Cikkek
Ha gazdag akarsz lenni, hagyd a Földet: így esik a gyémánteső a szomszédban
Míg nálunk a Földön egy kiadós vihar után maximum egy unalmas, sáros pocsolya, vagy rosszabb esetben némi bosszantó jégkár marad hátra, addig a Naprendszerünk mélyén olyan elképesztő időjárás uralkodik, ami egy kapzsi ékszerész legvadabb álmait is túlszárnyalja. Ha igazán gazdag akarsz lenni, nincs más dolgod, mint odaköltözni a Jupiterre vagy a Szaturnuszra – persze csak ha valahogy túléled a több ezer kilométeres, pusztító atmoszférát.
A recept: hatalmas viharok és rengeteg metán
A tudósok és a csillagászok régóta sejtették, hogy a gázóriások légköre tartogat meglepetéseket, de a valóság minden sci-fi filmet felülmúl. Kiderült, hogy a Jupiter és a Szaturnusz sűrű, viharos atmoszférájában hatalmas mennyiségű metán található. Ráadásul ezeken a bolygókon nem ritkák a földihez képest felfoghatatlanul brutális, gigantikus viharok sem, amelyek akár évszázadokig is tombolhatnak egyfolytában.
A koromtól a csillogó drágakőig
A varázslat ott kezdődik, amikor a hatalmas viharok során a villámok belehasítanak ezekbe a sűrű metánfelhőkbe. A villámcsapás brutális energiája lényegében megsüti a gázt, amiből egyszerű szén, egészen pontosan korom képződik. Ez a korom pedig lassan, szitálva elkezd zuhanni a bolygó forró magja felé.
Ahogy a fekete darabkák egyre lejjebb süllyednek a sötét, vastag atmoszférában, az egyre növekvő, brutális nyomás és az elviselhetetlen hőmérséklet először grafittá préseli őket. Igen, pontosan ugyanazzá az anyaggá, ami az egyszerű ceruzád hegyében is van. De a zuhanás itt még nem ér véget. Nagyjából 6000 kilométeres mélységben a körülmények már annyira extrémek, hogy a grafit szerkezete tovább tömörödik, és átlátszó, tiszta, tömör gyémánttá alakul.
Évente ezer tonna vagyon a semmibe
A kutatók óvatos becslései szerint a folyamat annyira intenzív, hogy egyedül a Szaturnuszon évente akár ezer tonna gyémánt is hullhat az égből. Ezek ráadásul nem csak mikroszkopikus porszemek: sok közülük akár egy centiméteres átmérőjű is lehet, ami a Földön már kifejezetten ritka és tekintélyes méretű ékszernek számítana. A Naprendszer két legnagyobb bolygója tehát szó szerint drágakövekben fürdik.
A folyékony széntenger tragédiája
Mielőtt azonban felhívnád a bankodat egy expedíció vagy egy űrhajóbérlés miatt, van egy aprócska, de annál szomorúbb bökkenő. Ezek a csodálatos, égből hulló drágakövek ugyanis nem egy szilárd talajra potyognak, ahol csak fel kellene markolni őket.
Ahogy a gyémántok még mélyebbre süllyednek az extrém forró, izzó bolygómag felé, végül elérik azt a kritikus hőmérsékletet, amit már ők sem bírnak ki. A drágakövek egyszerűen megolvadnak, és egy forró, folyékony széntengerként kavarognak tovább a bolygó legmélyebb bugyraiban, ahonnan soha senki nem hozhatja fel őket. Bár az űrbéli, instant meggazdagodás egyelőre elmarad, egy dolgot biztosan megtanultunk: a Naprendszerünk jóval fényűzőbb hely, mint ahogy azt valaha is gondoltuk.
