A város, ami alatt több mint 60 éve ég a pokol tüze: Centralia, a valódi Silent Hill

Létezik egy amerikai kisváros, ahol az utak fel vannak hasadva, a megrepedt aszfaltból mérgező, kénes füst gomolyog, a kertekben pedig szó szerint bármelyik pillanatban megnyílhat a föld, hogy elnyeljen mindent, ami a felszínen van. Ha ez kísértetiesen hasonlít a híres horror-videojáték, a Silent Hill atmoszférájára, az egyáltalán nem a véletlen műve. A fejlesztőket ugyanis egy nagyon is valóságos, tragikus sorsú pennsylvaniai település, Centralia inspirálta. Ahol ma kísérteties szellemváros áll, ott egykor ezer ember élt békésen, amíg egy apró, jelentéktelennek tűnő emberi hiba el nem indított egy olyan pusztító láncreakciót, amely a mai napig lángol a talpuk alatt.

Egy ártatlan nagytakarítás, amiből apokalipszis lett

Centralia egy teljesen tipikus, csendes amerikai bányászváros volt, amely a föld mélyén rejlő gazdag antracit szénkészleteknek köszönhette a létezését és a jólétét. A katasztrófa 1962 májusában vette kezdetét, amikor a városvezetés egy látszólag rutinjellegű döntést hozott: a közelgő Emlékezés Napja (Memorial Day) ünnepségei előtt meg akarták tisztítani a helyi szeméttelepet, amely egy felhagyott, hatalmas külszíni bányagödörben kapott helyet.

A bevett és legolcsóbb módszert alkalmazták: egyszerűen felgyújtották a hegyekben álló szemetet, hogy hamuvá égjen, majd a tervek szerint bőséges vízzel eloltották volna a parazsat. A helyi önkéntes tűzoltók el is végezték a dolgukat, elégedetten hazamentek, és mindenki abban a hitben feküdt le aludni, hogy a probléma meg van oldva. Csakhogy a felszín alatt a tűz egyáltalán nem aludt ki. A lángok alattomosan utat találtak egy elfeledett, mélyben futó szénérhez, és csendben, láthatatlanul elkezdtek terjedni a város alatt húzódó, több kilométernyi labirintusszerű bányajáratban.

Láthatatlan lángok és furcsa jelek

Éveken át a lakók alig vettek észre valamit a lábuk alatt készülő pokolból, bár intő jelek azért akadtak bőven. A hó telente megmagyarázhatatlanul gyorsan elolvadt bizonyos kertekben, a paradicsomok irreálisan nagyra nőttek a meleg földben, a pincékből pedig olykor szúrós szagú, halálos szén-monoxid szivárgott fel a házakba. A gyanútlan lakók azonban sokáig próbálták ignorálni a problémát, reménykedve, hogy magától megoldódik.

A nap, amikor szó szerint megnyílt a föld

A helyzet végül 1981-ben vált tarthatatlanná és egyben horrormatériává. Egy 12 éves kisfiú, Todd Domboski épp a nagymamája udvarán játszott, amikor a föld szó szerint, minden előzetes figyelmeztetés nélkül megnyílt alatta.

Egy másfél méter széles, negyvenöt méter mély, mérgező gázokat és fojtogató füstöt okádó kráter nyelte el. A fiú csak annak a hihetetlen szerencsének köszönhette az életét, hogy zuhanás közben az utolsó pillanatban kétségbeesetten megkapaszkodott egy kiálló fagyökérben, a közelben lévő unokatestvére pedig meghallotta a sikoltozását és kihúzta a gödörből. A hatósági vizsgálatok hamarosan kiderítették a rémisztő igazságot: a föld alatt tomboló megatűz teljesen meggyengítette a kőzeteket, a hasadékokban mért hőmérséklet pedig néhol az elképesztő 900 Celsius-fokot is elérte.

A város, ami még 250 évig lángolni fog

A majdnem tragédiával végződő baleset után a kormány végül belátta, hogy a tüzet a jelenlegi technológiával egyszerűen lehetetlen eloltani. Az állam kényszerűségből felvásárolta a házakat, a lakosságot fokozatosan kitelepítették, a városba vezető ikonikus 61-es utat pedig végleg lezárták, miután az aszfalt hatalmas, füstölgő repedésekkel kettényílt a lenti forróságtól.

Centralia ma már nem más, mint egy kísérteties, elhagyatott erdős terület. Csak a régi, gazzal felvert utcarendszerek rajzolata és néhány magányos, semmibe vezető betonlépcső utal arra, hogy itt valaha egy virágzó közösség élt. A geológusok és bányászati szakértők szerint a mélyben lévő szénkészlet olyan elképesztően hatalmas, hogy a föld alatti tűz még legalább 250 évig fog égni, biztosítva, hogy a valódi Silent Hill örökre megőrizze kénkőszagú, lángoló átkát.