Történetek
Egy hajléktalan férfi segít a vak idős hölgynek átkelni az utcán, megtudja, hogy az új autójához vezeti őt
Egy hajléktalan férfi bizonyítékot keres arra, hogy léteznek csodák, segít egy vak idős nőnek átkelni az utcán, mit sem sejtve arról, hogy a nő az új autójához vezeti.
Theodore hajléktalan volt, aki nagyon hitt Istenben, de az emberekben nem. Amikor az emberek, akiktől könyörgött, üres kézzel elhajtották, Istentől követelte a bizonyítékot arra, hogy az emberiség és a csodák még léteznek. Imái nem sokkal később meghallgatásra találtak egy 78 éves vak nő révén, aki az útjába került.
Brenda aznap délután botjába kapaszkodott, miközben megpróbált biztonságosan átkelni az úton. Sok járművet hallott, mintha vad oroszlánok üvöltöttek volna az erdőben.
Félt átkelni az úton, és remélte, hogy az emberek észreveszik sötét szemüvegét, és megértik, hogy vak.
Theodore a szupermarket parkolójából figyelte Brendát, ami a szokásos szundikálóhelye volt. Először azt hitte, hogy csak fél átkelni az úton. Nem tudta, hogy vak.
“Mi baja van? Nem látja a járműveket? Hé, hölgyem, vigyázzon!” – kiabálta, és integetett neki.
Brenda hallotta, de nem tudta, hogy Theodore volt az, aki figyelmeztette, hogy legyen óvatos.
Aggódva, hogy mi történhet, Theodore azonnal akcióba lendült, és kiviharzott az utcára. Megragadta Brenda kezét, és a járdára vezette. “Hé-hé, hölgyem, jöjjön az oldalra… Nem látta a járműveket?”
“Köszönöm. Nem, nem láttam – vak vagyok. Épp csak kiszálltam a taxiból, és át akartam menni az út másik oldalára.”
Theodore megdöbbent, mert azt hitte, hogy azok a szemüvegek csak díszes napszemüvegek.
“Sajnálattal hallom” – mondta szégyenlősen, bizonytalanul, hogy Brenda még mindig segítséget kér-e.
“Brenda vagyok. És ön?”
“Theodore.”
Kezdetben tétovázott, Brenda rájött, hogy ez az egyetlen esélye, hogy segítséget kérjen. “Örülök, hogy megismerhetem, Theodore. Lenne szíves segíteni eljutni az élelmiszerboltba? A járókelők általában segítenek átkelni az úton, de pechemre ma senkit sem találtam. Hála az égnek, hogy maga eljött segíteni.”
Theodore örömmel segített Brendának, és kézen fogva elvezette az élelmiszerboltig.
“Hová megy, Theodore? Nem jön be?” – kérdezte, mikor a férfi elköszönt tőle. “Segítenél néhány áruval?” – azt Brenda feltételezte, hogy Theodore a boltban dolgozik.
Theodore nem tudta visszautasítani. Segített Brendának vásárolni, de aggódott, hogy az emberek az öltözéke alapján megítélik majd. Feltételezte, hogy a személyzet könnyen rájönne, hogy hajléktalan, és kirúgnák.
Percekkel később Theodore megkönnyebbülten sóhajtott fel, miután kisegítette Brendát az üzletből egy taxiba. Betuszkolta a bevásárlószatyrokat a kocsiba, és elköszönt tőle.
A következő napon ugyanebben az időben Brenda ismét eljött. Taxival érkezett, ami közvetlenül Theodore alvóhelye mellett állt meg. A férfi örült, hogy újra látja, és kinyitotta neki az ajtót.
Theodore ismét segített neki bevásárolni.
A következő napokban gyakran jártak a boltba. Napról napra jó barátok lettek, Brenda azt hitte, hogy Theodore az élelmiszerboltban dolgozik. A következő találkozásukig fogalma sem volt róla, hogy a férfi hajléktalan.
“Szóval, kapsz prémiumot a túlórákért?” – kérdezte egy nap Theodore-tól, miközben segített neki beszállni egy taxiba.
“Milyen túlórák?”
“Az élelmiszerboltban, ahol dolgozol.”
Theodore nevetett. “Ó, én nem a boltban dolgozom. Csak a járdájukat használom pihenőhelynek” – árulta el.
“Saját üzletet akartam indítani. Hatalmas összeget fektettem be olyan emberekbe, akikről kiderült, hogy csalók. Átvertek, és elszöktek a pénzemmel. Belefulladtam az adósságokba, ezért eladtam a házamat, és az utcán kötöttem ki” – árulta el.
“Én-én nagyon sajnálom, hogy ezt hallom” – mondta Brenda csalódottan. Sóhajtott, és Theodore meglepetésére sietni kezdett hazafelé. “Sajnálom, de mennem kell. Majd találkozunk” – mondta sietve.
Theodore-t meglepte a reakciója. Azt hitte, talán aggódik, hogy összebarátkozott egy férfival, akiről kiderült, hogy hajléktalan, és elszaladt, mint megtudta. Másnap azonban Brenda könnyfakasztó meglepetéssel tért vissza.
Theodore aznap délután éppen szundikálni készült egy fárasztó nap után. Mikor épp lehunyta volna a szemét, meglátta Brendát a járdán.
Meglepődött. Felállt, hogy segítsen neki, mert a közlekedési lámpa azon az úton nem működött. A járművek megállás nélkül rohantak el Brenda mellett, és kizárt volt, hogy egyedül át tudjon kelni az úton.
“Hé, várj meg! Jövök már!” – kiáltott Theodore, és ekkor látta, hogy Brenda elmosolyodik.
“Tudtam, hogy el fogsz jönni!” – mondta. “Nem akartam átmenni az úton, de teszteltelek, hogy kiderítsem, segítesz-e még akkor is, ha tegnap otthagytalak.”
Theodore értetlenül állt, és nem tudta megfejteni, mire készül Brenda. Ekkor a nő egy döbbenetes meglepetéssel törte meg a csendet…
“Gyere velem, mutatni akarok neked valamit” – mondta. Elsétáltak Brenda házához, ami a közelben volt.
“Van egy fekete autó a garázsban?” – kérdezte a nő.
“Igen, látok egyet.”
“Akkor mire vársz? Vedd el a kulcsokat!” – mondta Brenda. “A fiamtól kaptam ajándékba. Ritkán használtam, úgyhogy most már a tiéd!”
“Micsoda?!” – kiáltott fel Theodore, könnyek szöktek a szemébe, várva, hogy megtudja, miért ajándékoz el Brenda egy ilyen drága autót.
“Nem tudok vezetni, mióta elvesztettem a látásom, és ez az autó azóta a garázsban áll. A fiam pedig külföldön van a feleségével és a gyerekeivel. Rettenetesen hiányoznak, de ez az üreg a szívemben lassan eltűnt, miután találkoztam veled. Egy ilyen kedves ember, mint te, annak ellenére, hogy mások megbántottak, megérdemli. Együttérzésedért és önzetlenségedért ajándékozom neked ezt az autót.”
Theodore könnyei miatt egy darabig nem tudott megszólalni, míg végül így szólt: “Senki sem akart még csak az autója közelébe sem engedni, nemhogy felajánljon egy fuvart. De te más vagy. Szavaid meghatottak, és bebizonyítottad, hogy léteznek még csodák” – sírta el magát.
Theodore boldogan vette át a kocsikulcsot. Hamarosan saját taxiszolgálatot indított, és fokozatosan megmászta az utat a saját vagyona felé. Már nem volt hajléktalan, miután a keresetéből egy kis lakást bérelt.
Az életében bekövetkezett csodás fordulatot követően Theodore gyakran meglátogatta Brendát, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van. Sokáig barátok maradtak, és Brenda nem érezte magát többé magányosnak.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Az életet megváltoztató csodák akkor történnek, amikor a legkevésbé számítasz rájuk. Mikor Brenda megtudta Theodore tragikus múltját, elhatározta, hogy meghálálja a kedvességét. Odaadta neki az autóját, és segített neki újrakezdeni az életét.
- A sors megjutalmazza azokat, akik önzetlenek és kedvesek. Theodore segített Brendának bevásárolni és átkelni az úton anélkül, hogy bármit is várt volna cserébe. Végül az autójával jutalmazta meg őt.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
