Történetek
Az idős hölgy unokáját padlón, takaró nélkül találja – “Apa kényszerít rá!” – mondja
Raymond egyedülálló apa, aki keményen bánt a fiával a nehézségek miatt, miken neki kellett átesnie. Miután anyósától kapott egy ébresztőt, csodával határos módon megváltoztatta az életét a fia javára.
Raymond bekopogtatott anyósa, Stacey házába. Azért ment oda, hogy felvegye 6 éves fiát, Christ. Raymondnak és Staceynek régi megállapodásuk volt: Stacey vigyázott Chrisre, amíg Raymond dolgozott.
Raymond és a fia élete drasztikusan megváltozott, miután Chris anyja néhány évvel ezelőtt elhagyta Raymondot egy gazdag férfi kedvéért.
Meglepő módon Raymond anyósa az ő oldalára állt, és nem kommunikált a saját lányával. Mindent megtett, hogy megpróbálja támogatni Chris-t és Raymondot. A férfi nagyon szerette a fiát, és keményen dolgozott, hogy felnevelje.
Raymond bekopogtatott Stacey otthonának ajtaján. Stacey az ajtóhoz lépve látta, hogy Raymond ásítozik, súlyos táskákkal a szeme alatt.
“Valaki fáradtnak tűnik. Hosszú napod volt?”
“Igen, nem sokat aludtam tegnap este, és a mai nap is elég hosszú volt” – mondta Raymond.
“Biztos vagyok benne, hogy a barátaiddal való késő esti mulatozás sem segített” – mondta Stacey gúnyosan.
“Munka után megittunk egy sört” – magyarázta Raymond.
“Soha nem csak egyet… egyébként úgy nézel ki, mint egy roncs. Azt hiszem, szabadnapot kéne kivenned, és pihenned kéne egy kicsit. Reggel átmegyek, és segítek főzni és takarítani!” – mondta Stacey.
“Ó, Stacey! Mi lenne velem nélküled!” – Raymond megölelte.
“Nem miattad csinálom, Chris miatt” – Chris felé mutatott, aki a földön ült és a játékaival játszott.
Később Raymond felhívta a főnökét, hogy megpróbáljon szabadnapot kérni. Sajnos megdöbbentő hírt kapott, mielőtt még előállhatott volna a kérésével.
“Hogy érti, hogy ki vagyok rúgva?!”
“Sajnálom, Raymond. Panaszok érkeztek veled kapcsolatban. Túl lassú és figyelmetlen vagy. Már korábban is szóltam volna, de reméltem, hogy magadra találsz. Sajnálom, Raymond. Minden jót kívánok” – zárta le a főnöke, megszakította a hívás.
“Ezt nem hiszem el. A főnököm most rúgott ki!” – mondta Raymond Staceynek.
“Nagyon sajnálom Raymond. Menj el a barátaiddal, kicsit kapcsolódj ki. Chris nálam maradhat” – mondta Stacey.
“Ugyanazokkal a barátokkal, akikre az előbb panaszkodtál?” – Raymond gúnyolódott.
“Azt hiszem, mégiscsak jók valamire” – mondta Stacey, és nevetésben tört ki. “Ne aggódj! Minden rendben lesz.”
Stacey vacsorát tálalt a Chrisnek, aki döbbenten nézte. “Nem szabad ennyit enni! Ez nem helyes! Spórolnunk kell, hogy legyen elég pénzünk!” – mondta Chris riadtan.
Stacey meglehetősen furcsának találta a fiú szavait. Még inkább zavarta a fiú arcán tükröződő kellemetlenség és félelem. “Ne aggódj, Chris! Annyit ehetsz, amennyit csak akarsz” – biztosította a fiút.
Másnap reggel Stacey belépett a szobába, ahol Chris aludt, és teljesen elképedt az elé táruló látványtól. A kis Chris-t a padlón egy összegömbölyödve, takaró nélkül találta.
“Chris!” – mondta Stacey csodálkozva, és ébresztgette a fiút. “Miért alszol a padlón?”
“Öhm… apa kényszerít rá!” – mondta Chris.
“Ő kényszerít, hogy a padlón aludj?”
“Igen… Azt mondja, hogy erősíti a jellemet” – magyarázta Chris.
Stacey nem hitte el, amit hallott. Dühében felhívta Raymondot, és felszólította, hogy azonnal jöjjön a házához. Raymond nem sokkal később megérkezett, és egy bosszús Stacey várta a verandán.
“Raymond?! Mi ez az egész étkezési őrület? És ami még rosszabb, miért hagyod, hogy szegény gyerek a földön aludjon?! A jellemépítésről beszélsz!? Még csak hat éves, Ramond!”
“Ez nem az, aminek látszik. És határozottan nem is olyan rossz, mint amilyennek gondolod” – védekezett Raymond.
“A hatéves gyereket a földre kényszeríteni elég rossz, Raymond!”
“Tudom, hogy rosszul néz ki… De… De engem így neveltek, Stacey. Szegényen nőttünk fel, és apám mindig igyekezett gondoskodni arról, hogy felkészüljünk a kemény valóságra. Én is ugyanezt akarom Chrisnek” – magyarázta Raymond.
“Szegénységet akarsz a gyerekednek?” – kérdezte megdöbbenve Stacey, aki nem tudta követni Raymond érvelését.
“Nem ezt mondom. A való világ kemény. Csak azt akarom, hogy készen álljon. Mindez azért van, hogy jobbá tegyük az életét, és felkészítsük” – mondta Raymond.
“Ó… És mi van a szerencsejátékkal? Az is Chrisnek szól?”
“Szerencsejáték?” – Raymond úgy tett, mintha fogalma sem lenne, miről beszél Stacey.
“Pontosan tudod, miről beszélek. A táskák a szemed alatt és a késő éjszakák. Az éjszakákat a kaszinóban töltöd a haverjaiddal” – mondta Stacey.
“Honnan tudod?” – kérdezte Raymond.
“Judy az út végén lakik, a kaszinóban dolgozik és azt mondta, hogy törzsvendég lettél” – kiabálta Stacey.
“Hát igen… Ha már a macska kint van a zsákból… Adós vagyok, Stacey. Nagyon mélyen eladósodtam” – mondta.
“Ezt hogy érted?”
“Adósságom van, és alig van elég pénzem a megélhetésre. Különösen most, hogy elvesztettem a munkámat” – vallotta be Raymond, majdnem sírva.
“Figyelj, Raymond… Sajnálattal hallom ezt. De még mindig nem hiszem, hogy Chrisre kéne fognod. Sőt, mindent meg kell tenned, hogy a fiad soha ne tapasztalja meg azt a szegénységet, amit te” – magyarázta Stacey, és megölelte Raymondot.
Aztán Stacey egy szempillantás alatt együttérzőből és szimpatikusból határozottá és szigorúvá változott. “Szóval mostantól így mennek majd a dolgok. Nálam fog lakni, amíg ki nem fizeted az adósságodat, és talpra nem állsz. Ellenkező esetben elmegyek a rendőrségre, és elvetetem a szülői jogaidat!” – mondta Stacey.
Stacey tudta, hogy Raymond jó ember. Bár nehezményezte, ahogy az unokájával bánt, mégis hitt abban, hogy Raymond jóváteheti a hibáit. És Raymond is eltökélte, hogy rendbe hozza az életét.
Attól a naptól kezdve Raymond megváltoztatta az életét. Nem találkozott többé olyan gyakran a barátaival, és elkezdett éjjel-nappal dolgozni. Minden este eljött Stacey házába, és játékokat és édességet hozott Chrisnek. Néhány hónapnyi fáradhatatlan munka után végül sikerült minden adósságát kifizetnie. Egy nap Raymond egy kéréssel érkezett Stacey házába.
“Raymond, örülök, hogy látlak. Jól nézel ki!” – mondta Stacey, és üdvözölte Raymondot a házban. A férfi egy új, elegáns öltönyt viselt.
“Apa!” Chris felkiáltott, és a karjába ugrott.
“Hé, kisember! Cgyre nagyobb és nagyobb leszel!”
“Azért jöttél, hogy hazavigyél?” – kérdezte Chris.
“Nem egészen. Igazából azért jöttem, hogy a nagymamáddal beszéljek” – mondta Raymond, miközben Chris mellé ült a kanapéra. “Menj, játssz a játékaiddal, és hagyd, hogy a nagymama és én elbeszélgethessünk. Nemsokára csatlakozom hozzád!” – zárta le a beszélgetést.
“Rendben, apa!” – mondta Chris, és a szobájába sietett.
“Nagyon hiányoztál neki, tudod!” – mondta Stacy.
“Igen, nekem is hiányzott…. Szóval, szeretnék kérni tőled valamit. Elég nagy kérés.” – mondta Raymond idegesen.
“Rendben. Ki vele!”
“Végre kifizettem az összes adósságomat” – jelentette be Raymond.
“Ó, csodálatos! Chris most már hazamehet!”
“Hát… Nem egészen. Azt reméltem, hogy egy kicsit tovább maradhat nálad. Sokat gondolkodtam azon, amit mondtál, és jobb életet akarok a fiamnak. Ezért próbálok pénzt gyűjteni a saját vállalkozásomhoz. Csak még egy kis időre van szükségem” – mondta Raymond.
“Vállalkozás? Na, ez az a fajta beszéd, amiről hallani akarok. Ne aggódj, Chris és én jól megleszünk. Te csak dolgozz tovább, hogy az az apa és férfi legyél, akiről tudom, hogy lehetsz” – mondta Stacey, és megölelte Raymondot.
“Hiszek benned” – zárta Stacey kedves mosollyal. Felállt, és a szobájába ment, majd egy táskával a kezében tért vissza, és átadta Raymondnak.
“Mi ez?” – kérdezte Raymond, majd vonakodva átvette a táskát.
“Negyvenezer dollár. A lányomra akartam hagyni, de ő nem érdemli meg” – mondta. Raymond teljesen elvesztette a fonalat.
“Ezt nem tudom elfogadni” – mondta Raymond.
“Badarság! Ez egy befektetés az unokámnak. Nézd, mindannyian követünk el hibákat, de csak az találhatja meg a boldogságot, aki megérti a hibáit, és kijavítja azokat. Szörnyen hosszú utat tettél meg, hogy megpróbáld kijavítani a tiédet. Úgyhogy kérlek, fogadd el” – mondta Stacey.
“Köszönöm, Stacey” – mondta Raymond könnyek között. Szeretettel megölelte az anyósát.
A pénzből saját kamionos vállalkozást nyitott, és megvásárolta magának az első teherautóját. Kezdetben egyedüli sofőrként dolgozott, és csak két teherautó-rakodót vett fel.
Az első néhány rendelése során találkozott egy fiatal hölggyel, Angelával. Azonnal megkedvelték egymást, és hamarosan randizni kezdtek. A következő hónapokban Raymond üzlete fokozatosan népszerűbb lett. Végül több teherautót tudott vásárolni, nyitott egy irodát, és Chris visszaköltözött hozzá.
Két év múlva már 30 alkalmazott dolgozott nála, és eljegyezte Angelát. Raymond nemcsak arról tudott gondoskodni, hogy a fia soha ne éljen abban a szegénységben, amihez ő hozzászokott, hanem megtanította neki, hogyan értékelje a kemény munkát. Raymond végül még egy kis házat is vett Staceynek az óceán partján, hálából a sok segítségért.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- A szülőknek nem szabad felkészíteniük a gyerekeket a nehéz életre. Inkább mindent meg kell tenniük azért, hogy a legjobbat nyújtsák a gyermekeiknek. Raymondnak ki kellett mozdulnia a szegénységből, hogy a fiának olyan életet biztosítson, amiben ő sosem részesült, amikor felnőtt.
- A kedvesség hosszú utat tesz meg. Stacey kedvessége a nehézségekkel küzdő Raymonddal szemben a javára vált, miután Raymond rendbe hozta az életét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
