Cikkek
A világ legviccesebb FBI-aktája: miért hallgattak visszafelé egy tinislágert a sztárnyomozók?
Mi lehet a történelem legveszélyesebb, legfelforgatóbb dala? Egy titkos kommunista induló? Esetleg egy agresszív, rendszerellenes anarchista punk himnusz? J. Edgar Hoover igazgató és a hatvanas évek paranoid FBI-ja szerint a válasz egy pofonegyszerű, háromakkordos rock and roll sláger: a The Kingsmen zenekar Louie Louie című száma. De vajon miért rettegett a világ legprofibb és legkegyetlenebb nyomozóirodája egy ártatlan, tinédzsereknek szóló daltól?
A stúdióbaki, amiből világsláger lett
1963-ban egy portlandi garázszenekar, a The Kingsmen felvett egy régi R&B dalt, a Louie Louie-t. A stúdiókörülmények finoman szólva is pocsékak voltak, az egész felvétel inkább emlékeztetett egy amatőr próbára, mint egy profi lemezre.
Az énekes, Jack Ely egy túlságosan magasra lógatott mikrofonba próbált beénekelni, amihez nyújtózkodnia kellett. Ráadásul épp fogszabályzót hordott, a zenekar pedig olyan irgalmatlanul hangosan játszott a kis teremben, hogy a szövegből az égvilágon semmit sem lehetett érteni. Egy összefolyó, tagolatlan motyogás lett az egész. A dal azonban pont a nyers energiája miatt elképesztő sláger lett, és pillanatok alatt letarolta az amerikai slágerlistákat.
Hormonok és dühös szülők
Ekkor kezdődtek a valódi bajok. Mivel az eredeti szöveg teljesen kivehetetlen volt, az amerikai tinédzserek elkezdték belelátni és belehallani a saját, hormonoktól fűtött fantáziájukat. Futótűzként indultak útnak a pletykák az iskolák folyosóin, miszerint a dal valójában nyomdaipari festéket nem tűrő trágárságokkal és durva szexuális utalásokkal van tele.
A szaftos szóbeszéd hamar eljutott a konzervatív, felháborodott szülőkhöz is, akik azonnal tollat ragadtak. Levelekkel bombázták a hatóságokat, magát Robert Kennedy igazságügyi minisztert, és persze az FBI mindenható igazgatóját, J. Edgar Hoovert. Az egyik dühös, aggódó apa egyenesen azt írta: „Hogyan várhatjuk el a fiataloktól, hogy tisztességes amerikaiak legyenek, amikor ilyen mocskot sugároznak a rádióban?!”
Paranoia a hidegháború csúcsán
Az FBI a hidegháborús paranoia csúcsán véresen komolyan vette az esetet. Az ügynökök nemcsak azt gyanították, hogy a dal szimplán obszcén, hanem attól rettegtek, hogy talán titkos kommunista üzeneteket is kódoltak bele, amellyel a gyanútlan amerikai fiatalságot akarják szándékosan megrontani és fellázítani.
A 119 oldalas akta és a tökéletes PR
A Szövetségi Nyomozóiroda hangmérnökei és elit elemzői elképesztő erőforrásokat mozgósítva, két teljes éven át vizsgálták a dalt a laboratóriumokban. Lejátszották gyorsítva, lassítva, visszafelé, különböző drága szűrőkkel és extrém frekvenciákon. Hivatalosan kihallgatták a zenekar tagjait, a lemezkiadót, és még a dal eredeti szerzőjét is. Az FBI-akták az ügy végére 119 oldalnyira duzzadtak.
A gigantikus, adófizetők pénzéből finanszírozott nyomozás végül 1965-ben, teljes kudarccal zárult le. A szigorú laboratóriumi jelentés hivatalos konklúziója ma már a zenetörténelem egyik legviccesebb dokumentuma. Az FBI ugyanis kénytelen volt fehéren-feketén beismerni a vereséget:
„A felvételen hallható vokál semmilyen sebességnél nem érthető, és a Szövetségi Nyomozóiroda képtelen megállapítani, hogy a dal tartalmaz-e obszcén tartalmat.”
A „Louie Louie” ezt követően zavartalanul szólhatott tovább a rádiókban. A Kingsmen pedig valószínűleg a popkultúra történetének legjobb, legmasszívabb és teljesen ingyenes PR-kampányát kapta meg egyenesen az Egyesült Államok kormányától.
