Cikkek
Az idős férfi a tengerparton sír egy képkeret mellett, de ha megtudod, hogy miért, biztosan elsírod majd magad
Sosem tudhatod, milyen történetek rejtőznek az idegenek szemei mögött. Egy pizzéria tulajdonosa is erre jött rá, amikor észrevette, hogy egy férfi sír, miközben a strandon ül. Odament az idegenhez, aki aztán egy olyan történetet mesélt neki, amitől teljesen eldobta az agyát.
Sokan vágyunk az “öregedjünk meg együtt” szerelemre. Hogy találjunk valakit, aki szeretni fog minket a fénykorunkban, amíg a hajunk el nem fehéredik, és a bőrünk nem kezd megereszkedni.
Az ilyen típusú kapcsolatok igenis léteznek. De fel kell készülnünk, mert egy életet együtt tölteni a másikkal azt jelenti, hogy a kettőjük közül az egyik minden valószínűség szerint előbb fog elmúlni, mint a másik. Képesek vagyunk-e kezelni ezt a fájdalmat?
IGAZI SZERETET
Giuseppe Giordano és felesége, Ida 1969-ben találkoztak, amikor mindketten tizenévesek voltak. Mindkettőjük szüleinek csalódására Ida még a házasságkötés előtt teherbe esett fiatal szerelmének gyermekével.
A két lelki társ végül 1969-ben oltár elé lépett, és még két gyermekük született. Giuseppe szerelme a nő iránt halhatatlan volt és maradt.
KÜLÖNÖS RITUÁLÉ
Az óceán is Giuseppe igazi szerelme lett, mikor 2018-ban megkérdőjelezhetően sok időt töltött a tengerparton.
Néhány évvel korábban minden nap naplementekor egy képkerettel a kezében felkereste a tengerpartot a gaetai strandon. Az akkor 70 éves férfi mindenhová magával vitte ezt a keretet.
MEGOLDATLAN ÜGY
Giuseppe eme napi szokása rejtély volt, amelyet az akkor 54 éves helyi pizzéria tulajdonos, Giorgio Moffa akart megoldani. Kíváncsisága akkor ébredt fel, amikor látta, hogy Giuseppe minden nap ugyanott ül.
Egy nap meglátta Giuseppét a szokásos helyén ülni, és úgy döntött, hogy odamegy hozzá. Szívszorító, hogy ez az idegen zokogott.
Amikor azonban többet megtudott Giuseppe okáról, annyira meghatódott, hogy meg kellett osztania történetét a világgal.
VÁLASZOK
Moffa a Facebookon osztotta meg a Giuseppéről készült képeket. Beavatta barátait a férfi mindennapi rituáléjának gyönyörű történetébe.
Moffa elmagyarázta, hogy mindez Giuseppe feleségének halálához kapcsolódik, akit sok évvel ezelőtt veszített el. A képen, mint mondta, maga Ida látható, akivel bizonyos értelemben minden nap a tengerparton tölti az idejét.
Kifejtette, hogy a mai korban ritka az olyan férfi, mint Giuseppe, és szívből sajnálja az örökké gyászoló özvegyet.
Moffa saját tragikus történetéről is megnyílt, megosztotta, hogy elvesztette két fiatalabb testvérét. Elmondta, hogy mindenki átélt már gyászt, de Giuseppe azon kevesek közé tartozik, akik elég bátrak ahhoz, hogy ezt kimutassák.
Persze Giuseppe nem véletlenül választotta ezt a bizonyos helyet. Mielőtt a felesége rákban meghalt, és kapcsolatuk kezdeti időszakában sok időt töltöttek ott.
KÉTÉLŰ KARD
Giuseppe és néhai felesége korszakos szerelmet vallottak. De, ahogy Moffa utalt rá, kell egy bizonyos fokú bátorság, ha meg akarjuk találni és meg akarjuk tartani ezt a fajta kapcsolatot.
Giuseppe nem félt az érzelmeitől, elég bátor volt ahhoz, hogy gyászoljon és sírjon. Valószínűleg a képesség, hogy meg tudta nyitni a szívét a fájdalomnak, tudta beengedni azt a csodálatos szerelmet, amit Ida iránt érzett.
Közhely és mégis igaz, hogy az életben a sötétség teljes elfogadására való képességünk tükrözi a fény teljes befogadására való képességünket – ez egy frusztráló és mégis furcsán csábító paradoxon.
