Cikkek
A 16. századi lovag, aki műkézzel kaszabolt, és feltalálta a történelem legikonikusabb beszólását
Képzelj el egy középkori zsoldos lovagot, aki egy vad csatában elveszíti a jobb kezét egy ágyúgolyó miatt. A legtöbb ember ilyenkor visszavonulna egy csendes sarokba, hogy életéből hátralévő részét fakanálfaragással töltse. De nem Götz von Berlichingen! Ő csináltatott magának egy félelmetes, high-tech vasműkezet, amivel ugyanolyan vígan forgatta a kardot, és mellékesen bevonult a történelembe, mint a férfi, aki megalkotta a világtörténelem leghíresebb, legnyersebb főúri beszólását.
A végzetes ágyúgolyó és a vaskéz
Götz von Berlichingen 1480-ban született egy német nemesi családban, de a békés udvari élet vagy a lusta földesúri lét sosem vonzotta. Inkább szabadúszó zsoldosnak állt, aki bárkinek szívesen harcolt, aki megfizette, de ugyanilyen örömmel rabolta ki a gazdag kereskedők karavánjait puszta szórakozásból.
A karrierje azonban 1504-ben, a landshuti örökösödési háborúban majdnem véget ért. Egy ellenséges ágyúból kilőtt golyó telibe találta a kardját, amely olyan brutális erővel csapódott vissza, hogy tőből lemetszette a jobb kézfejét.
A 16. században egy ilyen sérülés egyenlő volt a biztos halálos ítélettel vagy a teljes társadalmi kirekesztéssel. Götz azonban nem adta fel: egy helyi fegyverkovács segítségével megalkotta a kor legfejlettebb protézisét. Az első vaskeze még egyszerűbb volt, de a második – amelyet a mai napig egy német múzeumban őriznek – egy valóságos mérnöki csoda. A vasujjakat belső rugókkal és gombokkal lehetett mozgatni, így Götz újra stabilan fogta a kardot, a lova kantárját, sőt, még egy lúdtollat is elbiroklt, ha épp hivatalos levelet akart diktálni.
A kiborg zsoldos rémtettei
Ezzel a félelmetes fegyverrel a kezében a „vaskezű” lovag még évtizedeken át terrorizálta a német vidéket. Fosztogatott, párbajozott, és ha el is fogták a hatóságok, a vagyonának köszönhetően mindig ki tudta vásárolni magát a börtönből.
A legendájának a csúcspontja mégis egy harchoz köthető. Amikor Götz egyszer egy várkastélyba szorulva védte magát a sváb liga túlerőben lévő csapatai ellen, az ellenséges parancsnok megadásra szólította fel. Götz válasza rövid volt, velős, és örökre beírta magát a popkultúrába (később maga Johann Wolfgang von Goethe is megörökítette a róla szóló drámájában). Kinézett a várfalról, és ezt üvöltötte le:
„Mondd meg a kapitányodnak, hogy Őfelsége iránti tiszteletből megadom magam, de ami őt illeti, megcsókolhatja a seggemet!”
A békés vég
Götz von Berlichingen, a törvényen kívüli, fittyet hányó kiborg lovag végül nem a csatatéren, egy golyótól esett el. Békésen, ágyban, párnák közt halt meg 1562-ben, tiszteletreméltó 82 éves korban, maga mögött hagyva a történelem talán legvagányabb életútját.
