Cikkek
Galambok a rakéta orrában – a II. világháború legelborultabb katonai projektje
Képzeld el a második világháború legfeszültebb éveit. A világ legzseniálisabb elméi éjt nappallá téve azon dolgoztak, hogyan lehetne tökéletes, célra tartó precíziós fegyvereket készíteni. A radarok ekkoriban még pontatlanok és megbízhatatlanok voltak, a számítógépek pedig akkorák, mint egy családi ház – esély sem volt arra, hogy egy ekkora monstrumot beépítsenek egy bombába.
Ekkor lépett a színre a híres amerikai pszichológus, B.F. Skinner, egy olyan megdöbbentő, abszurd javaslattal, amire valószínűleg senki sem számított: ültessünk élő galambokat a bombák orrába, és hagyjuk, hogy egyszerűen ők vezessék a fegyvert!
Bár elsőre úgy hangzik, mint egy rossz vicc vagy egy Z-kategóriás háborús vígjáték forgatókönyve, a „Project Pigeon” (Galamb Projekt) egy nagyon is komoly katonai kutatás volt, amit a kormány eleinte több százezer dollárral támogatott.
A zseniális terv: operáns kondicionálás a harctéren
De miért pont galambok? Skinner arra a tudományos tényre alapozta az ötletét, hogy ezeknek a madaraknak a látása egyszerűen kiváló, a reakcióidejük pedig hihetetlenül gyors. Ami viszont a pszichológus számára a legfontosabb volt: operáns kondicionálással szinte bármilyen monoton feladatra betaníthatók, ha a megfelelő jutalmazási rendszert alkalmazzák náluk.
A rakéta orrkúpja a galamb pilótával. Source: National Institute of Standards and Technology / The Saga of the Bird-Brained Bombers | NIST
A célpont felismerésének betanítása. Source: Hack Education / Pigeons, Operant Conditioning, and Social Control
A galambvezérelt bomba teste. Source: LIFE
A rendszer a gyakorlatban a következőképpen nézett volna ki: a rakéta orrába egy speciális, három rekeszből álló, szűk „pilótafülkét” építettek. Ide ültettek be három, előzetesen szigorúan kiképzett galambot. A madarak előtt egy-egy apró képernyő kapott helyet, amelyre egy precíz lencserendszer vetítette ki a rakéta előtti élő, valós képet.
Skinner a madarakat úgy tanította be, hogy amint meglátnak egy ellenséges hadihajót a képernyőn, azonnal kezdjék el a csőrükkel peckölni a célpontot. A képernyő érzékelte a peckölést, a rendszert pedig úgy alakították ki, hogy az apró ütéseket elektromos jelekké alakítsa. Ezek a jelek közvetlenül a rakéta kormánylapátjait mozgatták. Ha a hajó elmozdult a képernyő közepéről, a galamb a széleket peckölte – a rakéta pedig a jelek alapján azonnal korrigálta a röppályát.
A legőrültebb rész: a rendszer hibátlanul működött
Bármilyen nevetségesen is hangzik ez a kísérlet, a legmegdöbbentőbb dolog az volt benne, hogy a gyakorlatban tökéletesen működött! A szimulációs tesztek során a galambok hidegvérű profikként követték a kijelölt célpontokat. Még akkor sem zökkentek ki a munkából, amikor Skinner szándékosan zavaró zajokkal, hangos robbanásokkal vagy hirtelen felvillanó, erős fényekkel próbálta megijeszteni őket.
Szinte sosem hibáztak, a három madár „többségi szavazata” (tehát ha ketten ugyanazt a pontot peckölték) pedig zseniálisan kiküszöbölte az esetleges egyéni tévedéseket. A találati arányuk fényévekkel jobb volt, mint bármelyik akkori technológiának.
A tábornokok mosolya és a projekt bukása
Hiába volt azonban a technológia döbbenetesen működőképes, az amerikai katonai vezetés egyszerűen képtelen volt komolyan venni az egészet. A tábornokok arcáról nem lehetett letörölni a gúnyos mosolyt: teljesen abszurdnak és nevetségesnek tartották a gondolatot, hogy az amerikai légierő legfejlettebb, legfélelmetesebb fegyverét egy maréknyi magot csipegető szárnyas irányítsa.
A projektet végül 1944-ben hivatalosan is leállították, a pénzt pedig inkább az új, elektronikus irányítórendszerek fejlesztésére fordították (amelyek később a modern rakéták alapját adták). A „katona-galambokat” békésen leszerelték. Skinner nem esett kétségbe, egyszerűen hazavitte kedvenc kísérleti alanyait. Később mosolyogva mesélte, hogy a madarak még tíz évvel a háború után is tökéletesen emlékeztek a betanított célpontokra. A Project Pigeon így megmaradt a történelem egyik legzseniálisabb, de túlságosan is bizarr lábjegyzetének.
