Cikkek
A sziget, ahol több a macska, mint az ember: üdvözlünk a japán cirmos-paradicsomban!
Képzeld el a tökéletes, nyugodt szigeti sétát, ahol az utcán haladva nem zajos turistacsoportokba vagy szuvenírárusokba botlasz, hanem macskák tucatjaiba. A kikötő betonján cirmosok napoznak, a házak kerítésein fekete kandúrok egyensúlyoznak, és ha le akarsz ülni egy padra megpihenni, szinte biztos, hogy egy négylábú helyi lakos már előtted lefoglalta a legjobb helyet. Bár ez úgy hangzik, mint egy elvakult macskagazdi legvadabb álma, Japánban, egy aprócska szigeten ez a kőkemény valóság. Üdvözlünk Tashirojimán, amit a világ ma már egyszerűen csak Macskaszigetként emleget.
A szerencsehozó négylábúak uralma
Tashirojima a szigetország északkeleti részén, Mijagi prefektúrában található, és a macskák jelenléte itt egyáltalán nem a véletlen műve. A szigetlakók hagyományosan halászatból tartották fenn magukat, és a mindennapi életük szorosan összefonódott a tengeri természettel. A helyi kultúrában és hiedelemvilágban a macskákat szerencsehozó állatoknak tartották. A halászok szentül hitték, hogy a négylábúak etetése, gondozása és tisztelete bőséges fogást, jó időjárást és jó szerencsét hoz a nyílt vizeken.
Az évtizedek során a macskák olyannyira elszaporodtak és beépültek a mindennapokba, hogy szép lassan a sziget hivatalos, elválaszthatatlan jelképeivé váltak. A helyiek a mai napig etetik és óvják őket, a sziget egyre terjedő macskás híre pedig természetesen a világ minden tájáról vonzani kezdte a kíváncsi utazókat és a fotósokat.
Amikor a demográfia a macskáknak kedvez
A történetnek azonban van egy sokkal csendesebb, kissé melankolikus oldala is. Tashirojima emberi lakossága az elmúlt évtizedekben drasztikus mértékben megfogyatkozott. Míg a sziget fénykorában körülbelül ezer fős, nyüzsgő közösség élt itt, mára ez a szám kevesebb mint száz főre csökkent.
Ahogy az sok vidéki japán településen megfigyelhető, a fiatalabb generációk a tanulás és a jobb munkalehetőségek reményében a nyüzsgő nagyvárosokba költöztek, maguk mögött hagyva az elöregedő falvakat. Az emberek lassan elfogytak, a macskák viszont maradtak, birtokba vették az üresen álló területeket és utcákat, így végérvényesen a sziget identitásának meghatározó, legfontosabb részévé váltak.
Ez egy igazi otthon, nem pedig vidámpark
Bár a közösségi médiában keringő, cuki fotók alapján Tashirojima egy hatalmas, interaktív macskás játszótérnek tűnhet, nagyon fontos különbséget tenni: ez nem egy mesterséges turistalátványosság. A szigeten egy valódi, hús-vér lakóközösség él, akiknek a mindennapi életük, a nyugalmuk és az otthonuk része ez a rengeteg állat.
Ha idelátogatsz, alapvető elvárás, hogy tiszteletben tartsd a helyiek íratlan és írott szabályait. Nem szabad automatikusan feltételezni, hogy minden egyes kóborló macska azonnali simogatásra vágyik, és a felelőtlen, mértéktelen etetésük is szigorúan tilos, hiszen a közösség amúgy is szervezetten gondoskodik róluk.
Tashirojima egyszerre egy végtelenül kedves, különös és egy picit szomorkás példája annak, hogyan veheti át a természet és egy állatfaj az irányítást ott, ahonnan az emberek lassan visszavonulnak. Ha egyszer eljutsz erre a páratlan helyre, egy dologra mindenképpen készülj fel: a fényképezőgéped memóriakártyáját garantáltan nem a tengerparti tájképek, hanem a legkülönfélébb pózokban szundikáló macskák fogják csurig tölteni.
