Cikkek
A Hullazsinat: Amikor a katolikus egyház kiásott egy halottat, hogy elítélhesse
Képzeld el a világ legfeszültebb bírósági tárgyalását. A teremben vágni lehet a csendet, a bíró dühösen sorolja a legsúlyosabb vádakat. A vádlott viszont egyetlen szót sem szól a saját védelmében. Nem azért, mert makacs, vagy mert a zseniális ügyvédje erre utasította. Hanem azért, mert már hét hónapja halott.
Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a középkor legsötétebb éveiben, 897-ben a katolikus egyház pontosan egy ilyen pert folytatott le. Üdvözlünk a történelem legabszurdabb, legbizarrabb és leggyomorforgatóbb jogi procedúráján: a Hullazsinaton!
Egy oszladozó hulla a vádlottak padján
A 9. század végi Róma nem éppen a béke és a lelki nyugalom szigete volt. A városban teljes káosz uralkodott, a pápai trónért pedig szó szerint vérre menő küzdelmek zajlottak. A politikai gyilkosságok szinte mindennaposak voltak. Ebben a pattanásig feszült légkörben lépett hatalomra VI. István pápa, aki úgy érezte, sürgősen le kell számolnia az egyik elődje, Formosus pápa politikai örökségével.
Volt azonban egy gigantikus technikai bökkenő: Formosus ekkor már hét hosszú hónapja alulról szagolta az ibolyát.
A legtöbb ember ezen a ponton valószínűleg annyival intézte volna el a dolgot, hogy átírja a történelemkönyveket, vagy kiátkozza a halottat. VI. Istvánt azonban nem olyan fából faragták, aki beéri félmegoldásokkal. Megparancsolta, hogy ássák ki Formosus oszladozó testét a sírjából. A hullát ráadták a legdrágább, arannyal hímzett pápai díszruhákat, és ünnepélyesen felültették egy trónra a lateráni bazilikában, hogy kezdetét vegye a felelősségre vonás.
A rettegő tinédzser, aki a halott helyett beszélt
A per egyáltalán nem valami titkos, zárt ajtók mögötti rituálé volt, hanem teljesen hivatalos formában, a legmagasabb egyházi méltóságok jelenlétében zajlott. A kortárs feljegyzések szerint a jelenet egyszerre volt groteszk és félelmetes. VI. István pápa ott állt a terem közepén, és vörös fejjel üvöltözött a trónon roskadozó, oszladozó hullával, sorolva a vádakat – főleg eskyszegést és illegális pápává választást a fejéhez vágva.
Hogy a jogi látszatot valamennyire fenntartsák, a bíróság úgy döntött, a vádlottnak joga van a „védekezésre”. Ehhez egy halálra rémült, 18 éves diakónust jelöltek ki, akinek el kellett bújnia a hulla mögött a trónnál, és valahányszor István feltett egy kérdést, a fiúnak kellett Formosus nevében, remegő hangon válaszolnia.
Brutális ítélet és a gyors karma
Mivel a védelem (érthető módon) nem tudott erős érveket felvonultatni, a bíróság Formosust bűnösnek találta minden vádpontban. Az ítélet végrehajtása pedig még magánál a tárgyalásnál is kegyetlenebbre sikerült.
A halott pápáról letépték a díszes ruhákat, és rongyokba öltöztették. Ezt követően levágták a jobb kezének azt a három ujját, amellyel életében az áldásokat osztotta, mintegy visszavonva minden korábbi cselekedetét. A megcsonkított testet ezután kötelekre kötötték, végighúzták Róma macskaköves utcáin, végül pedig a Tiberis folyóba hajították.
A sors azonban nem hagyta annyiban ezt a gyomorforgató színjátékot. A római köznép – bár hozzá volt szokva a brutalitáshoz – annyira felháborodott az eseten, hogy hatalmas lázadás tört ki a városban. A karmát nem lehetett becsapni: VI. István pápát néhány hónappal később elfogták, börtönbe vetették, majd saját cellájában megfojtották.
És mi lett a meggyalázott hullával? Formosus testét később egy jószívű szerzetes kihalászta a folyóból. Amikor a politikai széljárás ismét megváltozott, a következő pápa hivatalosan is semmisnek nyilvánította a Hullazsinat döntéseit, visszaadta Formosusnak a pápai tiszteletet, és végül tisztességes, végső nyugalomra helyezte a Szent Péter-bazilikában. Ha legközelebb úgy érzed, hogy a modern politika túlságosan eldurvult, csak jussanak eszedbe a 9. század mindennapjai!
