Cikkek
Fehér fogakra vágysz? Az ókori rómaiak gusztustalan titka a fürdőszobából
Ma vagyonokat költünk mentolos fogfehérítő matricákra, speciális, aktívszenes pasztákra és méregdrága, lézeres fogorvosi kezelésekre. Mindannyian ragyogó, hófehér mosolyt akarunk villantani a szelfiken. Az ókori rómaiaknak is legalább ennyire fontos volt a makulátlan, tiszta fogsor, de ha meglátnád a fürdőszobájukat, valószínűleg azonnal sírva fakadnál, vagy ami még valószínűbb: felfordulna a gyomrod. A legdrágább szépségápolási luxuscikkük ugyanis nem valami alpesi gyógynövény vagy vulkáni hamu volt, hanem a tiszta emberi vizelet.
A kémia, ami mindent visz: az ammónia ereje
Bár elsőre úgy hangzik, mint egy különösen rossz, beteges vicc, a rómaiak egyáltalán nem voltak ostobák, egyszerűen csak remekül, pragmatikusan használták a kémiát. A vizelet bomlása során ugyanis ammónia keletkezik, ami történetesen egy kiváló, természetes tisztító, zsíroldó és fertőtlenítő vegyület.
A birodalom lakói hamar rájöttek erre a biológiai csodára, és hatalmas cserépedényeket (amforákat) helyeztek el a forgalmas utcákon, valamint a közösségi vizeldékben, hogy szisztematikusan begyűjtsék az értékes, sárga „alapanyagot”. A járókelők lényegében hazafias kötelességüknek érezték, hogy telepisiljék ezeket a tartályokat.
Szájvíz és luxusmosószer egyben
Ezt a jellegzetes, orrfacsaró szagú folyadékot aztán több fronton is bevetették. Elsőként a helyi mosodások, az úgynevezett fullók használták óriási mennyiségben, hogy kiszedjék a makacs foltokat a gyapjúból és a tógák anyagából. Igen, a legelőkelőbb szenátorok is olyan ruhákban parádéztak a Fórumon, amiket előtte vizelettel teli kádakban tapostak tisztára a rabszolgák.
Ami viszont ennél is megdöbbentőbb: a folyadékot palackozták és otthoni használatra is értékesítették. Az előkelő római polgárok minden reggel ezzel gargalizáltak szájvíz gyanánt. Képzeld el a reggeli rutint: a patrícius felkel, belekortyol a palackozott vizeletbe, és perceken át öblöget vele. Bár az íze és a szaga valószínűleg hagyott némi kívánnivalót maga után, az ammónia rendkívül hatékonyan lehozta a makacs lepedéket, elpusztította a szájban lévő baktériumokat, és vakítóan fehéren tartotta a fogaikat.
A prémium spanyol import és a vizeletadó
A dolog egy idő után akkora gigantikus, jövedelmező biznisz lett, hogy a római állam – egészen pontosan Vespasianus császár – külön vizeletadót vetett ki a begyűjtők számára. Amikor a fia, Titus undorodva szóvá tette a meglehetősen gusztustalan adónem forrását, a császár az orra alá dugott egy marék pénzérmét a legendává vált válasszal: „Pecunia non olet”, azaz a pénznek nincs szaga.
A piac ráadásul az évtizedek során annyira kifinomulttá vált, hogy kialakultak a kifejezetten prémium kategóriás termékek. A legmenőbb, legkeresettebb „márkának” a Hispániából (a mai Spanyolország és Portugália területéről) importált vizelet számított. A római elit szentül hitte, hogy az ibériai félszigetről származó folyadék a legütősebb és a leghatékonyabb a fogfehérítésben. Hajlandóak voltak csillagászati összegeket fizetni azért, hogy lezárt amforákban, hosszú hetekig tartó hajóutakon szállítsák el nekik a mediterrán térségen keresztül a „spanyol csodaszert”.
Szóval legközelebb, amikor reggel fintorogsz a túlságosan csípős, mentolos szájvíz vagy a fogorvosnál kapott polírozó paszta íze miatt, gondolj egy pillanatra az ókori rómaiakra. Lehet, hogy nekik voltak a legfehérebb és legtisztább fogaik a történelemben, de abban biztos lehetsz, hogy nem velük akartál volna közelről beszélgetni egy szűk, zárt helyiségben!
