míg a test teljesen ki nem szárad. Lansdale úgy döntött, ideje életre kelteni a démont.
Két szúrás a nyakon és a jéghideg félelem
A terv kivitelezése hátborzongató precizitással zajlott. Lansdale csapata először álcázott szóbeszédeket terjesztett a közeli falvakban, miszerint egy éhes aswang költözött a hegyi ösvények környékére.
Amikor a hangulat már pattanásig feszült, a kommandósok éjszaka, némán lecsaptak a lázadók egyik utolsó őrszemére az ösvényen. A katonát elrabolták, a nyakába két apró lyukat szúrtak, majd fejjel lefelé fellógatták egy fára, megvárva, amíg a gravitáció szinte az utolsó csepp vért is kiszívja a testéből.
Amikor a halott harcost teljesen sápadtan, kifacsart állapotban visszavitték az ösvény közepére, már csak várniuk kellett a hajnalt.
Menekülés golyók nélkül
A hatás azonnali és elsöprő volt. Amikor a felkelők rátaláltak bajtársuk vérmentes holttestére és meglátták a harapásnyomnak tűnő sebeket, a logikus gondolkodás azonnal összeomlott. Senkinek sem jutott eszébe, hogy amerikai szabotázsakcióról van szó – meg voltak győződve róla, hogy maga a hegyek ősi vámpírja vadászik rájuk.
A babonás rettegés pillanatok alatt eluralkodott a táborban: a lázadók fejvesztve, a fegyvereiket hátrahagyva elmenekültek a területről. Lansdale serege úgy foglalta el a stratégiai fontosságú domboldalt, hogy egyetlen golyót sem kellett kilőniük.
Bár a bevetett módszer morálisan rendkívül sötét és brutális volt, Lansdale akciója örökre bekerült a hadtörténelem legbizarrabb lapjaira. Tökéletesen rámutatott arra, hogy a megfelelő kulturális háttérismerettel és a zsigeri emberi félelmek kihasználásával olykor a legkeményebb seregeket is térdre lehet kényszeríteni – akár egyetlen kitalált rémmesével is.
