Cikkek
A hely, ahol még a térkép is magányos: üdvözlünk a Point Nemón, az óceán űrtemetőjében!
Képzelj el egy olyan helyet, ahol a horizontot kémlelve több ezer kilométeren át csak a végtelen, sötétkék óceán terül el. Nincs a közelben egyetlen eldugott pálmafás sziget, egy viharvert kikötő, de még egy árva, hullámok mosta szikladarab sem, ahol meghúzhatnád magad. Ha ezen a ponton ringatóznál egy csónakban, a fizika és a földrajz egy egészen szürreális helyzetet teremtene: bizonyos pillanatokban a fejed felett elhaladó Nemzetközi Űrállomás (ISS) asztronautái közelebb lennének hozzád, mint bármelyik másik élő ember a Föld felszínén. Ez nem egy feszült sci-fi film nyitójelenete, hanem a kőkemény valóság. Ezt a helyet Point Nemónak hívják, és hivatalosan is a bolygónk óceáni magányának abszolút bajnoka.
Egy pont, amitől még a térkép is magányosnak tűnik
A Csendes-óceán déli részén található Point Nemo a szárazföldtől legtávolabb eső, úgynevezett óceáni elérhetetlenségi pólus. A legközelebbi, egyébként teljesen lakatlan szárazföldek – mint a Ducie-sziget, a Húsvét-szigethez tartozó Motu Nui, vagy az antarktiszi Maher-sziget – is elképesztő távolságra, nagyjából 2688 kilométerre fekszenek innen. Mivel az űrállomás „mindössze” 400 kilométeres magasságban kering a fejünk felett, a matek egyértelmű: ha felnézel az égre, az űrhajósok a legközelebbi szomszédaid.
A hely a nevét Jules Verne híres, Nemo kapitány című regényének főhőséről kapta, ami a latin nyelvben találóan azt is jelenti: „senki”. A legérdekesebb, hogy ezt a pontot sokáig fizikai képtelenség volt pontosan belőni. Csak a modern technológia korszakában, 1992-ben sikerült meghatározni a hajszálpontos koordinátákat, amikor egy Hrvoje Lukatela nevű horvát-kanadai földmérő speciális számítógépes modellezéssel kiszámította a bolygó legelszigeteltebb pontját. Ő maga sosem járt ott – ahogy szinte senki más sem.
A világ legfurcsább űrtemetője
Point Nemo azonban nemcsak a letaglózó magány és a földrajzi távolságok miatt elképesztően izgalmas. Ez a kietlen, hatalmas kiterjedésű víztömeg ad otthont a világűr kalandorainak utolsó pihenőhelyének. A területet a globális űrügynökségek ugyanis a visszatérő, irányítottan lezuhanó űreszközök hivatalos temetőjeként használják.
Mivel a térség annyira távoli, hogy a kereskedelmi hajózási útvonalak is messze elkerülik, és az óceáni áramlatok miatt a tengeri élővilág is rendkívül gyér errefelé, ez a legtökéletesebb és legbiztonságosabb célpont a leselejtezett műholdaknak és űrállomásoknak. Amikor egy hatalmas űreszköz – például a legendás orosz Mir űrállomás – befejezi a küldetését, a mérnökök úgy számítják ki a légkörbe való visszatérést, hogy a megmaradó, izzó roncsdarabok pontosan ide, ebbe az üres óceáni medencébe csapódjanak be.
A felszín alatt tehát egy egészen elképesztő, modern technológiai roncstemető nyugszik a sötétségben. Több száz olyan műhold, teherhajó és űrállomás-darab fekszik a több ezer méteres mélységben, amelyek egykor a bolygónk körül keringtek, adatokat gyűjtöttek és asztronautáknak adtak otthont. A világűr meghódításának történelme így ér véget a földi óceánok legeldugottabb, legcsendesebb szegletében, tökéletes emléket állítva az emberi felfedezésnek.


