Cikkek
Majdnem kitört a harmadik világháború a 19. században… egyetlen disznó miatt!
Képzeld el a 19. század közepét, ahol a világ két legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok és a Brit Birodalom kőkeményen farkasszemet néz egymással. A tengeren hatalmas, nehézfegyverzetű hadihajók ringatóznak, a szárazföldön pedig több száz fegyveres katona várja feszülten a tűzparancsot. A tét azonban kivételesen nem egy új kontinens sorsa, a függetlenség, és nem is egy uralkodó meggyilkolása miatti véres bosszú volt. Az egész puskaporos, nemzetközi világégéssel fenyegető hangulatot egyetlen éhes, krumplitolvaj malac robbantotta ki.
Egy sziget, két gazda és rengeteg feszültség
1859-ben járunk, a ma Washington államhoz tartozó, festői szépségű San Juan-szigeten. A terület pontos hovatartozása ekkoriban finoman szólva sem volt tisztázva a két nemzet között, így az amerikai és a brit telepesek kénytelen-kelletlen közösen laktak a földdarabon. A felszínen látszólag béke honolt, de a határok körüli diplomáciai feszültség már ott vibrált a levegőben. Ebbe a puskaporos hordóba dobta be a gyufát egy szép, csendes nyári napon egy amerikai farmer, Lyman Cutlar.
A végzetes krumplilopás
Cutlar egy reggel arra lett figyelmes, hogy a nehezen megtermelt, büszkeségének számító krumpliját egy hatalmas, fekete disznó falatozza a legnagyobb nyugalommal. A farmer nem volt a türelem szobra, és korábban is volt már gondja az állattal: dühében puskát ragadott, és teketória nélkül agyonlőtte a hívatlan vendéget.
A probléma csupán annyi volt, hogy a malac nem egy gazdátlan vadállat volt. A sertés egy brit alkalmazotté, egészen pontosan a hírhedt Hudson’s Bay Company egyik emberéé volt. Amikor a britek megtudták, mi történt a kedvenc disznójukkal, azonnal a tettek mezejére léptek. Kártérítést követeltek, majd amikor azt Cutlar megtagadta, a brit hatóságok le akarták tartóztatni a lövöldöző amerikait.
Ágyúk és hadihajók a láthatáron
Az amerikai telepesek természetesen nem hagyták annyiban a dolgot, felháborodtak a fenyegetésen, és azonnali katonai védelmet követeltek. Az amerikai hadsereg helyi parancsnoksága kapva kapott az alkalmon, és azonnal fegyveres erősítést küldött a szigetre. A britek válasza sem váratott magára: nem vicceltek, egyből három, ágyúkkal megpakolt, nehézfegyverzetű hadihajót vezényeltek a sziget partjaihoz.
Pillanatok alatt egy abszurd, de annál halálosabb háborús helyzet kellős közepén találták magukat. Heteken át pattanásig feszült volt a helyzet. Több száz katona nézett farkasszemet egymással a szigeten és a hajókon. Állítólag az amerikaiak és a britek nap mint nap válogatott sértéseket kiabáltak egymásnak, és mindenki az ujját a ravaszon tartva várta, hogy a másik fél megtegye az első, végzetes lépést.
A józan ész és a politikusok győzelme
Mivel a 19. században még nem volt internet, a hír hetekkel később, hatalmas késéssel ért el a fővárosokba. Amikor Londonban és Washingtonban a vezető politikusok végül elolvasták a jelentéseket, szó szerint a fejükhez kaptak. Két világhatalom egy árva disznó miatt készül egymás torkának ugrani?
A vezetők azonnal magas rangú követeket menesztettek a helyszínre, és szigorú parancsba adták a helyi, forrófejű parancsnokoknak, hogy azonnal fejezzék be a kardcsörtetést, és rendezzék békésen a konfliktust. A történelembe csak „Disznóháború” (Pig War) néven bevonult abszurd incidens végül egyetlen emberi puskalövés nélkül ért véget. A két nemzet ezt követően még évekig tartó, békés tárgyalásokkal tisztázta a sziget hovatartozását. A világtörténelem legfurcsább katonai konfliktusának így végül mindössze egyetlen áldozata maradt: az a bizonyos fekete, éhes malac.
