Cikkek
Egyetlen szót sem tudott magyarul, mégis kiadta a legmenőbb magyar versgyűjteményt: a zseniális angol költő trükkje!
Gyakran hallani külföldiektől, hogy a magyar nyelv nyakatekert nyelvtana és különleges kifejezései miatt a világ egyik legnehezebben elsajátítható nyelve. Ha valaki műfordításra adja a fejét, évtizedes gyakorlásra és mély nyelvtudásra van szüksége, hogy a költemények finom rezdüléseit átültesse egy másik nyelvre.
Vagy mégsem? A 19. században egy brit költő fogta magát, fittyet hányt a megszokott szabályokra, és kiadott egy olyan komplett magyar versantológiát Londonban, amitől elállt a kortársak lélegzete. A csavar az egészben? Az úriember egyetlen szót sem értett magyarul!
A brit diplomata, aki beleszeretett a magyar kultúrába
A történet főszereplője Sir John Bowring, egy rendkívül sokoldalú angol politikus, közgazdász és költő volt. Bowring rajongott a nyelvekért és a különleges kultúrákért, így amikor tudomást szerzett a Kelet-Európában virágzó magyar irodalmi életről, azonnal elhatározta: elhozza a magyar költők remekműveit az angol olvasóközönségnek.
A lelkesedése óriási volt, de állt előtte egy aprócska gát: a magyar nyelvből egyetlen árva szót sem tudott elolvasni vagy kimondani.
A 19. század legzseniálisabb irodalmi csapatmunkája
Adódik a kérdés: hogyan képes valaki verset fordítani egy olyan nyelvből, amit abszolút nem ismer? Bowring nem esett kétségbe, inkább kiépített egy zseniálisan működő irodalmi hálózatot.
Felvette a kapcsolatot a kor meghatározó magyar irodalmáraival – köztük a híres kritikussal, Toldy Ferenccel. A magyar barátok nekiláttak a háttérmunkának: a verseket szóról szóra lefordították nyers angolra vagy németre, majd részletes jegyzeteket fűztek hozzájuk. Elmagyarázták Bowringnak a költemények történelmi hátterét, a kulturális utalásokat, a szavak rejtett jelentését, sőt még a sorok ritmusát és lüktetését is lerajzolták neki.
Nyomdafestéket ért a nyersfordítás
Amikor a nyers „alapanyag” megérkezett Londonba, következett Sir John Bowring igazi varázslata. A brit költő fogta a száraz, szóról szóra lefordított vázlatokat, és saját költői tehetségét bevetve dallamos, rímes és gyönyörű angol versekké formálta őket.
1830-ban végül megjelent a mű Poetry of the Magyar (A magyarok költészete) címmel, benne Kisfaludy, Berzsenyi, Csokonai és sok más nagyság átültetett művével. A kötet óriási sikert aratott Nagy-Britanniában, és a brit közönség ezen a könyvön keresztül csodálkozhatott rá először a magyar irodalom gazdagságára.
A tanulság: a művészet nem ismer nyelvi határokat
Sir John Bowring példája tökéletesen megmutatja, hogy a valódi szenvedély és az emberséges együttműködés felülírja a legkeményebb nyelvi korlátokat is. Bár nyelvtudása nem volt, nyitott szívvel és alázattal nyúlt a magyar kultúrához.
Bebizonyította, hogy a költészet egy olyan univerzális nyelv, amit még akkor is meg lehet érteni és tovább lehet adni, ha az ember egyetlen szót sem beszél az eredeti nyelven!
