Cikkek
Azt hitted, a klórszag a tisztaság jele? A valóság sokkal undorítóbb, mint gondolnád!
Képzeld el a tökéletes, kánikulai nyári napot. Kint harmincfokos hőség tombol, a beton szinte olvad a talpad alatt, te pedig végre megérkezel a strandra. Leteríted a törölköződet, és egyenesen a hűsítő medence felé veszed az irányt. Ahogy belépsz a vízbe, azonnal megcsap az az ismerős, átható, csípős klórszag. Megnyugodva veszel egy mély levegőt: „Itt aztán rend van, olyan tiszta a víz, hogy akár inni is lehetne belőle!” – gondolod magadban, hiszen a klórszag a fejünkben generációk óta egyet jelent a maximális higiéniával és a patyolattiszta fertőtlenítéssel.
Van azonban egy apró, de annál gyomorforgatóbb bökkenő, amiről a strandok üzemeltetői nem szívesen beszélnek: az igazán erős, szúrós klórszag a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem a tisztaság jele. Sőt, olykor éppen azt jelzi, hogy a medencében már egy egészen gazdag, nem kívánatos emberi „leves” gyűlt össze.
A klór önmagában egyáltalán nem ilyen büdös
Ahhoz, hogy megértsük ezt a kiábrándító jelenséget, érdemes tisztázni a klór valódi szerepét. A medencékben használt fertőtlenítőszer egy roppant fontos és hasznos kémiai fegyver: az a dolga, hogy kíméletlenül elpusztítsa a vízben megtelepedő veszélyes baktériumokat, vírusokat és egyéb kórokozókat. Egy megfelelően kezelt, tiszta vizű medencének, amelyben a klór optimális mennyiségben van jelen, valójában szinte alig van valamilyen észrevehető illata. Semmiképpen sem kellene, hogy már az öltözőből bűzölögjön.
A jellegzetes, orrot facsaró medenceszagért a kémiában egy egészen más vegyületcsoport, az úgynevezett klóraminok a felelősek.
Amikor a biológia találkozik a kémiával
A klóraminok akkor keletkeznek, amikor a vízbe adagolt tiszta klór kémiai reakcióba lép az úszók által a medencébe behordott, nitrogéntartalmú szerves anyagokkal. Ha eddig a pontig nyugodt voltál, most érdemes megkapaszkodni: ezek a szerves anyagok ugyanis nem mások, mint az emberi izzadság, a le nem mosott testápolók, a smink, a naptej, a hajzselé, és igen… az a bizonyos vizelet, amit sokan – gyerekek és felnőttek egyaránt – kényelemből egyszerűen a vízbe engednek.
Magyarul: ha belépsz egy uszodába, és azonnal megcsap az a brutálisan erős szag, az valójában annak a kémiai folyamatnak a bűze, ahogy a klór éppen kétségbeesetten küzd a fürdőzők által a vízbe hordott biológiai szennyeződésekkel. Minél büdösebb a víz, annál több benne a verejték és a pisi.
Ezért lesz vérvörös a szemed a csobbanás után
Gondolj csak vissza a nyaralásokra! Hányszor jöttél ki a hullámmedencéből úgy, hogy a szemed vérvörös volt, a bőröd pedig húzódott, kiszáradt és viszketett? A legtöbben ezt egyértelműen a túl sok klór számlájára írják, és azonnal a karbantartókat hibáztatják. A valóságban azonban ezért az irritációért is a felhalmozódott klóraminok a hibásak.
Ezek a vegyületek ugyanis kifejezetten maró és irritáló hatásúak. Károsítják a szem érzékeny kötőhártyáját, és agresszíven kiszárítják a hámréteget. Különösen a rosszul szellőző, fedett uszodákban és wellness részlegeken jelentenek komoly problémát, ahol a klóramin-gázok megrekednek a vízfelszín felett, egyenesen a gyanútlanul tempózó fürdőzők arcába párologva.
Akkor most kerüljük el messzire a medencéket?
Pánikra természetesen semmi ok, nem kell örökre száműznöd az úszást és a strandolást az életedből. A klóros fertőtlenítésre óriási szükség van, hiszen enélkül a medencék napok alatt szó szerint veszélyes, fertőző mocsarakká válnának. Az erős szagból önmagában nem lehet hajszálpontosan megállapítani a víz minőségét, de mindenképpen egy intő jel lehet, amit egy felelősségteljes üzemeltetőnek illik azonnal kivizsgálnia, és extra szellőztetéssel vagy vízcserével orvosolnia.
A megoldás egy jelentős része azonban a mi kezünkben van. Nem véletlenül könyörögnek a piktogramok a medencék szélén az előzetes tusolásért. Ha mindenki venné a fáradságot, és egy gyors, alapos szappanos zuhanyozással lemosná magáról az izzadságot és a kozmetikumokat, mielőtt fejest ugrik a medencébe, a klóraminok jelentős része meg sem születne. Legközelebb tehát, amikor mélyet szippantasz a tiszta medenceillatból, jusson eszedbe: a víz kémiája sokkal összetettebb – és néha sokkal undorítóbb – annál, mint amit a part széléről naivan feltételezünk.
Te mindig veszed a fáradságot egy alapos zuhanyra a csobbanás előtt, vagy mostantól gyanakodva figyeled majd a többi fürdőzőt a strandon?


