Cikkek
A koszos laboratóriumi edény, ami milliók életét mentette meg: így fedezték fel a penicillint!
Képzeld el a szituációt: elmész egy hosszú szabadságra, és véletlenül a mosogatónál hagysz egy koszos tányért. Amikor hetekkel később hazatérsz, vastag, gusztustalan penészréteg fogad. Mit csinálsz? Valószínűleg fintorogva kivágod az egészet a szemetesbe.
Nagyjából ez történt Alexander Fleming brit bakteriológussal is 1928-ban, egy londoni laboratóriumban. Csakhogy ő nem a konyhában, hanem a laborasztalán felejtett egy baktériumokat tartalmazó Petri-csészét. És milyen jól tette! Mielőtt ugyanis a kukába hajította volna a megromlott kísérletet, észrevett valami furcsát. Ez a pillanatnyi megállás pedig milliók életét mentette meg.
A penész, ami megállította a baktériumokat
Amikor Fleming jobban megnézte a szennyezett tenyésztőedényt, valami egészen megdöbbentőt látott. A penésztelep körül egy furcsa, tiszta gyűrű alakult ki. Ezen a sávon belül a korábban tenyésztett, amúgy rendkívül veszélyes baktériumok egyszerűen elpusztultak, vagy képtelenek voltak tovább szaporodni.
A kutató azonnal rájött, hogy a penész valamilyen láthatatlan, baktériumölő anyagot termel, ami úgy irtja a kórokozókat, mint egy biológiai szuperfegyver. Fleming hamarosan azonosította, hogy a gomba a Penicillium nemzetségbe tartozik, a titokzatos, baktériumgyilkos nedvet pedig elnevezte penicillinnek. Bár a felfedezés óriási volt, a történet itt majdnem kudarcba fulladt.
A. Alexander Fleming laboratóriumában. B. Fleming eredeti baktériumlapja, amelyben Penicillium penész gátoltja a baktériumkolóniák növekedését.
Egy zseniális felfedezés, ami önmagában kevés volt
Sokan úgy hiszik, hogy másnap már minden kórházban penicillint osztogattak a betegeknek. A valóság azonban sokkal kiábrándítóbb volt. A penicillint ugyanis piszkosul nehéz volt kinyerni a penészből. Fleming rájött a csodaszer létezésére, de egyszerűen nem volt meg a technológiája ahhoz, hogy megfelelő mennyiségben és tisztaságban előállítsa. Egy idő után ő maga is feladta a próbálkozást.
Kellett egy évtized, mire a sztori igazi fordulatot vett. A harmincas évek végén két másik zseniális kutató, Howard Florey és Ernst Boris Chain porolta le Fleming eredményeit. Ők voltak azok, akik vért izzadva kidolgozták a tömeggyártás módszerét. A második világháború borzalmai közepette a penicillin végül valódi, bevethető gyógyszerré vált, amely a fronton sebesült katonák és fertőzéssel küzdő civilek százezreit hozta vissza a halál torkából.
Nem minden véletlenből lesz csoda
A penicillin sztoriját imádják úgy mesélni, mintha az egész csupán a vakszerencse műve lett volna. Egy nyitva felejtett ablak, egy berepülő spóra, és bumm: kész a csodagyógyszer. A valóságban azonban a véletlen csak az első dominót lökdöste meg.
A valódi tudományos teljesítmény az volt, hogy Fleming észrevette azt, amit tízből kilenc ember simán kidobott volna a szemétbe. A megfigyelésből pedig olyan kutatási láncreakció indult, ami forradalmasította a modern orvostudományt. Ma már elképzelhetetlen az életünk antibiotikumok nélkül – még akkor is, ha a felelőtlen, túlzott használatuk miatt egyre több ellenálló szuperbaktériummal kell szembenéznünk.
A tanulság? Néha a legnagyobb áttörések nem a csillogó szuperlaborokban, hanem a koszos, elfelejtett edények alján rejtőznek. Csak nyitott szemmel kell járni.
