Cikkek
„Doktor úr, itt lesz egy kis munka” – A férfi, aki a saját lábán ment orvoshoz, miután egy vasrúd fúrta át az agyát
Egy normális nap a munkahelyen általában abból áll, hogy túlélsz egy unalmas megbeszélést, leöntöd magad kávéval, vagy egyszerűen csak fizikailag kimerülsz a műszak végére. Phineas Gage számára viszont az 1848. szeptember 13-i munkanap egészen máshogy alakult. A nap végére ugyanis egy hatkilós, egy méter hosszú vasrúd lőtt át a koponyáján. Az, hogy ezt a sokkoló balesetet túlélte, kész csoda volt. Az viszont, ahogyan az esetet követően a személyisége megváltozott, örökre átírta mindazt, amit az emberi agyról tudunk.
Egy apró mulasztás, hatalmas robbanás
Gage egy vasútépítő brigád huszonöt éves, kifejezetten jóképű és rendkívül megbízható művezetője volt Vermont államban. A feladata nem volt veszélytelen: neki kellett berobbantania a vasútvonal útjában álló sziklákat. A rutin egyszerű volt, de óriási precizitást igényelt. Először lyukat fúrtak a kőbe, beletöltötték a puskaport, majd rátesznek egy réteg homokot. Végül egy speciális, nehéz vasrúddal (az úgynevezett döngölővassal) letömörítették az egészet.
Azon a bizonyos őszi napon azonban a gépezetbe (és a rutinba) hiba csúszott: valaki elfelejtette a homokot. Amikor Gage teljes erőből rácsapott a rúdra, a vas szikrát vetett a csupasz sziklán, a védtelen puskapor pedig azonnal felrobbant.
Golyóként lőtt ki a 6 kilós vasrúd
A detonáció bődületes erejű volt. A robbanás a 3 centiméter vastag, hegyes vasrudat puskagolyóként lőtte ki egyenesen a művezető arca felé. A rúd behatolt Gage bal arccsontja alatt, átszakította a bal szemgödrét, kíméletlenül keresztülfúrta az agya homloklebenyét, majd a koponyája tetején kitörve távozott. A véres, agyszövettel borított vasrúd majdnem harminc méterrel arrébb landolt a porban.
Ami ezután történt, az orvosi szempontból a mai napig teljesen felfoghatatlan. Bár Gage a becsapódás erejétől a földre zuhant, néhány perc múlva egyszerűen magához tért. Felült, mintha mi sem történt volna, beszélgetett a halálra rémült, sokkot kapott munkásaival, majd saját lábán felmászott egy ökrösszekérre, és beutazott a városba. Amikor a helyi orvos sietve megérkezett, Gage egy széken ült a kocsma teraszán, és a világ legnagyobb nyugalmával csak ennyit mondott: „Doktor úr, itt lesz egy kis munka az ön számára.”
A test meggyógyult, de a lélek elveszett
A 19. századi higiéniai viszonyok és a borzalmas fertőzések ellenére Gage túlélte a traumát, és hónapok alatt fizikailag szinte teljesen felépült. Azonban hamar kiderült, hogy a vasrúd valami mást, valami pótolhatatlant is magával vitt azon a napon.
Gage barátai, családtagjai és kollégái döbbenten vették tudomásul, hogy a férfi már egyszerűen „nem Gage”. A baleset előtt egy tisztelettudó, szorgalmas és barátságos fiatalember volt, a brigád legjobb embere. A felépülése után viszont egy agresszív, folyamatosan káromkodó, impulzív és megbízhatatlan emberré vált, aki a legalapvetőbb szociális szabályokat is képtelen volt betartani, és egyik munkahelyét sem tudta megtartani.
Phineas Gage esete volt az első komoly, megdönthetetlen bizonyíték a történelemben arra, hogy az agyunk fizikai felépítése – különösen a homloklebeny területe – közvetlenül felelős a személyiségünkért, az empátiánkért és a komplex döntéshozatalunkért. A férfi az élete hátralévő részében többek között postakocsi-vezetőként dolgozott Chilében, és 12 évvel a balesete után hunyt el. Története azonban halhatatlan maradt: a koponyája – a hírhedt, véres vasrúddal együtt – a mai napig megtekinthető a Harvard Egyetem múzeumában, mementóként szolgálva a világ egyik legbizarrabb orvosi esetére.
