Cikkek
Hogyan fojtott meg egy egész várost 30 másodperc alatt egy afrikai tó?
1986. augusztus 21-ének éjszakáján a kameruni Nyos-tó környékén mély, tompa morajlás hallatszott a föld alól.
Néhány perccel később a környéken élő falvakban minden zaj elcsendesedett: elnémultak a kutyák, nem énekeltek a madarak, a reggel felkelő nap pedig egy olyan katasztrófa nyomait világította meg, amelyhez foghatót a tudósok még soha nem láttak.
Több mint 1700 ember és 3500 háziállat feküdt mozdulatlanul az utcákon, az ágyakban és az udvarokon. Egyetlen ház sem dőlt össze, nem volt tűz, nem volt robbanás, és a testeken egyetlen apró sérülés sem látszott.
Mi történt az éjszaka leple alatt?
A pezsgőbontás halálos fizikája
A Nyos-tó egy kialudt vulkán kráterében fekszik.
A tófenék alatt kilométerekkel azonban a vulkáni magma még mindig aktív volt, és folyamatosan hatalmas mennyiségű szén-dioxid gázt szivárogtatott a vízbe.
A trópusi melegben a tó felszíni rétege meleg volt, a mélye viszont hideg. A több mint 200 méteres vízoszlop hatalmas nyomása úgy zárta magába a gázt a fenéken, mint egy lezárt pezsgősüveg. Évtizedeken át gyűlt a feszültség a mélyben.
Aznap este egy apró földcsuszamlás vagy egy heves esőzés kibillentette az egyensúlyt. A mélyben lévő hideg, gázzal teli víz felkeveredett a felszín felé – és beindult a katasztrófa:
-
A nyomáscsökkenés miatt a gáz hirtelen kivált a vízből, pontosan úgy, mint amikor felrázva nyitod ki a kólásüveget.
-
A tóból egy 100 méter magas vízoszlop és gázfelhő robbant ki a sötét égboltra.
-
Több mint egymilliárd köbméternyi tiszta szén-dioxid szabadult fel a légkörbe.
A láthatatlan gyilkos csendes rohama
Mivel a hideg szén-dioxid másfélszer nehezebb a levegőnél, a gáz nem szállt fel, hanem lefelé, a völgyekbe zúdult, mint egy láthatatlan, nehéz folyadékhullám.
A gáztömeg 20-50 km/h sebességgel hömpölygött végig a völgy falvain.
Ahogy elérte a településeket, egyszerűen kiszorította az oxigént: a lámpások és a tüzek azonnal kialudtak, az alvó emberek és állatok pedig egyetlen lélegzetvétel után elvesztették az eszméletüket, és percek alatt fulladásos halált haltak – anélkül, hogy felfogták volna, mi történik.
A tragédia után a nemzetközi tudósok speciális rendszert építettek ki: a tófenékre hatalmas csöveket engedtek le, amelyek folyamatosan, kis adagokban vezetik ki a gázt a víz felszínére, megakadályozva, hogy a hegyi kráter mélye valaha újra halálos csapdává váljon.
