Történetek
Apám katonai egyenruhájából varrtam a báliruhámat az ő tiszteletére – A mostohaanyám gúnyolódott rajtam, amíg egy katonatiszt be nem kopogtatott, és át nem adott neki egy üzenetet, amitől elfehéredett az arca
A nevem Elena. Az apám, David, hivatásos katona volt, aki az életét áldozta a hazájáért egy külföldi küldetés során, amikor én még csak tizenhat éves voltam. A halála után a világom összeomlott, és a mostohaanyámmal, Lindával maradtam, akivel sosem volt felhőtlen a viszonyunk. Linda szerint az apám „túlságosan megszállottja” volt a kötelességének, és gyakran panaszkodott, hogy nem hagyott hátra elég vagyont ránk.
Amikor eljött a végzős bál ideje, a többi lány méregdrága ruhákról álmodozott. Én azonban tudtam, hogy valami mást akarok. Felmentem a padlásra, kinyitottam apa régi ládáját, és elővettem a díszegyenruháját. Úgy döntöttem, ebből készítem el a ruhámat.
A gúnyolódás
Amikor Linda meglátott a varrógép mellett, nem bírta ki megjegyzés nélkül. – Tényleg egy régi, molyrágta zubbonyban akarsz megjelenni? – nevetett gúnyosan. – Úgy fogsz kinézni, mint egy koldus. David forogna a sírjában, ha látná, mire pazarlod az egyenruháját. Inkább eladtuk volna egy gyűjtőnek, legalább pénzt kaptunk volna érte.
A szívem fájt a szavaitól, de nem hagytam abba. Hetekig dolgoztam rajta: az aranygombokat díszként használtam fel, a váll-lapokat pedig beépítettem a ruha szerkezetébe. Amikor elkészültem, a tükörbe nézve úgy éreztem, apa átölel engem.
A váratlan látogató
A bál napján, éppen mielőtt elindultam volna, éles kopogtatás hallatszott az ajtón. Linda nyitott ajtót, és azonnal elnémult. Egy egyenruhás katonatiszt állt ott, díszlépésben üdvözölte, majd egy lezárt borítékot nyújtott át neki.
– Linda asszony? David kapitány hagyott hátra egy utasítást, amit pontosan a lánya báljának napján kellett kézbesítenünk – mondta a tiszt ünnepélyesen.
Linda keze remegett, ahogy feltépte a borítékot. Ahogy olvasta az üzenetet, az arca falfehér lett, és a lábai megroggyantak.
Az üzenet tartalma
David tudta, hogy a küldetése veszélyes, ezért előre megírta ezt a levelet. Az állt benne:
„Linda, tudom, hogy nem voltunk gazdagok, de mindig félretettem egy összeget Elena jövőjére. Ezt a pénzt egy titkos alapba helyeztem, amihez csak ezen a napon férhetsz hozzá. De tudd: ha Elena ma büszkén viseli a nevemet és az emlékemet, az alap az övé. Ha pedig eladtad volna a holmijaimat, a tiszt úr tudni fogja, mit kell tennie.”
Kiderült, hogy apa egy jelentős összeget spórolt össze, ami fedezte az egyetemi tanulmányaimat és egy új élet kezdését. Linda, aki hetekig gúnyolt a „rongyos egyenruha” miatt, hirtelen rájött, hogy az apám iránti hűségem és szeretetem volt az, ami megmentette a jövőnket.
