Cikkek
Terminátor a görög mitológiában: az első „mesterséges intelligencia” egy apró hiba miatt pusztult el
Képzelj el egy gigantikus, fémből készült alakot, amely nehéz léptekkel járőrözik egy sziget partjainál. Ha egy ellenséges hajó közeledik, a fémszörnyeteg azonnal akcióba lép, és kíméletlenül elpusztítja a betolakodókat. Ha ezt a jelenetet egy modern hollywoodi sci-fiben, mondjuk a Terminátorban vagy a Vasemberben látnád, egy percig sem lepődnél meg. De mi van akkor, ha ez a történet sokkal, de sokkal régebbi, mint a számítógépek vagy az elektromosság?
Az ókori görög mitológia egyik legbizarabb és leglenyűgözőbb alakja Talos, egy színtiszta bronzból készült óriás volt. Ő nem egyszerűen egy szörny, hanem a történelem talán első elképzelt „robotja”. Története olyan kérdéseket feszegetett évezredekkel ezelőtt, amelyek ma, a mesterséges intelligencia korában aktuálisabbak, mint valaha.
A bronzóriás, aki fáradhatatlanul őrizte Krétát
A legendák szerint Talos Kréta szigetének beprogramozott, fáradhatatlan védelmezője volt. A mítosz különböző változatai szerint vagy maga Zeusz ajándékozta őt Minósz királynak, vagy Héphaisztosz, az istenek zseniális kovácsa alkotta meg a lángoló műhelyében.
Talos feladata pofonegyszerű volt: megóvni a szigetet minden külső fenyegetéstől. A korabeli leírások szerint a gigantikus bronzgép naponta háromszor járta körbe Krétát. Ha idegen hajók bukkantak fel a horizonton, hatalmas sziklákat dobált rájuk, vagy ha mégis partot értek, a saját tűzforróra hevített bronztestével égette halálra a betolakodókat. Talos tehát nem egy merev szobor volt. Mozgott, döntéseket hozott, és tökéletesen végrehajtotta a rábízott védelmi protokollt.
Egy ókori robot sajátos sebezhetősége
Talos történetének legzseniálisabb pontja mégsem az erejében, hanem a gyengeségében rejlik. Ahogy a mai gépeknek is vannak kritikus hibái, úgy ez a bronztest sem tette őt teljesen legyőzhetetlenné.
A mítosz szerint az óriás testében egyetlen hatalmas ér futott végig, amely a bokájánál végződött, és egy vastag rézszöggel volt lezárva. Ebben az érben keringett az ikór, az istenek éltető folyadéka – afféle ókori hidraulikaolaj vagy akkumulátorfolyadék. Amikor az argonauták a szigethez értek, a ravasz varázslónő, Médeia rátalált erre a sebezhető pontra. Csellel rávette Talost, hogy húzza ki a szöget a bokájából. Az éltető folyadék elfolyt, a hatalmas gép pedig élettelenül zuhant a földre. Ez a részlet döbbenetes: a görögök nem csupán kitaláltak egy gépezetet, de megpróbálták logikusan, mérnöki szemmel megmagyarázni a működését és a meghibásodását is.
Mi köze mindennek a mai mesterséges intelligenciához?
Természetesen senki sem állítja, hogy az ókori görögök titokban áramköröket forrasztottak vagy mikrocsipeket gyártottak volna. Talos egy mitológiai alak, a képzelet szüleménye, nem pedig egy eltitkolt történelmi tény.
A története viszont tökéletesen rávilágít arra, hogy az emberiséget már évezredekkel ezelőtt is foglalkoztatta a mesterséges, önállóan cselekvő lények gondolata. És nem Talos volt az egyetlen: Héphaisztosz műhelyében a mítoszok szerint aranyból készült, mesterséges intelligenciával rendelkező mechanikus szolgálólányok is dolgoztak, akik segítettek a sánta istennek a munkában.
Ma, amikor önvezető autókkal járunk, drónokat küldünk a háborús övezetekbe, és mesterséges intelligenciára bízzuk az életünk megszervezését, érdemes visszagondolni erre a régi mesére. A robotika gyakorlati története ugyan csak a modern korban indult el, de az álom, hogy létrehozzunk egy gépet, amely önállóan gondolkodik és cselekszik, egyidős az emberiséggel. A jövőnk gyökerei sokszor a legősibb történeteinkben bújnak meg.
