Történetek
Meglepetés bulit rendeztem az anyósomnak, de a végén sírva menekültem el
Az anyósom által kitaszítottnak lenni nehéz volt, de amikor a férjem exét előbbre helyezte nálam, mint engem, tudtam, hogy valaminek történnie kell! Megszégyenülve, kiközösítve és félreállítva egy partin, amit én rendeztem a anyósomnak, nem voltam hajlandó tovább tűrni a bántalmazást! Olvassa el, milyen ultimátumot adtam a férjemnek!
Sziasztok, itt Barbara! Egy lenyűgöző történetet szeretnék megosztani veletek! Kezdjük egy kis háttérrel. A férjemmel, Billel két csodálatos éve vagyunk házasok.
Én más fajhoz tartozom, mint ő (fekete), ő fehér, és ez okozott némi vitát nekünk. Ez olyasmi, amit az anyósom, Elaine, nyilvánvalóan nem helyesel vagy nem szeret.
Az ellenszenvének köszönhetően kihagyott a családi fotókról, mondván, hogy nem vagyok igazi családtag számukra. Szerencsére Bill mindig támogatott és megvédett, amikor ilyen helyzetek adódtak.
Próbáltam elnézni a köztünk lévő feszültséget, tényleg. A családi összejöveteleken mutatott meleg mosolya ellenére a szeme olyan fagyot árult el, amelytől az egész szoba megfagyott. A múlt hétvégén volt a hatvanadik születésnapja, és mindennek ellenére át akartam hidalni ezt a szakadékot.
Hogy őszinte legyek, inkább a férjem miatt.
Szeretem Billt, és tudom, mennyire szereti az édesanyját, ezért valami különlegeset akartam tenni. Mindent beleadtam, és egy pazar meglepetéspartit terveztem. Nem sajnáltam a pénzt a díszes tortára, a rendezvényre és a dekorációra.
Az erőfeszítéseim egészen a gyönyörű, de drága olasz bőr kézitáskáig értek, amiről tudtam, hogy már hónapok óta szemezgetett vele!
Amellett, hogy azért tettem, hogy a férjemet boldoggá tegyem, legbelül azt reméltem, talán naivan, hogy ez a nagyszerű gesztus talán felmelegíti a velem szemben tanúsított rideg hozzáállását. De ember, mekkorát tévedtem!
Az este nevetéssel és poharak csörömpölésével kezdődött. Úgy tűnt, minden rendben van a partin. A nappalink zsongott a rokonoktól és barátoktól. Mindegyikük megdicsérte a dekorációt, a bőséges ínyencfalatokat és az általam összeállított jazz-zenekart.
Elaine-t láthatóan őszintén meghatotta a meglepetés. Az arca felragyogott, amikor belépett a „Boldog születésnapot!” refrénre. Jó érzés volt boldognak látni őt, és egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy elhiggyem, új életet kezdhetünk.
Az anyukám még több reményt adott a megbékélésre, amikor odajött hozzám; csupa mosoly. Megköszönte a csodálatos meglepetéspartit. Megosztotta háláját az ajándékért is, amelyről azt mondta, hogy „az álmaimból való”.
A hangulat azonban megváltozott, amikor a buli vége felé a szokatlan izgalomtól ragyogó Elaine felém kapcsolt. Mindenkit meglepett, beleértve Billt is, amikor bejelentette, hogy egy különleges vendég még nem érkezett meg.
Suttogások töltötték meg a szobát, a kíváncsiság és a várakozás keveréke.
Arra azonban, ami ezután történt, SEMMI sem voltam felkészülve! Egy rövid telefonbeszélgetés után valakivel, Elaine felállt. RÁM bámult, és az összes vendég előtt csak úgy nyújtotta a kezét, mielőtt KATHY besétált.
A gyomrom összecsomósodott, és a szívem egyszerűen leesett!
Igen, Kathy – Bill előttem volt exe, a néhai gyermekének anyja! Elaine szemei olyan diadaltól csillogtak, ami mélyen belém hasított. Ő szervezte ezt meg, élvezte a sokkot, amiről tudta, hogy ez okozhatja.
„Összefutottam Kathyvel a boltban” – magyarázta Elaine közömbösen. „És mivel visszaköltözött a városba, gondoltam, jó lenne újra beilleszteni a családba néhai unokám anyját.”
A kijelentés iróniája az volt, hogy az „unoka”, akire az anyósom utalt, már hat éve eltűnt! Az este hátralévő része onnantól kezdve spirálba került!
Már így is feldúlt voltam, de Elaine viselkedése csak fokozódott, és ÉLETTÉ váltam!
Körbejárt a partin, és olyan kitartással lökdöste Kathyt Bill felé, ami már-már a megszállottság határát súrolta.
„Kathy, miért nem ülsz le mellé?” – javasolta. „Kathy, miért nem mész és segítesz neki a grillezésben?” „Kathy, megkérdeznéd tőle, hogy hol van?” Minden egyes javaslata tűt ütött a szívembe, a szándékai kristálytiszták voltak.
A nyelvembe haraptam, ökölbe szorítottam az öklöm az asztal alatt, és próbáltam higgadt és közömbös maradni. Mégis, minden egyes órával nőtt a fájdalom.
Mígnem eljött az UTOLSÓ SZÖVEG, amikor mindenki távozni készült. Elaine ragaszkodott hozzá, hogy Kathy búcsúzóul megölelje a férjemet!
Bár a férfi eleinte visszautasította, Elaine nyomulása és mindenki tekintete a partin addig fúródott belé, amíg meg nem engedett. Megölelték egymást, és valami elpattant bennem.
Elnézést kértem, elrohantam a zúgolódó vendégek mellett, a kocsimhoz rohantam, hazáig vezettem, és akkor átszakadt a gát. Könnyek csordultak végig az arcomon, forrón és megállíthatatlanul. Nem tudtam tovább tanúja lenni Elaine kegyetlen színházának.
Mire Bill hazaért a partiról, és rám talált, már csak reszkető káosz voltam, a szívem éppoly darabokra tört, mint a gondolataim.
„Miért hoztál ilyen kínos helyzetbe, hogy magyarázat nélkül otthagyod a vendégeinket, és elhajtasz?!” Bill kérdőre vont, mit sem sejtve a történtekről. „Az unokatestvéremmel kellett hazajönnöm”.
„Mit gondoltál, hogy megöleled Kathyt?!” Szembesítettem vele, amint kettesben maradtunk. „Nem akartam felzaklatni anyámat a születésnapján” – válaszolta, hangjában a csalódottság és a sajnálat keveréke volt.
„És úgy gondoltad, hogy könnyebb lesz felbosszantani ÉN-t, és később foglalkozni VELEM?” Visszavágtam, a sértettség nyilvánvaló volt a hangomban.
„Nézd, tudom, hogy kellemetlen volt, de nem tudnánk ma este túllépni ezen?” – könyörgött, a szemöldökét elkeseredetten összeráncolta.
„Nem, ma este nem, soha” – ellenkeztem, és felemelkedett a hangom. „Ez nem csak a ma estéről szól. Hanem minden gúnyos pillantásáról, minden oldalpillantásáról, amit valaha is rám vetett. A ma este volt a töréspont.”
Határozottan kijelentettem: „Vagy az anyád kér bocsánatot, vagy többé nem látjuk itt szívesen.” A férjem meglepődve tiltakozott: „Ez nem megy túl messzire?”.
„Nem” – mondtam, a hangom a bennem uralkodó zűrzavar ellenére is nyugodt volt. „Nem hiszem, hogy ésszerűtlen elvárni a tiszteletet a saját otthonomban, vagy igazából bárhol máshol.”
Ahogy ott álltam, eltökélten, azon tűnődtem, vajon én vagyok-e az, aki ésszerűtlen. Én voltam a „rossz fiú”, vagy csupán egy megvetett nő, aki kiállt a múlt árnyai ellen? Mit gondolsz, kedves olvasó?
Barbarát nem szerette és nem fogadta el az anyukája, de a következő mesében Larissa szívesen látta, sőt, még a férje édesanyjával is összebarátkozott. Amikor azonban nehezen esett teherbe az anyukája fiától, az idősebb nő szokatlan módon a saját kezébe vette a dolgokat, ami konfliktust okozott!
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
