Cikkek
Így működik a gázai tömeges célpontválasztási rendszer
Megrázó dokumentumfilm borzolja a kedélyeket a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. A The Guardian gondozásában készült, NAZA című alkotásban az izraeli hadsereg és a hírszerzés 24 egykori, illetve aktív tagja tálal ki arról a titkos és szisztematikus megfigyelési, valamint algoritmus-alapú rendszerről, amely a gázai légicsapások célpontjait jelöli ki.
A „NAZA”-kód: Algoritmusok a célkeresztben
A film címe egy héber katonai betűszóból (NAZA) ered, amelyet az izraeli hadsereg belső használatban a „járulékos károk” – vagyis a légicsapások során várhatóan életüket vesztő civilek – becsült számára használ.
A tanúvallomások szerint a hadsereg egy összetett, mesterséges intelligenciára épülő algoritmust alkalmazott a Hamász alacsonyabb rangú tagjainak azonosítására. A rendszer tömegesen jelölte ki a feltételezett célpontokat, akiket ezt követően gyakran az éjszaka közepén, a saját otthonukban bombáztak le – annak teljes tudatában, hogy a támadások során a velük lévő családtagjaik, feleségeik és gyermekeik is áldozatul esnek.
Lehallgatott telefonok és felperselt lakónegyedek
A megkérdezett tisztek és katonák részletesen beszámoltak a célpontok nyomon követésének módszereiről is. A telefonok feltörésével és folyamatos lehallgatásával pontosan behatárolták az érintettek tartózkodási helyét. Volt olyan tiszt, aki elmondta: közvetlenül a bombázások előtt hallgatták a kijelölt személyek és gyermekeik közötti beszélgetéseket.
A filmben szereplő vallomások emellett kitérnek a civilek lakta negyedek szisztematikus lerombolására is. A katonai belső becslések szerint még akkor is elrendeltek csapásokat, amikor tudható volt, hogy az adott lakónegyed épületeiben a lakosság akár 25 százaléka még mindig az otthonában tartózkodik.
Tények és független vizsgálatot igénylő részletek
A dokumentumfilmben elhangzottak súlya miatt kiemelten fontos elkülöníteni az igazolt tényeket az ellenőrzésre szoruló elemektől:
Bizonyított tények: A NAZA című dokumentumfilmet az Oscar-díjas Yuval Abraham és Rachel Szor rendezte, producere a The Guardian volt. A filmben 24 izraeli katonai és hírszerzési informátor szólal meg anonim módon (digitálisan torzított arccal és hanggal).
Független vizsgálatot igénylő részletek: A megszólaló tanúk személyazonosságát és felelősségi körét a film készítői és a The Guardian oknyomozói ellenőrizték, ám független nemzetközi védelmi szerv még nem tekinthetett be az izraeli hadsereg zárt adatbázisaiba és az algoritmusok pontos forráskódjába. Izrael hivatalosan visszautasítja a civilek szándékos célba vételét, hangsúlyozva, hogy a Hamász katonai struktúráinak megsemmisítésére törekednek.
A Velencében bemutatott NAZA nem egyedi katonai kilengésekről vagy egyéni hibákról szól, hanem magát a működési rendszert és az elfogadott protokollokat mutatja be. Az izraeli informátorok megrázó vallomásai rávilágítanak arra, hogy a modern, mesterséges intelligenciával támogatott hadviselés miként alakíthatja át a döntéshozatali mechanizmusokat és a járulékos veszteségek elfogadhatóságának határait.
