Történetek
Elázva érkeztem munkába, miután segítettem egy idős asszonynak – a főnököm üvöltözni kezdett, de aztán kinyílt az ajtó…
A nevem Milena, és egy nagy biztosítótársaságnál dolgozom titkárnőként. A főnököm, Viktor úr, híres a szigoráról és a pontosságáról. Számára nincs kifogás: a munka az első, az emberi tényező pedig csak zavaró tényező.
Azon a reggelen hatalmas felhőszakadás zúdult a városra. Éppen a buszmegálló felé siettem, amikor észrevettem egy idős nőt az út szélén. Elvesztette az egyensúlyát a csúszós járdán, és a bevásárlószatyorja tartalma szétgurult a sárban. Senki sem állt meg segíteni, mindenki csak rohant a dolgára.
Nem tudtam ott hagyni. Segítettem neki felállni, összeszedtem a holmiját, és mivel láttam, hogy nagyon remeg, elvezettem a két saroknyira lévő házáig. Mire visszaértem a megállóba, már 20 perc késésben voltam, és az esernyőm ellenére csuromvizes lett a ruhám.
A vihar az irodában
Amikor beléptem a céghez, Viktor úr már az ajtóban várt, az órájára mutogatva. – Milena! Nézzen magára! Úgy néz ki, mint egy ázott macska, és 25 percet késett! Ma fontos tárgyalásunk lesz a főtulajdonossal, maga pedig romba dönti a cég imidzsét! Vonja le a tanulságot: vagy összeszedi magát, vagy kereshet új munkát!
Próbáltam magyarázkodni, de leintett. Sírva mentem a mosdóba, hogy valahogy rendbe hozzam magam.
A váratlan látogató
Fél órával később egy elegáns, idős hölgy lépett be az irodába. Nem a szokásos üzleti kosztümöt viselte, de a tartása tekintélyt parancsoló volt. Viktor úr azonnal ugrásra készen állt, felismerve benne a holding elnökének édesanyját, aki ritkán látogatta meg a kirendeltségeket.
– Üdvözlöm, asszonyom! Micsoda megtiszteltetés! – hajlongott Viktor úr. – Kérhetek magának egy kávét? A titkárnőm azonnal intézi… bár sajnos ma kicsit dekoncentrált.
A hölgy nem nézett Viktor úrra. Egyenesen hozzám lépett, és elmosolyodott. – Kedvesem, végre megtaláltalak! Nem volt alkalmam rendesen megköszönni a reggeli segítséget. Ha maga nincs, ki tudja, meddig fekszem ott az esőben.
Viktor úr arca elfehéredett. A hölgy ezután a főnökömhöz fordult: – Viktor, remélem, értékeli, hogy ilyen alkalmazottai vannak. Ez a fiatal hölgy többet tett ma reggel az emberségért, mint maga az egész karrierje alatt a profitét. Szeretném, ha Milena lenne a személyi asszisztensem a központban, dupla fizetéssel. Gondolom, nincs ellene kifogása?
A folytatás
Viktor úr csak dadogni tudott, miközben én még mindig a döbbenettől próbáltam feleszmélni. Aznap nemcsak egy új munkát kaptam, hanem egy életre szóló leckét is.
