Cikkek
Felrobban? Megfagy? A sokkoló igazság arról, mit tesz az emberi testtel az űr
Mindannyian láttunk már olyan hollywoodi sci-fit, ahol a hős (vagy épp a gonosztevő) valamilyen balszerencse folytán védőfelszerelés nélkül kerül a világűr puszta vákuumába.
A forgatókönyv általában kétféle lehet: a karakter másodpercek alatt jégszoborrá fagy és apró darabokra törik, vagy – ahogy Arnold Schwarzeneggerrel történt az Emlékmásban – a szemei kidagadnak, az erei megduzzadnak, és végül látványosan felrobban.
A mozivásznon ez remekül mutat, és kétségtelenül a frászt hozza a nézőkre. A valóság azonban egészen másképp fest. Ha egy űrhajós kint a semmi közepén úgy döntene, hogy megszabadul a sisakjától, a fizika törvényei egy sokkal csendesebb, bár egyáltalán nem kellemesebb folyamatot indítanának el.
Nem vagy te vízibomba!
Kezdjük a legnépszerűbb mítosz lerombolásával: nem fogsz felrobbanni. A filmkészítők gyakran abból indulnak ki, hogy mivel az űrben nincs külső légnyomás, a testünkben lévő belső nyomás akadálytalanul szétveti a húsunkat.
Bár a testünk valóban reagál a nyomáskülönbségre, és a bennünk lévő gázok kitágulnak (amitől az ember kicsit felpuffadna), a bőrünk elképesztően rugalmas és masszív anyag.
Bőven elég ahhoz, hogy egyben tartsa a belső szerveinket és a vérereinket. A szöveteink könnyedén ellenállnak a vákuumnak, így a hollywoodi pukkanás garantáltan elmarad.
Ahol a nyál és a könnyek azonnal felforrnak
Ha a robbanást meg is ússzuk, a légnyomás hiánya egy másik, sokkal bizarrabb problémát hoz magával. A folyadékok forráspontja ugyanis szorosan összefügg a környezeti nyomással. Ha a nyomás csökken, a folyadékok alacsonyabb hőmérsékleten kezdenek el forrni.
Az űr vákuumában a nyomás gyakorlatilag nulla. Emiatt a testünk felszínén és a nyitott testüregekben lévő nedvesség azonnal forráspontra kerül, még normál testhőmérsékleten is.
Ha levennéd a sisakodat, a nyál a szádban, a könny a szemedben, sőt, a folyadék a tüdődben is pillanatok alatt pezsegni és párologni kezdene. Ezt a gyakorlatban is megtapasztalta egy Jim LeBlanc nevű amerikai tesztalany 1965-ben, amikor egy NASA vákuumkamrában a védőruhája véletlenül nyomásvesztést szenvedett. Az utolsó dolog, amire emlékezett az ájulása előtt, az volt, hogy a saját nyála felforr a nyelvén.
A kegyetlen visszaszámlálás: 15 másodperc
A leggyorsabb és leghalálosabb veszélyt azonban nem a forró nyál jelenti, hanem valami egészen banális dolog: az oxigénhiány.
Ösztönösen azt gondolnánk, hogy egy ilyen helyzetben a legjobb megoldás, ha veszünk egy mély levegőt, és visszatartjuk. Az űrben ez a lehető legrosszabb ötlet! A tüdőben lévő levegő a vákuum hatására azonnal tágulni kezdene, ami szó szerint szétroncsolná a tüdőszöveteket.
Ha viszont nyitott szájjal, a levegőt kifújva kerülsz az űrbe, az óra azonnal ketyegni kezd. A szíved továbbra is pumpálja a vért, de a tüdődön áthaladó vér már nem vesz fel oxigént.
Sőt, a gázcsere megfordul, és az oxigén kilép a vérből. Nagyjából 10-15 másodpercbe telik, amíg ez az oxigénhiányos vér eléri az agyadat. Ebben a pillanatban a tudat egyszerűen lekapcsol, és elveszíted az eszméletedet.
A világ legjobb hőszigetelője
És mi a helyzet a megfagyással? Az űr mélye elképesztően hideg, mínusz 270 Celsius-fok körüli hőmérséklettel. Ennek ellenére nem fagynál jéggé másodpercek alatt. A Földön azért fázunk, mert a hideg levegő vagy a hideg víz elvonja a hőt a testünkből (ezt hívják hővezetésnek).
Az űr azonban vákuum, azaz üresség. Nincs ott semmilyen anyag, ami elvezethetné a hőt a bőrödről. Valójában a vákuum a lehető legjobb hőszigetelő – pontosan ezen az elven működnek a hőtartó termoszok is.
A tested csak hősugárzás formájában tudna hőt leadni, ami egy hihetetlenül lassú folyamat. Bár végül valóban teljesen megfagynál, ez hosszú órákig tartana, jóval azután, hogy az oxigénhiány miatt már amúgy sem lennél az élők sorában.
Bár egy váratlan űrséta sisak nélkül nem járna gigantikus tűzijátékkal, a valóság a fizika csendes, de annál kíméletlenebb arcát mutatja meg. A pillanatok alatt elillanó tudat és az órákig tartó, lassú kihűlés tökéletesen rávilágítanak arra, miért is az űrruha az emberiség legfontosabb pajzsa a csillagok között.
