Cikkek
Kék unikornisok és tüzet rakó hódok: az 1835-ös átverés, amit a világ legjobb tudósai is elhittek
Azt hiszed, a „fake news”, vagyis a kamuhírek korszaka az internettel és a gyanús közösségi médiás posztokkal kezdődött? Akkor most kapaszkodj meg, mert 1835 augusztusában a világ egyik legnagyobb újságja, a New York Sun egy olyan hatrészes cikksorozatot dobott le a gyanútlan olvasókra, ami mellett a mai legvadabb összeesküvés-elméletek is unalmas esti mesének tűnnek. Az egész város – és vele együtt az ország – meg volt róla győződve, hogy a Holdon értelmes életet találtak. Méghozzá szárnyas, meztelen denevéremberek formájában.
A szuperteleszkóp és a hihető alapsztori
A sztori zseniálisan, lépésről lépésre indult, hogy szép lassan mindenkit behúzzon a csőbe. A lap arról számolt be, hogy a kor egyik leghíresebb brit csillagásza, Sir John Herschel a dél-afrikai Jóreménység fokán megépítette a világ valaha volt legnagyobb és legfejlettebb teleszkópját. A beszámoló szerint a gigantikus lencse olyan erős volt, hogy nemcsak a Hold felszínét, de az ott élő állatokat is tökéletes élességgel mutatta meg a Földről.
Az olvasókat napról napra egyre abszurdabb, mégis száraz tudományos stílusban megírt felfedezésekkel bombázták. Először „csak” vörös dombokról, buja növényzetről és hatalmas óceánokról írtak, majd hirtelen megjelent az élet.
Tüzet rakó hódok és kék unikornisok
A cikkek hamarosan beszámoltak az apró, két lábon járó (bipedális) hódokról, amelyek tüzet raktak a maguk által épített kunyhókban. Aztán jöttek a gyönyörű, kék színű unikornisok, amik békésen ugrándoztak a holdi legelőkön.
A csúcspont: feltűnik a denevérember
A hisztéria a negyedik napon hágott a tetőfokára, amikor az újság bemutatta a „Vespertilio-homo”-t, azaz az értelmes denevérembert. A jelentés szerint ezek az egy méter magas, sárga szőrrel borított, hatalmas denevérszárnnyal rendelkező lények békésen éltek a kráterekben. Gyümölcsöket ettek, társalogtak, és láthatóan bonyolult társadalmi életet éltek odafent.
A Yale tudósai is bedőltek a sci-finek
A hatás elképesztő volt. A New York Sun példányszáma szó szerint az egekbe lőtt, és pillanatok alatt a világ legolvasottabb napilapjává vált. Az emberek az utcán csak erről beszéltek, a tudományos körök pedig heves, véresen komoly vitákba kezdtek. A történet annyira hitelesnek tűnt, hogy még a patinás Yale Egyetem tudósai is leutaztak New Yorkba, és azt követelték, hogy hadd nézzék meg az eredeti brit folyóiratot, ahonnan a Sun állítólag a cikkeket fordította.
A leleplezés, amit mindenki imádott
Természetesen az egészből egyetlen szó sem volt igaz. A mesteri átverést az újság egyik zseniális szerkesztője, Richard Adams Locke találta ki. A célja kettős volt: egyrészt az egekbe akarta tornászni az eladásokat, másrészt kegyetlenül ki akarta gúnyolni azokat a korabeli csillagászokat, akik mindenféle bizonyíték nélkül komolyan hittek a bolygókon élő idegenekben.
Amikor hetekkel később végül lelepleződött a csalás, a közönség egyáltalán nem volt dühös. Nem követelték vissza a pénzüket és nem bojkottálták a lapot. Az emberek annyira élvezték a korát megelőző, zseniális sci-fi mesét, hogy még azután is hatalmas példányszámban vették az újságot, hogy kiderült: a kék unikornisok és a sárga szőrű denevéremberek csak egy unatkozó újságíró zseniális elméjében léteztek.
