Cikkek
Magyar Péter egyből cselekedne: Paks, a fenékküszöb és a lecke, amit meg kellett tanulnunk
Őszinte leszek: július végén, amikor le kellett állítani az első turbinát Pakson a Duna alacsony vízállása és a hőség miatt, szerintem elég sokunknak összeugrott a gyomra. Egy atomerőmű nem az a kategória, amivel játszani lehet, a klímaválság pedig idén nyáron nem kopogtatott, hanem ránk törte az ajtót.
De ami a hétvégén történt Pakson, az valami olyan volt, amit itthon ritkán látni: precíz, gyors és meglepően költséghatékony kríziskezelés.
Összeszedtem, mi történt a vasárnapi paksi sajtótájékoztatón, ahol Magyar Péter, Kapitány István és Ruszin Szendi Romulusz adtak helyzetjelentést a turbinák újraindításáról és a Dunán zajló brutális mérnöki munkáról.
A helyzet a gátnál: 33 ezer tonna kő és ipari búvárok
A probléma gyökere az volt,hogy a Duna vízszintje annyira leesett, hogy az erőmű hűtővíz-ellátása veszélybe került. A megoldás? Egy víz alatti fenékküszöb megépítése a folyómederben, ami megemeli a vízszintet.
A számok magukért beszélnek:
Hatalmas tempó: Mindössze 11 nap telt el a kormánydöntés óta, és a katonák, vízügyesek meg ipari búvárok már éjjel-nappal dolgoznak a mederben.
33 500 tonna kő: Napi 60-70 teherautó hordja az anyagot a magyar bányákból – ebből 5000 tonnát és a szállítást ráadásul hazai cégek ajánlottak fel ingyen!
Spórolás a bürokrácián: Az eredetileg 6,2 milliárdosra tervezett beruházásnál jelenleg 1,6 milliárdnál tartanak, és a becslések szerint 600 milliót még meg is fognak spórolni.
A célegyenes: A Duna két partja között már csak 150 méteres rés hiányzik, hogy teljesen összeérjen a víz alatti gát.
Visszaáll a rendszer: Már termelnek a turbinák
A jó hír az, hogy a vízügyi bravúr meghozta az eredményét. Vasárnap reggelre a hatos turbina is újrapörgött, a termelés pedig átlépte a 800-1000 megawattot, és a tervek szerint szerdára újra eléri a teljes, 2000 megawattos maximális kapacitást.
Ahogy Kapitány István megjegyezte: a sikerhez az is kellett, hogy a lakosság és a nagyvállalatok (több mint ezer cég) fegyelmezetten visszafogják az áramfogyasztást a legkritikusabb napokban.
(Oldalvágásként: a sajtótájékoztató kapott egy kis katonai humort is. Ruszin Szendi Romulusz külön kitért rá, miért nyomja hosszú ujjú felsőben a hőségben a zubbonyos katonák között, megjegyezve, hogy ő sem futkoshat „rövid gatyában meg pólóban” – amivel elég egyértelműen beszúrt egyet Orbán Viktor korábbi horvátországi nyaralós szettjének.)
Mi jön ezután? Törvények, amikre tegnap lett volna szükség
Magyar Péter a tájékoztatón elég egyenesen fogalmazott: az idei nyár megmutatta, hogy már nem a 24. órában vagyunk a klímaválság szempontjából, hanem azon is túl. A kiszáradó folyók és az aszály nem a jövő problémái, hanem a jelené.
Ennek szellemében a kormány ígérete szerint a paksi munkák lezárultával egy rendkívül szigorú és átfogó csomagot nyújtanak be a parlamentnek:
Új víz- és energiagazdálkodási törvényt
Klímatörvényt az aszálykárok és a vízhiány kezelésére
Erőteljesebb nyitást a megújulók felé (szélerőművek telepítése és 3000 MW-os energiatároló kapacitás kiépítése)
A tanulság
Lehet vitatkozni a politikán, de azon nem, hogy atomerőmű nélkül Magyarország jelenleg működésképtelen lenne. Ha Paks kiesne a rendszerből, az nemcsak brutális drágulást hozna az energiaárakban, de a szénerőművek pörgetése miatt a kibocsátásunk is az egekbe szökne.
A mostani paksi válságkezelés megmutatta, hogy ha baj van, tudunk gyorsan és racionálisan reagálni. A kérdés már csak az, hogy a következő hetekben érkező törvénycsomagok valóban hosszú távú választ adnak-e arra, hogy mihez kezdjünk egy olyan országban, ahol lassan kiszáradnak a legfontosabb folyóink.
Ti mit gondoltok, a szélerőművek és az új klímatörvény elegendő lesz a jövőbeli nyarak kibírásához?
