Cikkek
Mennyi ember fogja meg a kiflidet, mielőtt megveszed az üzletben?
Korán reggel van, rohansz a munkahelyed felé, de beugrasz a helyi szupermarketbe egy gyors, friss, gőzölgő kifliért. Átveszed a papírzacskót, beleharapsz a ropogós végébe, és elégedetten indulsz tovább. De állj csak meg egy pillanatra! Tettél már fel magadnak a kérdést, hogy vajon hány idegen kéz, hány tüsszentés és hány láthatatlan bacilus kísérte ezt a kiflit odáig, hogy a tiéd lehessen?
Ha most hirtelen elmegy a étvágyad, az teljesen normális. Mert amíg a csomagolt élelmiszerek esetében pontosan tudjuk, mit kapunk, a pékségek polcain sorakozó, szabadon álló pékáruk világa egy igazi, csendes mikrobiológiai horrorfilm.
A raktártól a polcig: a hosszú út
Ahhoz, hogy a kifli megérkezzen a szupermarket kosarába, hosszú és rögös utat kell bejárnia. Nem a pék puszta kezével kezdődik a dolog – bár az sem lenne utolsó szempont –, hanem a szállítás folyamatával. A frissen sütött pékárut behajigálják a ládákba, teherautókra pakolják, majd a hajnali órákban betolják a boltokba.
Itt aztán elkezdtődik a leglátványosabb fázis: az emberi tényező. A dolgozók kipakolják a polcokra, de lássuk be, nem mindig kesztyűben. És ez még csak a bemelegítés.
A vásárlók áldásos tevékenysége
A legnagyobb „kaland” akkor kezdődik, amikor a bolt kinyitja kapuit, és megérkeznek a vásárlók. Gondolj csak bele, mit csinálsz te magad is egy önkiszolgáló péksütis pultnál! Odalépsz, ott lóg a csipesz, de persze a legtöbben inkább kézzel nyúlnak be.
Megnyomkodod, mert megszagolod, hogy elég puha-e. Visszateszed. Megfogsz egy másikat, az sem tetszik, azt is visszateszed. Közben a melletted álló kisgyerek a kezével tapogatja végig az egész sort, a nagymama a szemüvegét igazgatja, miközben belelehel a pultba, a mögötted álló pedig a bevásárlókocsiból átszállt baktériumokkal dúsítja a levegőt.
Amikor a kifli eljut hozzád, statisztikailag már legalább négy-öt különböző ember tapogatta meg, forgatta körbe, tüsszentett rá a levegőben, vagy épp tette vissza a polcra, mert mégsem azt a darabot akarta. Az utcáról behozott porról, a pénztárcák és telefonok felületén élő ezermilliárd bacilusról nem is beszélve, amiket a vásárlók boldogan visznek át a pékárukra.
Miért nem betegek ettől folyamatosan az emberek?
Most persze jogosan kérdezheted: ha ez ennyire durva, miért nem fekszik az egész ország kórházban egy-egy sajtos croissant után?
A válasz az immunrendszerünk hihetetlen ellenálló képességében rejlik. A mindennapi életben folyamatosan érintkezünk baktériumokkal, és a szervezetünk remekül megbirkózik a kisebb dózisú kórokozókkal. Ettől függetlenül a gondolat, hogy egy idegen ember koszos ujjaival már végigsimogatta a reggelidet, finoman szólva sem higiénikus. Nem véleményes, hogy az egészségügyi szakemberek folyamatosan kongatják a vészharangot a nyitott pultok miatt.
Hogyan védekezhetsz?
Szerencsére nem kell teljesen lemondanod a friss péksütikről. A megoldás pofonegyszerű: használj mindig csipeszt vagy a kihelyezett eldobható kesztyűt – még akkor is, ha a mögötted álló türelmetlenül fújtat.
Ha otthon vagy, egy gyors sütőbe dobás (pár perc magas hőmérsékleten) nemcsak hogy megújítja a kifli ropogósságát, de a hő a baktériumok nagy részét is azonnal elpusztítja.
A következő alkalommal, amikor belépsz a pékségbe, gondolj arra a láthatatlan kézfogás-láncra, amin a reggelid átesett. A kifli finom, de egy kis óvatosság sosem árt, mielőtt jóízűen beleharapsz a világ legnépszerűbb közös portékájába!
