Cikkek
Nem Waterloo volt a legkínosabb: Napóleon legmegalázóbb veresége egy sereg tapsifüles ellen
A történelem egyik legnagyobb hadvezére, aki sorra igázta le Európa országait, és akinek a nevétől rettegtek a hatalmas birodalmak, élete legmegalázóbb vereségét nem a waterlooi sárban szenvedte el. Hanem egy verőfényes, napsütéses délutánon, amikor egy seregnyi bolyhos, ugráló házinyúl úgy döntött: ők bizony frontális támadást indítanak a francia császár ellen.
A megérdemelt pihenés és a gigantikus baki
1807 nyarán járunk, röviddel a történelmi jelentőségű tilsiti béke aláírása után. Napóleon úgy érezte, a sikeres diplomáciai és katonai győzelmek után megérdemel egy kis kikapcsolódást. Megbízta vezérkari főnökét, Alexandre Berthier-t, hogy szervezzen a tiszteletére egy nagyszabású, pompás nyúlvadászatot.
Berthier nem aprózta el a feladatot. Embereivel körülbelül 3000 nyulat gyűjtetett össze a környező vidékekről, majd ezeket az állatokat faketrecekben helyezte el egy hatalmas, zöldellő mező szélén. Amikor Napóleon és díszes, fegyveres kísérete megérkezett a helyszínre, a vezérkari főnök megadta a jelet, a szolgák pedig egyszerre nyitották ki a ketrecek ajtaját.
Vadnyúl helyett vacsorára váró házinyúl
A császári terv pofonegyszerű volt: a ketrecekből kiszabaduló nyulak rémülten szétrebbennek a mezőn, a császár és tábornokai pedig kényelmesen, szórakozva levadásszák őket. Volt azonban egy apró, de annál végzetesebb hiba a logisztikában.
Berthier ugyanis ahelyett, hogy embereivel fürge, ijedős vadnyulakat fogatott volna be az erdőkből, a kényelem kedvéért a helyi parasztoktól vásárolt fel házi tenyésztésű nyulakat. Ezek az állatok egyáltalán nem féltek az embertől. Sőt, amikor a ketrecből kiszabadulva meglátták a távolban közeledő Napóleont és kíséretét, meg voltak róla győződve, hogy megérkezett a gazda, aki végre meghozta a napi káposzta- és répaadagjukat.
Ahelyett, hogy az erdő felé menekültek volna, a 3000 éhes nyuszi egyetlen, hatalmas, morajló szőrgombócként megindult egyenesen a császár felé.
A szőrgombócok kíméletlen támadása
A csatát látott tábornokok és a kíséret tagjai először hangosan nevettek a komikus látványon. A nevetés azonban másodpercek alatt őszinte pánikba csapott át. A nyulak ugyanis szó szerint elözönlötték Napóleont. Villámgyorsan felmásztak a drága csizmáján, belemásztak a díszes zubbonyába, és elkeseredetten harapták a lábát, ételt követelve.
A világ legütőképesebb, legfélelmetesebb hadseregének veterán vezérei hirtelen azt sem tudták, mit tegyenek. Botokkal, puskatusokkal és lovaglóostorokkal próbálták verni, hessegetni a bolyhos hadsereget, de minden hiába volt. A nyulak falanxként nyomultak előre, a túlerő egyszerűen elsöpörte a katonai elitet.
A császár megfutamodik
Napóleon végül feladta a reménytelen küzdelmet, és kénytelen volt a hintójába menekülni a rágcsálók elől. A történet legszürreálisabb része azonban csak ekkor következett: néhány rendkívül elszánt nyuszi még a hintóhoz is követte az uralkodót, és a nyitott ablakon át ugrottak be utána az utastérbe.
A császár, aki korábban komplett birodalmakat és egyesített seregeket morzsolt fel a csatatereken, kénytelen volt parancsot adni az azonnali, teljes visszavonulásra. A hintó elviharzott a helyszínről, maga mögött hagyva 3000 csalódott, éhes tapsifülest – és a történelem legkomikusabb, legfurcsább katonai vereségét, amit ember valaha is elszenvedett.
