Az álomjárvány, amelyet a világ elfelejtett – egy borzalmas betegség

1915 és 1926 között különös árnyék járta be a világot: a letargikus enkefalitisz, egy gyulladásos agybetegség, amely úgy ejtette rabul az elmét és a testet, mintha mindkettő az álom foglya lenne.

Úgy kezdődött, mint egy közönséges influenza: magas láz, torokfájás, végletes kimerültség. De hamarosan nyugtalanító tünetek jelentkeztek: kettős látás, egyre lassuló mozgások, beszédnehézség, végtelen alvás vagy katatón állapot. Mintha az agy lassanként lekapcsolódna az életről.

A betegség kegyetlenül csapott le. Becslések szerint több mint félmillió ember halt meg. Akik túlélték, ritkán nyerték vissza életerejüket: sokan egy olyan állapotban rekedtek, amely félúton volt az ébrenlét és az álom között, képtelenek voltak újra járni vagy normálisan kommunikálni.

És a legrejtélyesebb: 1926 után a járvány ugyanolyan titokzatosan tűnt el, ahogy megjelent, alig hagyva maga után néhány elszigetelt esetet. Oka mindmáig nem tisztázott teljesen.

Ma a letargikus enkefalitiszt „álomjárványként” emlegetik – az orvostörténet nyugtalanító fejezeteként, amely még mindig kihívást jelent a tudománynak, és amely emlékeztet arra, milyen törékeny a határ a tudat és az örök csend között.

Az encephalitis lethargica vagy más néven von Economo betegség egy atípusos agyvelőgyulladás, mely 1916 és 1927 között járványszerű előfordulást mutatott, azóta azonban csak szórványosan fordul elő és meglehetősen ritka kórképnek számít. A betegségen átesett személyek katatón állapotba kerültek, nem mozogtak és nem beszéltek. A kórképet 1916-ban írta le az osztrák Constantin von Economo, mint egy torokgyulladást követő betegséget, amire egyfajta alvásszerű állapot, a bazális ganglionok károsodására utaló Parkinson-kór szerű, illetve egyéb neuropszichiátriai tünetek jellemzőek. A betegséget hívják álomkórnak is (angolul: sleeping sickness), mely azonban nem összekeverendő a cecelegyek által terjesztett fertőző betegséggel, az afrikai álomkórral.

A betegség kialakulási mechanizmusa ismeretlen, egyesek felső légúti fertőzést követően kialakuló autoimmun folyamatnak tartják, melyben a bazális ganglionok elleni kóros autoantitestek is kimutathatók. Mivel a kórkép az 1918-as spanyolnátha járvánnyal nagyjából egy időben tűnt fel, többen az influenza vírusokkal hozták összefüggésbe.

A kezelése nem megoldott, egyes betegekben a szteroidok is jótékonyan hatnak a betegségre. A tartós katatón állapotban alkalmazott levodopa terápia drasztikus javulást idéz elő, mely azonban csak átmeneti jellegű.

Oliver Sacks amerikai neurológus Ébredések című regénye és az abból 1990-ben Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével készült 1990-es azonos című film Sacks encephalitis lethargicában szenvedő betegeivel kapcsolatos tapasztalatai alapján készültek.

wiki