Cikkek
A csata, amit Napóleon elveszített: a nap, amikor egy seregnyi nyúl futamította meg a császárt!
Amikor Napóleon Bonaparte neve szóba kerül, a legtöbbünknek a zseniális katonai stratégiák, a világraszóló győzelmek és a történelemkönyvek lapjain feszítő, szigorú tekintetű francia császár jut eszébe. Emberünk egész Európát a térdére kényszerítette, királyokat buktatott meg és birodalmak sorsát pecsételte meg egyetlen kézmozdulattal.
Létezik azonban egy olyan kínos epizód az életében, amelyet a hivatalok szorgalmasan próbáltak elsumákolni: az a nap, amikor a rettegett hadvezért egy több ezer fős, puha szőrű, tapsifüles sereg kényszerítette csúfos megfutamodásra.
Ünnepi vadászatból teljes kaosz
A sztori 1807 nyarán kezdődött, közvetlenül a híres tilsiti béke aláírása után. Napóleon úgy érezte, kijár neki és a vezérkarának egy kis kikapcsolódás, ezért felkérte hűséges stábjának vezetőjét, Alexandre Berthier marsallt, hogy szervezzen egy fejedelmi nyúlvadászatot.
Berthier nem akart semmit a véletlenre bízni. Hogy a császárnak véletlenül se kelljen órákig a bokrok között bujkálnia egyetlen rágcsálóért, gondolt egy merészet: felvásároltatta a környék összes nyulát. A beszámolók szerint körülbelül kétezer-háromezer tapsifülest gyűjtöttek össze, és zártak ketrecekbe a kijelölt mező szélén.
A pillanat, amikor a zsákmány visszatámadott
Eljött a nagy nap. A francia elit összegyűlt, a puskák megtöltve, a vadászati kürtök felharsonáztak. A császár készen állt a diadalra, a gyanútlan segédek pedig büszkén kinyitották a ketrecek ajtaját, hogy szabadon engedjék a puskavégre szánt nyúlhadat.
Ekkor azonban valami egészen elképesztő dolog történt. A nyulak ahelyett, hogy pánikszerűen a közeli erdő felé rohantak volna, hirtelen megálltak, megpördültek, és tömött csatasorba rendeződve megindultak… egyenest Napóleon és a generálisai felé!
Amikor a taktikázás már késő
A jelenet egyszerre volt groteszk és felejthetetlen. Több ezer nyúl trappolt megállíthatatlanul a francia hadsereg színe-virága felé. A tisztek először nevetgéltek, de a mosoly hamar az arcukra fagyott, amikor a bolyhos hullám elérte őket. A tapsifülesek nem ijedtek meg a puskadördülésektől, sem a vezérkari tisztek kiabálásától.
A rágcsálók elárasztották Napóleon csizmáját, felmásztak a nadrágszárán, és szó szerint beborították a császárt. A rettegett uralkodó, aki korábban egész hadseregeket söpört el a csatatéren, most kénytelen volt a saját gálaingével és egy ostorral csapkodni maga körül, miközben kétségbeesetten próbálta elhárítani a nyúláradatot.
Mi állt a bizarr „támadás” hátterében?
Vajon a nyulak tényleg bosszút akartak állni? A válasz jóval prózaibb, de legalább annyira vicces. Berthier marsall a nagy sietségben elkövetett egy óriási hibát: ahelyett, hogy vadnyulakat fogatott volna be, a helyi gazdáktól vásárolt házinyulakat.
Ezek a rágcsálók viszont nem a ragadozóktól való félelmet társították az emberi jelenléthez, hanem a napi kaját! Amikor meglátták Napóleont és díszes kíséretét, azt hitték, eljött az ebédidő, és rohamra indultak a várva várt réparációért.
Menekülés a hintóban
Látva, hogy a stratégiának lőttek, és a fejetlen tömeggel nem bírnak, Napóleon kénytelen volt megfújni a visszavonulót. Beszaladt a császári hintóba, és azonnali indulást parancsolt. A nyulak azonban még ekkor sem adták fel: sokuk bedugta a fejét a hintó ablakán, sőt, néhányuknak sikerült beugrania a császár mellé az ülésre, mielőtt a kocsis a lovak közé csapott volna.
Napóleon végül sikeresen kereket oldott, de az esemény örökre bevonult a történelem legviccesebb bakifilmes momentumai közé. És hogy mi ebből a tanulság? Bármilyen nagy hadvezér is légy, ha házinyulakkal gyűlik meg a bajod, jobb, ha van nálad egy jó adag sárgarépa!
