Történetek
“Most már nyugdíjba mehetsz!” – a 82 éves alkalmazott sír, miután 170 ezer dolláros csekket kapott egy idegentől
Miután elvesztette férjét, a 82 éves Rosanna kénytelen volt munkát vállalni egy élelmiszerboltban, hogy eltartsa fogyatékos fiait. Egy titokzatos vásárlóval való találkozás után azonban megváltozott az élete.
60 gyümölcsöző házassági év után Rosanna férje elhunyt. A férje volt a családjuk kenyérkeresője a kisvállalkozásán keresztül, így Rosanna a halála után sarokba szorult.
Rosannának és férjének két rokkant fia volt, akik bár középkorúak voltak, fogyatékosságuk nem tette lehetővé, hogy maguk gondoskodjanak magukról. Sok orvosi számlájuk és szükségletük volt, amelyeket ki kellett elégíteni, így Rosannának munkát kellett találnia.
A helyi élelmiszerboltban kezdett el dolgozni. Rosanna 82 éves volt, így ez nagy kihívást jelentett. Az ő korában számos egészségügyi problémája volt, többek között hátproblémái.
Az élelmiszerboltban dolgozó munkásként a munkája gyakran megkívánta, hogy nehezet emeljen és egész nap álljon. Egészségügyi problémái ellenére azonban kitartott, és minden napot úgy vett, ahogy jött.
Egy nap, amikor éppen új készletet hozott be a hátsó raktárból, a háta kezdett gondot okozni.. A fájdalomtól és a kimerültségtől legyőzve megállt, hogy szünetet tartson és levegőt vegyen. Egy bevásárlókocsinak támaszkodott, és légzőgyakorlatokba kezdett, ahogy azt az orvosa javasolta.
Rosanna vezetője meglátta, hogy a bevásárlókocsinak támaszkodik, és nem nézte jó szemmel, hogy Rosanna tétlenséget látta.
“Rosanna! Nem azért kapod a fizetésed, hogy henyélj! Dolgozz, vagy menj el! Senki sem tart itt” – morgott a menedzser, mielőtt elsétált.
Kimberly, a helyi középiskola fiatal tanára és az élelmiszerbolt törzsvendége, meghallotta, hogy Rosannát megdorgálják, és odalépett hozzá.
“Jól van, asszonyom?” – kérdezte kedvesen megkérdezte a fáradt Rosannát.
“Ó, ne aggódjon miattam, kedvesem. Ez a munkával jár. Csak egy kis levegőre van szükségem, ennyi az egész” – mondta Rosanna, aki próbált erős maradni, de küzdött.
Ekkor egy férfi lépett oda hozzájuk, aki szintén aggódott Rosannáért. A neve Simon volt. Gazdag középosztálybeli vállalkozó volt, és rendszeres vásárlója az élelmiszerboltnak.
“Üdvözlöm, Simon vagyok. Jól van?” – kérdezte Kimberlyt.
“Igen, ‘ő’ jól van. És megkérdezheti maga, ha aggódik” – vágott vissza Rosanna, mielőtt Kimberly válaszolhatott volna a férfinak.
“Ó, elnézést, asszonyom. Nem akartam udvariatlan lenni. Csak arról van szó, hogy láttam, hogy az elmúlt két évben itt dolgozott. Nekem is van egy ön korabeli édesanyám, és el sem tudnám képzelni, hogy mindezt végig csinálja” – mondta Simon.
“A nagymamám nagyjából ugyanennyi idős. Nagyon sajnálom, hogy ilyen idős korában még mindig dolgoznia kell.”
“Igen, nos, meg fog lepődni, hogy mire képes az ember, ha odateszi magát. De köszönöm az aggodalmát, Simon” – mondta Rosanna, és grimaszolt, mert még mindig fájt a háta.
Ekkor egy másik vásárló, egy Jane nevű fiatal diáklány csatlakozott is a csoporthoz, aki szintén aggódott Rosanna miatt.
“Remélem, nem bánja, ha megkérdezem. Hány éves, asszonyom?” – kérdezte.
“82 éves fiatal vagyok, kedvesem” – válaszolta Rosanna vigyorogva.
Denise, egy fiatal szakember, csatlakozott a Rosanna köré csoportosuló emberekhez. Ezután további három ember csatlakozott, akik mindannyian aggódtak Rosanna jólétéért.
“A nagymamám nagyjából ugyanennyi idős. Nagyon sajnálom, hogy ilyen idős korában még mindig dolgoznia kell” – mondta Jane.
“Az enyém is, és alig tud járni. Maga egyedülálló, asszonyom” – tette hozzá Denise.
“Köszönöm. Nagyra értékelem az aggodalmatokat és az együttérzéseteket. De miattam ne aggódjatok. Nem lesz semmi bajom. Két fogyatékos gyereket kell eltartanom. Idősebbek, de nem tudnak magukról gondoskodni, és orvosi számláik vannak, amiket ki kell fizetni” – mondta Rosanna, és próbálta visszatartani a könnyeit.
“És amíg még van levegőm és erőm, hogy támogassam őket, addig pontosan erre fogom használni” – mondta Rosanna, letörölte a könnyeit, és felvette a részvényeket.
“Hadd segítsek. Ez a legkevesebb, amit tehetek” – mondta Kimberly, és elvette Rosannától a dobozt.
“Köszönöm, kedvesem. Isten küldött” – mondta Rosanna meleg mosollyal, miközben mindketten elsétáltak.
Öt hónappal később Rosanna a munkahelyén volt, és a szokásos módon intézte a dolgait. Egy bevásárlókocsira bukkant, amelyen egy boríték volt felírva: “Rosannának. Most már nyugdíjba mehet. Egy jó szamaritánustól.”
Zavartan nézett körül, hátha talál valami nyomot, hogy ki hagyhatta a levelet, de mindenki a szokásos módon végezte a dolgát.
Rosanna kinyitotta a borítékot, és egy 170 ezer dolláros csekket talált benne. Rosanna azonnal sírni kezdett. Teljesen hitetlenkedett. Ez a csoda akkor történt, amikor már majdnem belefulladt az orvosi számlákba, és a pénz, amit keresett, alig fedezte a családja megélhetését.
“Te valóban Isten küldötte vagy. Láttam, hogy a bolt felügyeleténél a bevásárlókocsiba dobtad azt a csekket. Hogy csináltad? Ennyi pénzt?”
Rosanna úgy döntött, hogy utánajár a dolognak, és megkérte a biztonsági főnököt, hogy nézze meg a biztonsági kamerák felvételeit, hogy ki hagyta ott a csekket. Amikor végre meglátta, ki volt az irgalmas szamaritánus, elolvadt a szíve.
Néhány nappal később Kimberly otthon készült az órákra, amikor megcsörrent a telefonja. Habozott, mielőtt felvette volna, mivel nem ismerte fel a számot.
“Hello… Ki az?” – kérdezte Kimberly.
“Szia, Kimberly. Rosannával beszélsz. A számát az élelmiszerboltos kártyájáról szereztem meg” – mondta Rosanna.
“Ó, Rosanna! Jó hallani felőled” – mondta Kimberly örömmel.
“Te Isten küldötte vagy. Láttam, hogy a bevásárlókocsiba dobtad a csekket. Hogy csináltad, gyermekem? Ennyi pénzt?” – kérdezte csodálkozva.
“Ó, lebuktam. Névtelen meglepetésnek szántam. Szeretnél velem vacsorázni ma este? Akkor elbeszélgethetünk” – mondta Kimberly.
“Örömmel” – zárta le Rosanna.
Aznap este Kimberly elmagyarázta, hogy van egy tanári blogja és több ezer feliratkozója. Pénzt gyűjtöttek Rosannának, hogy ki tudja fizetni a számláit és nyugdíjba tudjon menni.
Rosanna el volt ragadtatva, mert egész életében olyan keményen dolgozott, mégis attól félt, hogy soha nem lesz esélye a nyugdíjra. Kimberly figyelmessége és kedvessége azonban lehetővé tette ezt.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Egy apró hozzájárulásoddal nagy változást érhetsz el mások számára. Kimberly előfizetőinek minden apró hozzájárulása összejött, hogy egyetlen nap alatt megváltoztassa Rosanna életét.
- Az önzetlen szív jutalmat kap. Rosanna önzetlen volt, önmagát a gyermekei szükségletei mögé helyezte, és ez csodával határos módon kifizetődött.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
