Cikkek
Egy egész világot nyelt el az Északi-tenger: a rejtélyes Doggerland története
Ma, ha Londonból mondjuk Párizsba vagy Amszterdamba szeretnél eljutni, egyértelmű, hogy választhatsz repülőt, kompot vagy a Csalagúton átszáguldó vonatot. De ha egy időgéppel visszautaznánk néhány ezer évet az időben, egészen más, megdöbbentő látvány fogadna: a mai Nagy-Britannia és a kontinentális Európa között ugyanis egy hatalmas, élettel teli szárazföld húzódott.
Amikor ma a kompok szelik a zord Északi-tengert, az utasok nem is sejtik, hogy a sötét hullámok alatt kilométeres mélységben egy olyan táj rejtőzik, ahol egykor emberek jártak, vadásztak és településeket alakítottak ki. Ezt a lenyűgöző, elveszett világot a régészek Doggerland néven ismerik, a története pedig teljesen átírja azt a képet, amit Európa őskoráról alkotunk.
Amikor a tenger még csak egy távoli gondolat volt
A történet megértéséhez egészen az utolsó jégkorszakig kell visszapörgetnünk az idő kerekét. Akkoriban a Föld vizének jelentős része hatalmas, kilométer vastag jégtakarókban és gleccserekben volt megfagyva. Emiatt a globális tengerszint akár 120 méterrel is alacsonyabban állt a mainál.
A mai Északi-tenger hatalmas medencéje ekkor szinte teljesen szárazon volt, masszív szárazföldi hidat és folyamatos kapcsolatot biztosítva a Brit-szigetek és a mai Franciaország, Hollandia vagy épp Dánia között.
És ne egy kietlen, unalmas, kopár sivatagra gondolj! Doggerland egy rendkívül gazdag, változatos vidék volt. Széles folyóvölgyek kanyarogtak rajta, amelyeket kiterjedt mocsaras részek, tavak és buja füves puszták tarkítottak. Ez az ökoszisztéma valóságos paradicsom volt a korabeli állatvilág – köztük a gyapjas mamutok és rénszarvasok – számára. Az ott élő emberi közösségek pedig tökéletesen kihasználták a táj adottságait: halásztak, vadásztak, és vándoroltak a bőséges élelemforrások után.
A gigantikus szökőár, ami mindent eltörölt
De hogyan tűnhet el nyomtalanul egy komplett földrész a térképről? Ahogy a jégkorszak véget ért, a globális felmelegedés miatt a jégtakarók rohamléptekben olvadni kezdtek. Ennek hatására a tengerszint kíméletlenül és fokozatosan emelkedett.
A változás persze nem egyik napról a másikra, egyetlen drámai éjszaka alatt történt (mint a hollywoodi katasztrófafilmekben). Doggerland területe évezredeken át, lassan, de biztosan zsugorodott. A táj átalakult, a magasabban fekvő részek először elszigetelt szigetekké váltak, majd végül azokat is elnyelte a víz.
A kegyelemdöfést a kutatók szerint egy gigantikus, körülbelül 8200 évvel ezelőtti víz alatti földcsuszamlás (az úgynevezett Storegga-csuszamlás) adhatta meg. Ez egy elképesztő erejű szökőárat indított el, ami valószínűleg végleg elmosta Doggerland utolsó, még tengerszint felett lévő maradványait is, megpecsételve az ott rekedt emberek és állatok sorsát.
A tengerfenék, ami még mindig őrzi a múltat
A régészeknek ma nincs könnyű dolguk, hiszen nem tudnak csak úgy, ecsettel a kézben besétálni az egykori tájra. A bizonyítékokat a sötét tengerfenék vizsgálatából, geológiai fúrásmódszerekből, és ami a legmegdöbbentőbb: a modern halászatból szerzik. Az északi-tengeri halászhajók hálói ugyanis mind a mai napig rendszeresen hoznak a felszínre ősi mamutcsontokat, faragott szarvasagancsokat és tökéletesen megmunkált kőeszközöket a víz alól.
Doggerland lenyűgöző története a legjobb bizonyíték arra, hogy a térképeink egyáltalán nem örökérvényűek. A bolygó arca folyamatosan változik, és ami ma a viharos tenger mélyén fekszik, az egykor virágzó, élettel teli otthon volt. Ez nem holmi misztikus atlantiszi legenda, hanem a jégkorszak utáni klímaváltozás egyik legkeményebb, leginkább kézzelfogható történelmi leckéje!
