Anyuka
Az anya vért talál a baba pelenkájában, de amit a kórházban felfedeznek, az örökre megváltoztatja az életüket
Minden szülő rémálma, hogy valami rossz történik a gyermekével. Anyaként vagy apaként mindent megteszel, hogy jól érezzék magukat, bármi áron. Mikor Sarah Regan egy reggel felébredt, azt gondolta, hogy ez egy olyan nap lesz, mint bármelyik másik. Alig várta, hogy gyermekeivel kezdje a napot, és pelenkát cserélt kislányának.
De volt valami a pelenkában, amire soha nem tudott felkészülni, valami ami meghaladta a képzeletét. Sarah-t kirázta a hideg, mikor meglátta a vért a lánya pelenkájában, és azonnal a kórházba rohantak. Miután odaért, megdöbbent, mikor az orvosok elmondták neki, honnan származik a vér.
Szülőnek lenni sok felelősséggel jár.
Egy kisgyermek jön a világra, és rajtad áll, hogy a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsd számára.
Bár sok mindenre fel lehet készülni, időnként váratlan meglepetések is érhetnek.
Különösen az ausztráliai Sydneyből származó Sarah Regan van ezzel tisztában.
Egy átlagos reggelen éppen a lánya pelenkáját cserélte, amikor élete legnagyobb sokkja érte.
A pelenkában Sarah vért talált.
Pánik kezdett eluralkodni rajta. A lánya, Birdie mindössze kilenc hónapos volt.
Az első gondolata az volt, hogy valami baj van a baba veséjével, ezért egy pillanatig sem habozott: bevitte a lányát a sürgősségire.
Az orvosok gyorsan fogadták őket, és számos vizsgálatot végeztek a babán, hogy kiderítsék, mi történt.
Az aggodalom nagy volt, és Sarah tényleg nem értette, honnan jön a vér.
Az orvosok döbbenetes híre
Nem sokkal a kórházba érkezésük után az orvosok megdöbbentő dolgot közöltek.
A mindössze kilenc hónapos Birdie rekordidő alatt érte el a pubertás kort.
Ez egy ritka állapot, mikor a gyermek teste túl korán kezd el fejlődni.
Birdie-nek tehát még azelőtt megjött a menstruációja, hogy megtanult volna járni vagy beszélni.
“Miután minden más okot kizártak, röntgenfelvételt készítettek, és megállapították, hogy a korához képest nagyon megnőttek a lábai. Még aznap este korai pubertást diagnosztizáltak nála” – mesélte az édesanyja, Sarah.
“Nem tudtam, mit gondoljak, nem sokat tudtunk róla, és még sosem hallottunk róla. Még járni és beszélni sem tudott.”
“Nehéz megmondani, hogy vannak-e más tünetei, például hangulatingadozásai vagy fájdalmai, mert olyan kicsi. Nincs szeméremszőrzete vagy melle, ami néhány ilyen betegségben szenvedő gyermeknél előfordulhat.”
Meg kellett magyaráznia, honnan származik a vér
Birdie ma kétéves, óvodába jár.
Sarah azt mondja, hogy nehezen tudja elmagyarázni lánya állapotát a személyzetnek.
Vgyázniuk kell a pelenkában lévő vérrel, és Sarah nehezen viseli, hogy minden alkalommal el kell magyaráznia a problémát, ha valaki új kezd a munkahelyén.
“Mikor óvodába ment, úgy éreztem, el kell magyaráznom, hogy ha vért találnak a pelenkájában, akkor az miért van, és van orvosi igazolásunk, hogy senki ne aggódjon emiatt” – mondja.
“Utálom, hogy mindig magyarázkodnom kell. Amikor később elkezdi az általános iskolát, el kell magyaráznom a tanárának. Tudom, hogy fontos, hogy az emberek tudják, de ez nehéz.”
Sarah reméli, hogy lánya olyan világban fog felnőni, ahol megértéssel fogadják őt a társai és a felnőttek.
“Mint édesanyja, remélem, hogy ez nem befolyásolja a megjelenését és a növekedését, mint bármely más, vele egykorú gyermekét” – mondja.
“Csak azt akarom, hogy normális gyerekkora legyen. Ha hormonterápiára van szükség, akkor megcsináljuk, csak nem akarom, hogy ez arra kényszerítse, hogy rosszul tűnjön ki.”
Gondolunk rád, kis Birdie, és minden jót kívánunk neked. Száz százalékban támogatjuk őket!
