Történetek
Az esküvője napján megrémül a menyasszony, mikor a “halott” vőlegénye megjelenik a vendégek között
Egy fiatal nő éppen az oltár előtt áll, hogy hozzámenjen egy olyan férfihoz, akit nem szeret, de ekkor a vendégek között meglátja halott vőlegényét.
Sarah belenézett a tükörbe, és eltakarta szem elől a finom aranyláncot, amelyet mindig viselt. Ennek kellett volna élete legboldogabb napjának lennie, de a sírás küszöbén állt.
“Na, ne sírj!” – mondta duzzogva a sminkes, és gyorsan egy fátyolnyi arcpúdert porolt Sarah szeme alá – “Elrontod a munkámat!”
A szoba túloldalán Sarah édesanyja vékonyan elmosolyodott. “Az öröm könnyei” – mondta, de tudta, hogy ezek a bánat könnyei.
Sarah megigazította a menyasszonyi ruháját, és érezte az eljegyzési gyűrű megnyugtató súlyát a mellkasán. Egy gyűrű apró gyémánttal, amely nagyon különbözött attól a 15 karátos monstrumtól, amely most a bal kezét nyomta.
“Ez a te választásod” – mondta magának halkan. “És most, hogy David elment, már nem igazán számít, hogy kihez mész hozzá…”
A férfi, akihez hozzáment kedves volt, de az apja választása.
Frank Melville Sarah apja üzlettársának a fia, és a házasságuk megszilárdítaná az évtizedek óta tartó üzleti kapcsolatot, ami mindkét férfit milliomossá tette.
Igazi szerelme, David O’Reilly, három éve halt meg egy szörnyű autóbalesetben. David volt a sofőr, mikor Sarah híresség volt, akit a paparazzók üldöztek..
Sarah néha észrevette, hogy David a visszapillantó tükrön keresztül figyeli őt, és megvetően elfordította az arcát. Aztán egy este egy klubban túl sokat ivott, vagy valaki valamit becsúsztatott a poharába.
Rosszul és tehetetlennek érezte magát, és felhívta Davidet. Perceken belül ott volt érte. A férfi kiugrott a kocsiból, és segített neki a járdaszegélyhez sétálni, ahol összecsuklott.
Sarah szégyenére hányt, David pedig átölelte, és a hátát dörzsölgette, értelmetlen vigasztaló szavakat mormogott. Bevitte a kocsiba, megtisztította az arcát, gondoskodott róla.
Ettől kezdve Sarah csak nézte Davidet, és nemsokára meggyőzte, hogy menjen el vele randizni. Nemsokára szerelmesek lettek, és egy nap David egy gyűrűt ajándékozott neki, benne egy apró gyémánttal.
Sarah természetesen igent mondott, és elég naiv volt ahhoz, hogy azt higgye, a szülei ugyanilyen boldogok lesznek, ha egyetlen gyermekük egy szegény sofőrhöz megy feleségül.
“De apa..” – kiáltott Sarah. “Mindig azt mondtad, hogy csak az számít, hogy boldog legyek!”
“Ugyanolyan boldog lehetsz egy gazdag férfival is” – vágott vissza az apja. “Felejtsd el O’Reillyt!”
De Sarah szerette Davidet, és harcolt a szerelmükért. Tudta, hogy végül meg fogja győzni szüleit, hogy elfogadják Davidet.
Az a boldog nap, amiről álmodott, sosem jött el. Ehelyett jött egy telefonhívás a rendőrségtől, amikor a családjával volt Hamptonsban, és Sarah látta, hogy az apja arca elsápad.
Olyan gyengéd arckifejezéssel fordult felé, amilyet pici lánykora óta nem látott. “Sarah”, mondta szelíden, “Sarah, légy bátor, szerelmem, a rendőrség szerint baleset történt, egy szörnyű baleset…”
Sarah emlékezett, hogy sikítani kezdett, és hogy az apja a karjában tartotta, ringatta, mint egy kisbabát, miközben az anyja a szoba másik felén ült, elegáns kezét csavargatva, és tökéletesen festett ajkát harapdálta.
Ez volt az utolsó napja a régi életének, annak az életnek, mikor még hitt az örökké tartó szerelemben és a happy endben. A szülei legnagyobb bánatára Sarah két hónappal később bejelentette a terhességét.
Azt akarták, hogy vetesse el, de ő nem volt hajlandó. “Ez minden, ami nekem van Davidből, ez minden, ami a világon maradt Davidből. Megszülöm ezt a gyereket!”
Elszántsága előtt engedniük kellett, és különben is, a nagymamája az ő oldalán állt, és a családban a nagymama volt az igazi hatalommal bíró személy. Így Sarah apja vonakodva elfogadta a terhességet, és elterjesztették a pletykát, hogy egy playboy milliárdos gyermekét várja…
Sarah kislánya megszületett, és a család kivételesen nem csinált sajtóprodukciót az eseményből. A kis Rachel élete szigorúan őrzött titok volt. És nem sokkal Rachel születése után Sarah apja Frank Melville felé kezdte “tolni őt”.
Sarah felsóhajtott, és leengedte a finom csipkefátylat az arcáról. “Készen állok” – mondta. Felvette a csokrot, és hagyta, hogy az anyja és a koszorúslányok sokasága levezesse a lépcsőn a várakozó limuzinhoz.
Egy kerekesszékes férfi az elsők között érkezett a templomhoz. Fekete öltönyt viselt, és ölében egy vadvirágokból álló csokrot tartott. Mikor a jegyszedő megkérdezte tőle, hogy kihez tartozik, azt mondta neki: “A menyasszonyhoz.”
Közel két éve nem látta Sarah-t, de tegnap bekapcsolta a tévét, és ott volt. “Sarah Farmin, a hölgy, aki az elmúlt két évben eltűnt a város társasági életéből, hamarosan összeházasodik!”
“Sarah, akit egykor a város legszebb ‘rosszlányaként’ ismertek, feleségül megy Frank Melville III-hoz, az elektronikai milliomos, Frank Melville II. fiához.”
“Nem, ha tehetek róla!” – David felkiáltott, és kikapcsolta a tévét. Gondolatai visszatértek arra a két évvel ezelőtti szörnyű napra, mikor egy kórházi ágyban ébredt, a lába halott és használhatatlan volt.
Édesanyja, aki tüdőtágulásban szenvedett, ott volt az ágya mellett, és sírt. Aztán Sarah apja, Greg Farmin lépett be. “Nyomorék..” – mondta nyersen. “Miféle élet lenne ez Sarah számára? Tudod, hogy milyen. Kiáll melletted, hozzád megy feleségül… egy fél emberhez megy feleségül.”
“Mit akarsz?”
“Azt akarom, hogy tartsd magad távol Sarah-tól. Hagyd, hogy azt higgye, meghaltál, hadd éljen normális, boldog életet” – mondta Farmin. “Cserébe pedig mindketten, te és az anyád is a legjobb ellátást kapjátok, amit pénzért kapni lehet, amíg csak éltek.”
David beleegyezett, és Farmin betartotta az ígéretét. David állapota lassan javult, és az orvosok úgy vélték, hogy a teljes gyógyulás felé halad, de édesanyja belehalt a betegségébe.
“Nem hagyhatom, hogy ezt tegye” – mondta magában David. “El kell mondanom neki, hogy élek, meg kell mondanom neki, hogy van választása.”
És így amikor Sarah az oltárhoz sétált apja karján, David a templomban ült és várta a pillanatát.
Mikor Sarah odaért Frankhez és a vőfélyéhez, az apja gyengéden felemelte a fátylat, és megcsókolta a homlokát. Farmin éppen át akarta adni szerelmét Franknek, amikor valaki megzavarta az ünnepélyes pillanatot.
“Sarah” – szólalt meg egy hang, amelyet Sarah csak álmában hallott. “Sarah, kérlek, ne tedd ezt.”
Sarah megfordult, és meglátta Davidet, aki egy kerekesszékben ült a folyosó közepén, ölében egy csokor vadvirággal.
“David?” – suttogta. “Ó, Istenem, David?” Remegő kezét a torkához emelte. “Megőrültem… szellem? Hallucináció?”
“Én vagyok az” – mondta David, és a székét a nő felé tolta. “Élek, Sarah, de azt hittem… Megrokkantam, és azt hittem, jobb lesz neked nélkülem.”
“Nélküled?” Sarah zihált. “Nélküled HALOTT voltam! Az egyetlen dolog, ami életben tartott, az a mi kisbabánk, a mi kis Rachelünk volt.”
“Baba?” – kérdezte David. “Volt egy babánk?” – fordította égő tekintetét Greg Farminra. “Soha nem mondtad, hogy van egy baba!”
“Apa!” – kiáltott fel Sarah. “Tudtad, hogy David életben van, és nem mondtad el nekem?”
“Meg akartalak védeni!” – kiáltott védekezően Greg Farmin. David felé fordult. “A szavadat adtad, és elvetted a pénzemet…”
“Fizettél neki, hogy távol maradjon?” – Sarah sikított. “Összetörted a szívemet!”
Sarah Frank felé fordult, és szomorú mosollyal azt mondta: “Sajnálom Frank, nem mehetek hozzád, a gyermekem apjához megyek feleségül.”
Sarah David felé sétált, és átkarolta. “Ha hozzámész ahhoz a férfihoz, neked nem marad semmid” – kiáltotta Greg Farmin. “Egy centet sem kapsz.”
Sarah nagyanyja felállt, és jeges szemmel nézett a fiára. “Fogd be, Greg, te bolond vagy, és nem a te pénzeddel rendelkezel. Az enyém, és ezek után azt hiszem, a te részed egyenesen Sarah-nak és a fiatalemberének fog jutni!”
Sarah és David házasok voltak, és a kislányukkal egy kis házban éltek, amit a saját pénzükön vásároltak, annak ellenére, hogy a nagyi egy luxuslakást akart venni nekik. Tudták, hogy nincs szükségük luxusra most, hogy itt vannak egymásnak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A szerelmet nem lehet megvenni, az megfizethetetlen. Sarah apja mindent megtett, hogy szétválassza Sarah-t és Davidet, de a szerelmük erősebb volt.
- A boldogság többet ér, mint a világ összes fényűzése és ékszere. Dávidnak és Sarahnak csak egymásra és a gyermekükre volt szüksége.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
